közzétéve: 2011-03-29 10:26
Több törekvés is létezik arra vonatkozóan, hogy Székelyföld Fejlesztési Stratégiája kidolgozásra kerüljön. Politikai nyilatkozatok szintjén is elhangzott a Székelyföld Fejlesztési Terv elkészülésének szükségessége, viszont közigazgatási szinten uniós források támogatnak egy hasonló folyamatot.
A fejlesztési stratégiák és tervek 2006-tól egyre inkább napirenden szerepeltek. A központi közigazgatás is elvárta őket, viszont a gombamód elszaporodó tanácsadó cégek is községről községre jártak, hogy ilyen dokumentumokat ajánljanak az elöljáróknak. Sajnos ezek minősége a legtöbb esetben kívánnivalót hagyott maga után. Legrosszabb esetben még az is megtörtént, hogy két, akár különböző megyében levő településnek is betűre pontosan ugyanolyan stratégiája volt, sőt, időnként a dokumentum fejlécében a település nevét is elfelejtették kicserélni. Így érthető, miért nem váltak ezek a stratégiák a fejlesztés irányadóivá.
A tervezésen túl az alkalmazás és végrehajtás még többet nyom a latban. Ehhez viszont magának a stratégiának kell pontosan meghatároznia, hogyan és mivel fogják mérni az eredményeket, ez viszont legtöbb esetben a dokumentumok további gyengéje volt. Így nem is meglepő, hogy egy olyan közleményt, elemzést sem láttam helyi közigazgatási intézmény részéről, amely egy stratégia időszakos, vagy lassan-lassan végleges értékelését tartalmazta volna.
A stratégiák és tervek eszméjét rehabilitálni igen nehéz lesz, mert mára többnyire senki sem bízik bennük. Ahhoz, hogy ismét teret nyerjenek, egyrészt vezetői szinten kell pontosan elsajátítani a stratégiai folyamatok logikáját, másrészt valószínűleg abba a kommunikációs, tájékoztató, meggyőző folyamatba kell energiát fektetni, amely tudatosítja a lakossággal és a célterületen tevékenykedő közintézményekkel, vállalkozásokkal és civil szerveződésekkel, miért fontos távlatban gondolkodni (még úgy is, hogy a válság még inkább korlátozza távlati perspektíváinkat).
Egy stratégia vagy terv attól erős és használható, hogy egyrészt az elméleti elemzéseket, prioritások és cselekvési irányvonalakat konkrét projektek támasztják alá, amelyek a tervben megfogalmazott problémákat kezelik (lásd a szokásos SWOT elemzés gyengeségeit és veszélyeit csökkentik, az erősségekre építenek és a lehetőségeket erősségekké alakítják), másrészt az azt kidolgozó intézmény, és az érintett közösség elfogadja a benne megfogalmazottakat. Amennyiben első szinten nem érti meg, ha pedig meg is érti, de nem fogadja el a terv által megfogalmazott irányvonalat, az érintett közösség, az érintett közigazgatási intézmények összessége nem arra tolja majd a szekeret, amerre a terv szeretné. Akkor pedig semmi értelme egyáltalán tervet írni.
Székelyföld esetében érdekes a kihívás: egyik megyének sem volt még általános fejlesztési terve, mindkettő dolgozott viszont már ki egy-egy ágazatra vonatkozó elképzelést. Kérdés, hogyan tudják integrálni majd ezeket a készülő „nagy” stratégiával. Másrészt kérdés, mi a célterület. Beveszik Marosszéket is, vagy csak két megyét érintő prioritások kerülnek megfogalmazásra.
Bár várhatóan a teljes Székelyföldre készül, a terv hátterében igencsak fontosnak tartanám azt, hogy konkrét, főleg társadalmi kérdéseket érintő projekttervek is szülessenek (amelyekhez technikai megvalósítási tervek nem szükségesek), ezek között legyenek olyanok is, amelyek a teljes térséget érintik, de olyanok is, amelyek egy-egy megyét, sőt, esetenként csak egy-egy széket érintenek. Egy szék olyan, mint egy nagyobb kistérség, amelynek középpontjában egy város van, a lakosság mozgása intenzívebb, mint a székek között, területét pedig nem választják szét komolyabb domborzati akadályok. Ideális fejlesztési egység.
