2022. január 27. csütörtökAngelika
EUR = 4.9443 RON
USD = 4.3840 RON
HUF = 1.3742 RON
GDP-növekedés = 13,0%
Átlagbér = 3545 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 13,018.82(2.25%)
Infláció = 8,19%
Alapkamat = 2,00%
Somodi Zoltán blogja
  • Információs társadalom
  • Matrix Business Consulting
  • Igazgató
  • >>
ARCHÍVUM RSS

Nagy Zsolt esete a Román Postával

közzétéve: 2012-11-28 08:10

(varianta în limba română o găsiţi aici)

Nem szoktam politikai jellegű bejegyzéseket írni, politikusokkal foglalkozni ezen a blogon. De úgy érzem, most muszáj megszólalnom. Annál is inkább, hogy most sem politikáról van szó, sőt nagyon sok köze van a blog témájához, az informatikához.

Tegnap ítélet született Nagy Zsolt, volt informatikai és távközlési miniszter, Román Postával kapcsolatos ügyében.  Nem maradhattam csendben, mikor ilyen mértékű igazságtalanságok történnek, mikor az igazságszolgáltatás hazugságokra épül. Nem akarok jogi részletekbe belemenni, csak pár egyszerű dolgot szeretnék elmondani, amit tudok és amit megértettem. Teszem ezt azért, mert soknak nem állnak rendelkezésére ezek az információk, és ha csak a sajtóhíreket olvassa, nagyon hamis kép alakulhat ki Nagy Zsoltról.

Olyan ez az egész mese, mint ha én valakinek azt mondom, hogy lopjon el a szomszédtól egy autót, engem elítélnek, de azt, aki ellopta, még csak be sem idézik a rendőrségre. És az már csak hab a tortán, hogy az autó nem is a szomszédé volt, hanem pont az enyém, tehát lopásról szó sem lehet. Elítélik Nagy Zsoltot, aki állítólag kezdeményezte a kormányhatározatot (még ez sem teljesen igaz), de meg sem kérdezték azt, aki jóváhagyta, azaz a Román Kormányt, mint intézményt, és annak vezetőjét, a miniszterelnököt. Sőt, az igazságügy-minisztert, aki garantálta a határozat törvényességét, felmentik. Tehát törvényes volt? Akkor meg miért hibás az, aki kezdeményezett egy teljes szabályos kormányhatározatot?

Az egészben pedig az a legérdekesebb (ez a hab a tortán része), hogy az az ingatlan, amiről szó van, és amit ezzel a kormányhatározattal áttettek volna az állam tulajdonából a Posta tulajdonába, már rég a Posta tulajdonában volt, ezt több jogszabály és bírósági ítélet igazolja. A kormányhatározatot jóváhagyta az akkori pénzügyminiszter is, aki a legilletékesebb az állami vagyon nyilvántartásában. Tehát ha nem törvényesen jártak volna el az állami vagyon kezelésével, akkor a fő felelős a pénzügyminiszter, akit viszont szintén nem kérdeztek meg az ügyben.

Ha valaki a híreket olvassa, azt mondhatja, ha csak 10%-a igaz az egésznek, az is súlyos. De itt egy olyan esettel állunk szemben, ahol semmi nem igaz abból, amivel vádolják és amiért elítélték Nagy Zsoltot. Még azt sem mondhatjuk, hogy felfújt lufi, vagy hogy bolhából elefántot csináltak, mert sem lufi, sem bolha nem létezik a történetben.

A jogi érveken túl még van valami, amit a bíróságon nem vesznek figyelembe, de nekünk tudnunk kell róla: maga Nagy Zsolt. Aki ismeri, dolgozott vele, tudja, és biztos lehet benne, hogy Zsolt ilyesmit nem követ el.

