közzétéve: 2011-04-28 15:19
Egy ismerősöm mindig ledől egy félórára, mielőtt igazán kreatív szándékszik lenni. Azt mondja, hogy ilyenkor a memóriája megtisztul attól a sok visszatérő, száraz gondolattól, melyekkel napi rendszerességgel szembenéz. Felkelés után máris másképp látja a világot és a világ is másképp látja őt. “Letisztult ésszel lesz igazán pihent agyú az ember!” – vallja kedvesen naív önelégültséggel.
Egy másik ismerősöm stratégiája az, hogy fogja magát és kiugrik a friss levegőre, miközben erős kávét iszik. Állítólag utána máris kedvezőbb a légkör egy kis kreatív munkához. A kávé és a levegő együttes hatása kanalizálja az uncsit és segít az agynak a semmiből lehívni a vagányat, a működőképeset, az újat.
Ismerek – továbbá – valakit, aki a sportolásra esküszik, hiszen a testmozgás a vérkeringést felrázza, a hormonháztartást kedvezően stimulálja … adrenalin, endorfin … cakk-pakk és máris futószalagon jönnek az innovatív ötletek, ropogósan friss gondolatok.
Én köztudottan az ún. fürdőkádas kreatív vagyok. Ez azt jelenti, hogy egy fürdőkád forróvízben elképesztő gondolatok érnek, új kontextusok születnek, kibontakozik a flow-élmény, olykor megeresztek egy-egy diszkrét heurékázást is.
Hasznos (félig)titkos eszközöm továbbá a relaxáció, ami számtalanszor kisegített már a kreatív, ámde határidős munkákban.
A kerék feltalálása (forrás: laszlo.tumblr.com)
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy van egy-két furcsaság is a kreativitás kérdéskörével kapcsolatban:
- Ilyen a konformizmus-nonkonformizmus tengelye, vagyis az a többé-kevésbé tény, hogy a nonkonformista, kevésbé szabályszerető emberek eleve járatlan utakon próbálkoznak, ami gyakran teljesen fedi a kreativitás szó jelentését: nem megszokott, esetleg meglepő gondolatokat, ingereket produkálnak, (gyakran) előre meg nem tervezetten, amelyek érdekes módon hegyeket mozgatnak meg.
- Peter Druckertől ered a gondolat, miszerint léteznek gondolkodók (thinkers) és végrehajtók (doers). Általában a gondolkodók nem jó végrehajtók és a végrehajtók sokszor elég színtelen gondolkodók. Kevés ember van, aki mindkettőben szuper. Így van ez a kreativitással is. Gyakran nincs tehetségünk kreatívnak lenni, ezért szívesebben foglalkozunk bármivel, ami nem innovatív tevékenység. Ha meg netán kreatívak vagyunk, akkor őrületbe lehet kergetni bennünket egy jó kis gyakorlatba ültetéssel. Szomorúbb viszont az az eset, amikor nem jut időnk kreatívnak lenni, mert folyton az előzetesen eltervezett dolgok végrehajtásán fáradozunk.
Én ilyenkor egy nagy kád vízet vizionálok magam előtt könnyes szemekkel… Igaz, újabban egy elektromos gitárt is tartok a munkaasztalomhoz közel, hátha pengetés közben oldódik az elme lustasága. Általában ez is használ 🙂
Még nem próbáltam a fürdőkádban ücsörgő gitározó marketinges módszert, de ha meg leszek szorulva, valószínűleg kipróbálom.
Melyek a Te módszereid kreativitásod stimulálására?
Wécén, kakálás közben stimulálom magam.
Gyanítom, hogy az erőlködés is jót tesz az agy vérkeringésének 🙂
en is a wc-n, kulon polcocska van, amin par lapot, konyvet, apro jegyzetfuzetet es tollat tartok 😀
van az a román mondás: pauzele lungi si dese, cheia marilor succese 🙂 Ki kell próbálni. Garantált. Főleg akkor, amikor a legnagyobb a hajtás 🙂
🙂 Nemes gondolat, de kár, hogy kis csapatok esetén elég kontraproduktív, ha ezt az elvet valaki rendszeresen űzi és főleg ha órabérre dolgoznak 🙂
:))
Hátja. De igazából ha csak a minőségi gondolatok születését tekintjük célnak, és nem a mennyiséget, akkor egy órabérre fizetett kis csapatnál is kellene működjön 🙂
Így most elgondoltam, hogy milyen vagány, amikor valóban a minőségi gondolatok számítanak 🙂 Nagyon szép úgy dolgozni 🙂
Most hogy igy rákérdeztél … rajtam, az segít ha valami mást csinálok. A friss levegő, autókázás gyakran segít, de a kád forróvíz és a majdnem déli ébredés is. Szóval, mintha rólam szólna ez a cikk, tömörítve 😛
Új tipp (ami itt nem szerepel, s meglehet nem is illik leírni) az egy pohárka itóka, zene – minél változatosabb, nó és a hormonstressz levezetése… 😛
Niní, egy újabb “fürdőkádas kreatív” sorstárs 🙂
Az autókázás engem is kikapcsol, de mivel Kolozsváron élek, napközben még soha nem éreztem relaxáltnak magam a városban való autókázás közben. Este/éjszaka viszont nagyon szeretek vezetni 🙂
A pohár itókával is egyetértek és tudd meg hogy nagyon is illik leírni! 🙂 Egy pohár bor pl. csodákra képes.