Az elkészítés folyamatában a konzultációt pedig (nem a nyilvános lakosságit, hanem a különböző ágazati és civil csoportosulásokkal) kiemelten fontosnak tartom. Ha első szinten formálni tudják, kiegészítik a tervezők és elöljárók elképzelését, az elkészülést követően pedig maguk is átlátják és elfogadják a tervek tartalmát, akkor ezek a vállalkozói és civil szövetségek és ezáltal ennek tagjai, vagyis a cégek és civil szervezetek képviselői lesznek a fejlesztési stratégia leghatékonyabb kommunikátorai, népszerűsítői.
Mi az Székelyföld-fejlesztési stratégia? Szerintem ebben a formában nincs semmi értelme.
Lehet fejleszteni a közműveket, a internet-lefedettséget, az ipari-kereskedelmi parkokat, az utakat, lehet támogatni a gyermekvállalást, lehet befektetőket-tőkét vonzani, lehet a vállalkozóknak inkubátorházakat építeni, lehet a nyelvtanulást elősegíteni,
… de egy földrajzi tájegységen mit lehet fejleszteni?
Mint kutató mérnök dolgoztam a Megyesi Gáz-metánnál. Sok vállalatnál oldottam meg konkrét problémákat. Több közös munkám volt több központi kutató és tervezőintézet szakemberivel.
78 évet betöltöttem, csökkentek a szellemi képességeim, de még hasznos lehetek. Sokat jártam és sokat láttam.
A Nyikó-mentén több olyan földgázkút van amelyeknek a géztermelését csak helyileg lehet felhasználni. Olyanok amelyeknél a nyomás lecsökkent és olyanok amelyek széndioxidot is tartalmaznak, de ellehet égetni megfelelő, de egyszerű berendezésekkel, egyeseket a széndioxid kimosásával, másokat anélkül.
Közel harminc éve indítottam a Bánátban egy szárító berendezést. Onnan tudom, hogy a szárított és préselt here és
lucerna, az állati tápszerek fontos alapanyaga és jó áron értékesíthető.
Több hasonló, de konkrétabb információt tudnék mondani, ha valakiket érdekelne.
Azért mielőtt kijelenti valaki, hogy a szék ideális fejlesztési egység, azt meg is kéne vizsgálni. Mivel a kistérség sem ideális, ezért a “nagyobb kistérség” sem valószínű, hogy az lenne. A székely székek pedig végképp nem tűnnek annak, legalábbis a széki határok nem felelnek meg a területi elemzésből adódó határolási lehetőségeknek.
Ja, és HR megyének van fejlesztési terve, mégpedig általános. Olyan, amilyen, de van. Meg kell kutatni a témát, mielőtt íródik róla, még ha blog is.
Jogos, és elfogadom a kritikát, ami a stratégia létezését illeti.
Ami a széki vagy nem széki elhatárolás illeti, véleményem szerint egyes esetekben megfelel, más esetekben valóban nem felel meg. Például, bármennyire közhelyesnek tűnik, de az, hogy az emberek fejében hogy strukturálódik a térség, az is számít. Elfogadottság szintjén. A stratégia pontosan attól lehet el nem fogadott.
És talán a legfontosabb: érdemes generálni ezt a vitát, hogy az ütköző vélemények konstruktív módon előkerüljenek.
Szerintem szakmai szempontból nem biztos, hogy helyes azt kijelenteni, hogy egy székely székek szintjén megvalósuló stratégia nem ideális.