Kár, hogy egy igazán tehetséges politikust és intézményvezetőt így gátolnak a munkájában. Biztos vagyok benne, hogy ha be tudta volna fejezni a mandátumát, akkor például ma sokkal több jól működő elektronikus ügyintézési szolgáltatásról írhatnék ezen a blogon. És folytathatnám egy hosszú sor “mi lett volna ha…” esettel. De úgy látszik, igaza volt annak az ismerősömnek, aki azt mondta, Zsolt túl jó volt a mostani román politikai rendszerhez, és ezért az kitaszította magából. A furcsa az, hogy pont olyan dologgal bélyegezték meg, ami nem Nagy Zsoltra, hanem pont erre a rendszerre jellemző: a korrupció.

Én bízom és hiszem, hogy a következő fokon más ítélet születik, az igazságnak megfelelő!

————————-
Cazul Nagy Zsolt şi Poşta Română

Ieri s-a dat sentinţa în cazul „Posta Română” în care a fost acuzat şi fostul ministru al comunicaţiilor, Zsolt Nagy.

Mă simt obligat să spun câteva cuvinte şi în public despre cazul lui Nagy Zsolt. Nu pot să tac când se întâmplă astfel de nedreptăţi. Nu este corect să avem o imagine falsă despre el citind doar articolele din ziare. Aş dori să fac cunoscute câteva informaţii pe care probabil mulţi nu le cunosc.

Tot ce se întâmplă în acest caz seamănă cu următoarea poveste: eu îi spun unui prieten să fure maşina vecinului; eu sunt condamnat, iar el, care a furat maşina nici măcar nu este chemat la poliţie. Cireaşa de pe tort este că maşina nici măcar nu era a vecinului, ci era chiar a mea. Deci nici vorbă de furt. Zsolt Nagy este condamnat pentru că a iniţiat o hotărâre de guvern (nici măcar acest lucru nu este adevărat în totalitate), dar cei care au aprobat hotărârea, Guvernul ca instituţie şi conducătorul lui, primul ministru, nici măcar n-au fost întrebaţi. Mai mult decât atât, ministrul justiţiei, care a garantat cu semnătura lui legalitatea hotărârii, a fost achitat. Deci hotărârea este legală? Atunci, cu ce este vinovat un ministru care a iniţiat o hotărâre legală?

Cel mai interesant lucru (acea cireaşă de pe tort) este că terenul în discuţie se afla de mult în proprietatea Poştei, cum demonstrează mai multe acte şi hotărâri judecătoreşti. Deci nu avea cum să se ia din proprietatea statului un teren care nu se afla în proprietatea lui. Hotărârea de Guvern a fost avizată şi de ministrul finanţelor publice, cel care răspunde şi cunoaşte cel mai bine situaţia proprietăţii statului. Astfel, dacă era o problemă de proprietate, ar fi fost cel puţin la fel de vinovat şi ministrul finanţelor, însă nici el n-a fost acuzat sau întrebat de aceste lucruri.

Cei ce se uită la televizor sau citesc în ziare despre această ştire ar putea spune că fapta este destul de gravă chiar şi în cazul în care consideră că doar 10% din tot ce se scrie sau spune este adevărat. Aici însă ne aflăm în faţa unei situaţii în care nimic nu este adevărat din toate acuzaţiile aduse lui Zsolt Nagy.  Nici măcar nu putem spune că s-a făcut din ţânţar armăsar pentru că ţânţarul nici nu există.

Dincolo de aspectele juridice (şi ar fi foarte multe alte detalii interesante şi convingătoare) mai este un lucru care nu a fost şi nu va fi luat în considerare la judecătorii: OMUL Zsolt Nagy. Cei care îl cunosc şi au lucrat cu el ştiu şi pot fi siguri că el n-ar fi făcut aşa ceva.

Este păcat ca un politician într-adevăr talentat şi un om valoros nu este lăsat să lucreze. Parcă n-am avea nevoie în ţara aceasta de politicieni şi miniştri într-adevăr buni. Sunt sigur că ar fi putut să facă multe lucruri frumoase şi utile dacă era lăsat să-şi termine mandatul de ministru. Din păcate însă, se pare că avea dreptate prietenul meu care spunea că Zsolt Nagy era un politician prea bun pentru sistemul politic actual din România şi din acest motiv sistemul l-a respins.

