közzétéve: 2011-06-19 13:57
A héten hozták nyilvánosságra egy EU-s felmérés eredményét, amely az emberek személyes adatokkal kapcsolatos magatartását vizsgálja.
Érdekes következtetés volt számomra, hogy a román állampolgárok szerint a legfontosabb személyes adat a személyi szám (CNP) volt, míg más országokban a fizetést vagy az egészségügyi adatokat jelölték meg. Pedig Romániában talán pont a személyi számot adjuk meg legtöbbször különböző formanyomtatványokon, de ez szerepel a legtöbb iratunkon is. Legutóbb a készülőben levő egészségügyi kártyára került rá, pedig szerintem ott bőven elég lett volna az egészségügyi biztosítási szám. „Szerencsére” nem vagyunk érzékenyek az egészségügyi adatokra, így nem lesz abból gond, hogy a kártyán lévő chip tartalmazni fogja krónikus betegségeinket és allergiáinkat. 
A felmérés egy másik érdekes jelenségre is rámutat: a romániai internetezők közül használják a legkevesebben az internet banking és online vásárlási szolgáltatásokat, viszont az elsők között vagyunk, ha messengerezésről vagy kép- vagy videomegosztásról van szó. Egy régebbi felmérésre emlékszem, amiben arra próbáltak választ keresni, hogy miért ilyen kevesen használják a banki és kereskedelmi online szolgáltatásokat. A válasz: nem eléggé biztonságosak. Ezek szerint a messenger meg az iwiw vagy a facebook sokkal megbízhatóbb.
Számomra a tanulság ebből a felmérésből a következő:
- Van még Romániában potenciál az online kereskedelemben – csak lehet, hogy olyan eszközökkel kell megközelíteni a vásárlót, amelyekben jobban bízik.
- Sok tennivaló van még a tudatosítás, a tájékoztatás területén – a fenti eredményekből is látszik, hogy nagyon sok múlik a mentalitáson és tájékozottságon. Ezen a területen fontos szerepe van az államnak is, aki a civilszervezetekkel és (főleg) internetszolgáltatókkal közösen sokat tehetnek ez ügyben.
Hát ez nagyon árnyalatlanra sikeredett, amolyan kényszeredett bejegyzés a bejegyzés kedvéért. Azt hiszed, hogy az egész dolog az elmaradottságról és mentalitásról szól? Melyik romániai buszon fizethetem a jegyet bankkártyával? Próbálj meg pl. egy svéd buszon készpénzzel fizetni – elárulom: nem sikerül majd. Hány romániai városban tudok online adót fizetni simán? Nos, hányban? És sorolhatnám még az intézményi környezet hiányát. Nézzél szét a felméréseid közül, s viselkedj elemzőként, ha már így ajánlod a blogodat.
Tökéletesen egyetértek azzal, hogy az online szolgáltatások használata szorosan összefügg azoknak a számával. Azaz minél több online szolgáltatás, annál több felhasználó, mentalitástól függetlenül (elmaradottságról nem beszéltem!).
A bejegyzésem célja viszont az emberek személyes adatokhoz való viszonyulása volt, és ennek az online szolgáltatások használatára való kihatása. És példának hoztam fel az online banki szolgáltatásokat, amelyekből van bőven Romániában is, és nagyon könnyen hozzáférhetőek, és mégis aránytalanul kevesen használják. Ennek oka pedig a mentalitás, a tájékozatlanság. Tapasztalatból tudom, hogy sok ember fél ezektől a rendszerektől, attól tart, hogy “lelopja” valaki a számláról a pénzt. Egyesek viszont közülük nem félnek megadni minden féle adataikat emailen, messengeren, facebook-on.
Ennek a problémának az orvoslására javasoltam tájékoztató kampányokat. És ha több tudatos felhasználó van, nagyobb lesz az igény online szolgáltatásokra. És talán így az önkormányzatok is érdekeltebbek lesznek, hogy minél hamarabb vezessék be az online adófizetést.
Valóban sok a tájékozatlanság ezen a terülten és az emberek többsége még nem érti, érzi annak a súlyát, hogy a személyes adat mekkora érték és ezért megosztja minden “titkát” a közösségi hálózatokon.
Nem várható el az átlagembertől, hogy értse a banki tranzakció és az egyszerű fb autentifikáció közötti IT biztonsági szintkülönbséget – így nem “megbízhatósági” kérdés a messenger versus online fizetés, hanem személyes adat ( ami “értéktelen”) versus pénz ( amiért megdolgozott) a különbség oka .
És lássuk be a Citibank elleni támadás – hogy épp egy közelmúltból való példát hozzak – sem a törékeny bizalmat erősíti ahol kiderült, hogy a bank rendszerében óriási lyuk tátongott – pedig ott aztán van erőforrás bőven a biztonságra.
Az önkörmányzatok meg azért ódzkodnak az online adófieztéstől, mert nem szívesen mondanak le az adó 2%-áról ami a tranzakció ára, a polgár pedig inkább sorban áll, minthogy ő fizesse ki az utalás költségeit. Ez kicsinyességnek tűnik – valójában az is – de ha a polgár megszokta, hogy az üzletben csak az árú értékét fizeti ki, így szeretné az adóját is fizetni. Néhány helyen ez a költség megoszlik ( fele részben az önkormányzat fele részben a polgár fizet) de a bankok is lehetnének rugalmasabbak ebben a kérdésben :-).
Szerintem nem kicsinyesség, hanem elvi kérdés. A kártyás-fizetéskor (online vagy POS-es) mindig az eladó fizeti a tranzakció árát, és nem a vevő. Ez így lenne normális az online adófizetésnél is, de – úgy ahogy mondod – az önkormányzatok ennek nem nagyon örülnek. Pedig szerintem megérné nekik is, még anyagilag is!