ha csak egyet kerülök a városban (főleg gyalog), és közben jár az agyam DE nincs előttem a képernyő, akkor jönnek az ötletek… 🙂
A kontextus hatalma. Ha kontextust váltasz, akkor máris kedvezőbb lesz a helyzet. A probléma újrakeretezése akkor gyorsabb, ha kívülről szemléled, ebben segít az EGYÉB tevékenység 🙂
sok modja van a kreativ gondolatok csiholasanak. Nalam tobb is mukodik. Pl: elkezdek az adott feladaton/briefen gondolkodni, s napi teendoim alatt is csak azon gondolkodom, vagy elkezdek ossze-vissza rajzolgatni, de a briefen gondolkodom akkor is, amugy ez a leghatekonyabb. De altalaban az igazi jo otletek hajnalban alom kozben jonnek, vagyis fellep egy felalom allapot, amikor mar tudod, hogy hol vagy, tudod, hogy mit kell/akarsz csinalni, de meg a szemed csukva van, s nem kelsz fel. Na, nalam altalaban ebben az allapotban jonnek a jo otletek. Amugy velemenyem szerint a kreativitast lehet treningelni, akarom mondani az agyat/elmet, s rengeteg alkalommal kitudsz magadbol preselni jo otletet akkor is, amikor nem vagy a leglazabb.
Olvastam valahol, hogy ha valamivel állandóan foglalkozol, akkor egy félig-meddig meditatív állapot áll be. A zsenik gyakran ezért érnek el áttörést, mert a végletekig feszítik a húrt a problémával kapcsolatban és nem pihentetik a kicsi agyacskájukat, hanem nem hajnaldóak elhagyni a megoldásra váró feladatot.
Ez a hajnali dolog is nagyon érdekes. A REM-fázisoknak – mint az ébrenléthez legközelebbi állapotoknak – eleve abban van szerepük, hogy álmodjunk. Hajnalban ezek a REM-fázisok hosszabbak és gyakran meg is ébred az ember, ráadásul az agy is egy teljesen relaxált állapotban van. Talán nem csoda, hogy ilyenkor hasít az egyediség 🙂
Nekem akkor támadnak jó ötleteim, ha el tudom érni, hogy a probléma valahova mélyre süllyedjen a tudatomban. Tehát ha nem tudom megtalálni az igazán jó megoldást úgy öt perc alatt, akkor hagyom a fenébe az egészet, elkezdek valami mást csinálni, olysmit, ami nem megterhelő: pl. a konyhában teszek-veszek, gyerekekkel játszom, ilyesmik. Közben ideális esetben ott mélyen, valahol hátul ott pörög az agyam. Ilyenkor nagy meglátásaim szoktak lenni (persze olyan is van, hogy nem ötlik fel semmi). De a legfrusztrálóbb az, amikor a “nem az igazi” megoldás jut eszembe először, az, ami 90 százalékban jó lenne, de mégsem az igazi. És az valahogy elhomályosít mindent, betölti az agyamat. Akkor nincs tovább, azt kell használni, ha tetszik, ha nem. Ilyenkor szoktam mondogatni magamban dühösen, de jó, hogy jó nekem a szar is.
Igazi multitasking-funkció 🙂 Lecsukod az ablakot a “system-tray”-be, hogy tovább dolgozzon 🙂
Én tanulás közben csinálom azt, hogy este átfutom az anyagot, amit másnap fogok megtanulni, majd elmegyek lefeküdni. Éjszaka az agy strukturálja és rendezi az átfutott információt, és – csodák csodája – reggelre már sokkal könnyebb részletesen átbogarászni, mert már kialakult egy rendszer, egy kognitív térkép, ami olyan, mint egy háló, aminek a lyukait kell betömni.
Ez a 90%-os megoldás dolog azért érdekes, mert ilyenkor az ember nem elégszik meg csak a tökéletes megoldással. Az agy nyújt valamit, de te “visszaviszed az üzletbe az árut”, így az agy is valószínűleg hozzászokik majd, hogy a “tökéletes áruval” szolgáljon.
Visszavinném én az árut, csak tudod, vannak határidők is. Románul mondják bizonyos szakmában, hogy am iesit la produs. Na, ez is ilyen. Néha nem adja ki csak saccperkábé. De annál jobban örülök annak, amikor szépen, kereken, erőlködés nélkül bevillan egy egyszerű, de mégis zseniális megoldás.
Sipi, én tök átérzem ezt. És erre van egy mondás, ez is románul jön ki: 1% inspiratie, 99% transpiratie
Azért a 10%-kért rettenetest kell izzadni 🙂
Igen, csak akkor már az van, hogy az irány eleve rossz. Az a legszarabb, amikor vissza kell fordulni, s az alapoktól kezdeni. Mint már fennebb: vannak határidők, a betűket termelni kell, me abban van a pénz, amiből aztán szalámi lesz, meg kenyér.
Én pihentetni szoktam a dolgokat. Tudom, hogy össze kell hozni, elegánsan, szépen, lehetőleg 4 óra gondolkodással és csak két óra munkával… Így aztán hagyom nyugodni, és ha az idő engedi van olyan, hogy napokat nyugszik, míg elő nem bukkan a kigondolt megoldás mögül maga a zseniálitás. Egyébként két dolog szokott ilyenkor történni velem, vagy el vagyok képedve magamon, hogy nicsak, ilyent is tudok??? vagy pedig el vagyok képedve magamon, hogy mi a szöszért kellett ennyi idő ennek az ötletnek, hol voltam eddig???
A rekord azonban az, amikor több hónapon át nyugodni hagytam, míg végre megszületett a várva várt ötlet. Ezzel csak az van, hogy a szó szoros értelmében ez valószínűleg már nem is kreativítás, hanem problémamegoldás, előrelátható nehézség és elégedetlenség elkerülés…
De azért jó érzés a végén…