Eu sper şi cred că la următoarea judecare vom avea altă sentinţă, cea care corespunde adevărului.

Nagy Zsolt esete a Román Postával bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. választópolgár hozzászólása:

    Választási kampányban egyetlen RMDSZ-es sem lehet hibás semmiben, naná. Meg úgy általában sem. Értjük na. :)

    • frodo hozzászólása:

      Somodi Zoltán szakpolitikusként dolgozott a Tariceanu-kormányban, előtte és utána is kizárólag szakmában dolgozott. Nagy Zsolttal is együttműködött, tanácsosa volt, majd később informatikai államtitkárként folytatta 2008 végéig. Nem hiszem, hogy bármilyen politikai jellegű komment helyénvaló esetében, kedves választópolgár. Vannak dolgok és dolgok, érdemes azért utánanézni és disztingválni.

    • dick dale hozzászólása:

      értjük persze, hibásak mind, ezen nem fogunk vitatkozni, mert amúgy sem lenne tétje prekoncepciókat támadni. csak azt nem értem, hogy a többi párt miért nem hibás? és miért változott meg a hozzáállásuk a volt ügynökökkel szemben, miután páran a sajátjaik közül is megégtek? akkor rögtön a megértés vagy szőnyeg alá seprés lett a divat…

      és amúgy a zöldekre szavazok, nem vagyok rmdsz-es, ha majd ezzel akarsz jönni. de egyelőre az emnp a diaconescu pártja szintjét sem, hozza, sajnos.

  2. deske hozzászólása:

    igazságügy miniszter? esetleg igazságügyminiszter netán igazságügy-miniszter, vagy igazságügyi miniszter.
    Továbbá: “nem Nagy Zsoltra, hanem pont erre a rendszerre jellemző” – tehát Nagy Zsolt nem politikus? Nem a rendszer része? Nem volt miniszter? Működése alatt nem virágzott a korrupció?
    “Kár, hogy egy igazán tehetséges politikust és intézményvezetőt így gátolnak a munkájában”. Igen. Ezek a gonosz bűnüldözők. És a gonosz újságírók. És különben is. Ezek a románok.

  3. Tulipédia hozzászólása:

    Mert mi is hírt adtunk a történetről, nem is röviden… Szóval, ködösítés esete forog fönt bejegyzésben ;). Ugyanis, a határozatot előterjesztő (Nagy Zsolt minisztériuma) és az azt jóváhagyó (Kormány) felelőssége – elméletileg – vizsgálható egymástól függetlenül, hiszen a Kormány úgymond elhiheti azt, amit a (szak)minisztérium eléje tesz jóváhagyásra az asztalra, azaz lehet jóhiszemű a rosszhiszemű előterjesztővel szemben. Pl. De azzal is baj van, hogy az ítélet/vád érdemi része nem az ingatlan tulajdonlásáról szól, hanem annak értékéről: azaz, hogy mennyiért cserélt gazdát. Ott nyomott vki nagyot az áron. Tudjuk, tudjuk, ilyen esetek szinte minden önkormányzatnál előfordulnak, nem csak a kormányszinten, de Nagy Zsolt esetében – feltehetően politikai indíttatás miatt – kiszúrták ezt az ügyet, és végig is vitték bírósági szakaszig.

    • Somodi Zoltán hozzászólása:

      A bejegyzésem szellemében válaszolok a fenti állításokra. Higgyék el nekem, hogy nem vezérel sem politikai, sem más szándék, csakis az, hogy minél többen tudják meg a valóságot. Nem kért meg senki engem, hogy megírjam ezt a bejegyzést, magamtól tettem, mert így tartom helyesnek.

      A. “a határozatot előterjesztő (Nagy Zsolt minisztériuma) és az azt jóváhagyó (Kormány) felelőssége – elméletileg – vizsgálható egymástól függetlenül, hiszen a Kormány úgymond elhiheti azt, amit a (szak)minisztérium eléje tesz jóváhagyásra az asztalra, azaz lehet jóhiszemű a rosszhiszemű előterjesztővel szemben”

      1. Nehéz külön vizsgálni a két dolgot, mivel egy kormányhatározat kezdeményezésének és előrerjesztésének nincs jogi következménye. Csakis annak jóváhagyásának és végrehajtásának van.
      2. Ebben az esetben a szakminisztérium nem a Távközlési Minisztérium volt, hanem a Pénzügy, mivel állami, illetve magánvagyonról van szó. Ebben a kérdésben a Pénzügyminisztérium az illetékes, amely, mint mondtam, láttamozta a kormányhatározatot. És senki nem vonta felelősségre a pénzügyminisztert.
      3. A kormányhatározat ma is érvényben van, senki nem vonta vissza, senki nem támadta meg azt a közigazgatási bíróságon. Ha ilyen nagy bűncselekmény gyanúja forog fent, miért nem vonta vissza egyik kormány sem?

      B. “De azzal is baj van, hogy az ítélet/vád érdemi része nem az ingatlan tulajdonlásáról szól, hanem annak értékéről: azaz, hogy mennyiért cserélt gazdát.”

      1. Ez egy másik történet. Nagy Zsoltot azzal vádolták, hogy kezdeményezte azt a bizonyos kormányhatározatot. Őt nem vádolták az ingatlan értékének a felbecsüléséért. És nem is vádolhatták, mert ha megnézzük a 377/2007-es határozat szövegét, abban egy szót sem ír az ingatlan értékéről.

      2. És hamár szóba jött a határozat szövege. Ha megnézzük, ez csak módosít egy 1996-os (!!) rendeletet, amit már egyszer módosítottak 2001-ben is. És mindkétszer csak az intézmény neve módosul, mivel az évek során különböző nevei voltak a postának (Regie Autonoma, Companie Nationala stb). Tehát a 96-os és a 2001-es rendelet kezdeményezőit is el kellene ítelni ilyen alapon, nem?

      3. És még egy “apróság”: a posta évek óta adót fizet erre a területre. Ha nem lett volna az övé, miért fizetett volna adót? És az állam miért nem jelezte, hogy nem kell adót fizetni, mivel ez állami vagyon?

      • Tulipédia hozzászólása:

        Tisztelt Somodi Zoltán,

        Önnel együtt mi is úgy véljük, hogy Nagy Zsolt áldozata a részrehajló román(iai) bírói gyakorlatnak. De áldozata az RMDSZ-nek is, mert őt nem védték meg – politikai eszközökkel -, mint teszik a Mikó-ügyben elmeszelt Markó Attilával.

        Ugyanakkor, amikről Ön most beszélt, azokat mind lesöpörhette (le is söpörte!) az asztalról az eljáró bíróság, többnyire mint az ügy érdemi részét nem érintő, nem releváns részletet. De hány olyan eset van, amikor éppen az RMDSZ közbenjárásával, hasonlóan részrehajló eljárás mellett, a párt számára “lényegtelen” ügyekben döntött valamilyen bíróság az erdélyi magyarság kárára? Például az udvarhelyi csereháti kisegítő iskola ügyében. Akkor az RMDSZ azt mondta, a törvény, az törvény, a bírói függetlenség, az függetlenség, és mélyen hallgatott. Most, hogy magukon is érzik azt a gyakorlatot, melynek kialakulásához törvényhozóként ők is tevékenyen hozzájárultak, nos, most gyíkot-békát ráhordanak a román igazságszolgáltatásra. Csakhogy ez nekik (is!) köszönhető! (Ez most politika volt?)

        Végezetül, nem segítene abban, hogy akár a Nagy elleni ítélet megszerzésével, de pontról-pontra értelmezzük, elemezzük ezt az egész történetet, dokumentumok mellékelésével?

        Köszönettel,
        Tulipédia

  4. Visszajelzés: Nagy Zsolt esete a Román Postával – Somodi Zoltán blogja « Romániai Sajtófigyelő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.