A stratégia akkor ideális ha a megvalósításához erőforrások(pénzügyi, intézményi etc.) vannak rendelve. Az, hogy egy fejlesztési stratégia milyen területi lefedettséggel ideális, a stratégia tartalmától függ. Vannak olyan problémák amiket “széki” szinten érdemes megoldani és vannak olyanok amiket meg nem, és természetesen vannak olyanok amiket Székelyföld szintjén érdemes kezelni. Ha példát kellene mondanom akkor: Udvarhely – Barót út, mezőgazdasági ágazati termékek feldolgozási problémái, egységes turisztikai megjelenés megjelenés és kínálat kérdése etc.
tobbek kozott az a baj, hogy a strategiakat nem elozi meg realis kutatas, felmeres (gazdasagi, szocialis, munkaero, mobilitas, kultura stb.). a strategiakat altalaban a tersegen kivuli csapatok keszitik el es tenyleg hianyzika a helyi intezmenyek, civil szervezetek, gazdasagi csoportosulatok (ha van egyaltalan ilyen) bevonasa – altalaban csak az fontos, hogy idoben meglegyen es vegyek fel a penzt. igy mindig is csak altalanos temak meg vicces javaslatok formalodnak meg es az egesz strategia nem er semmit mert nem egy termeszetes valasz a letezo problemakra es a letezo lehetosegek kiaknazasara.
sajnos meg az interdiszciplinaritas nem letezik nalunk.
s nem leteznek kompetens szakemberek, olyanok akik kepzettek lennenek egy integralt, komplex strategiat kifejleszteni es azutan felugyelni vagy segiteni a kivitelezesben. egyreszt a romaniai egyetemek eggyike sem kepes ilyen embereket kikepezni, masreszt ha kulfoldon tanultak is eggyes kozgazdaszok, szociologusok, urbanistak, nem tudok olyan esetrol amikor hazajovet bealltak volna valamely intezmenyhez, es a fejlesztesi strategiak elkesziteseben reszt vennenek.
Szerintem lassan a romániai, magyar nyelvet beszélők szintjén kezd megjelenni a szakértői kör, és ezt a tudást nem kell feltétlenül importálni sem külföldről, sem Bukarestből. Sőt, nagyon jó lenne, ha nem teljesen “külsősök” “írnák” a stratégiát. Részletesebb kutatásra szerintem is szükség lenne. És például arra, hogy ne SWOT elemzés, hanem STEEPLE elemzés készüljön, de erről témafelvetésként szeretnék még írni a következő hetekben is. A SWOT túl általános, és nem ad igazán reális képet sokszor.
A STEEPLE< vagy mas neven PEST elemzes nem potolja a SWOT-ot. A SWOT elemzes elkeszitesenek egyik kiindulo pontja a STEEPLE. Csak hat sajnos kevesen hasznaljak tudatosan, es erre rafogjak, hogy a SWOT nem mukodik. A SWOT akkor altalanos, ha ugy hasznalod. A SWOT lehet lebontani, utana lehet nezni (SWOT /COMP elemzes).
A SWOT nem realis kepet kell adjon, hanem potencialis strategiai fejlodesi iranyokat.
A SWOT és STEEPLE, sőt STTEEPLED (D – demográfia) jól ki tudják egészíteni egymást, főképpen a lehetőségek és veszélyek taglalásánál. A közlejövőben a helyzetelemzésre külön vissza szeretnék térni, úgy érzem, a SWOT-ot is sok helyen nem veszik komolyan, és túl általánosra sikerednek.
Szerintem nem Oxfordi diploma kell ide, hanem gyakorlatiasság, magas vállalkozási kedv és rugalmasság. Nem fejleszteni kell,hanem felzárkóztatni a térséget.
Rengeteg probléma gyűlt fel és maradt megoldatlan az utóbb évtizedekben, amit a legszegényebb déli megyék is képesek voltak megoldani csak mi nem. Ezek közül a legsúlyosabb szerintem az alacsony gyerekvállalási kedv és a gyorsan fogyó népesség. Ezt kellene először orvosolni.
Hasonlóan súlyos probléma a romániai-európai üzleti életben használt román-, angol-, német-, francia- stb nyelvtudás szinte teljes hiánya és a illetve a vállalkozói hozzáállás teljes hiánya – mindenki munkát keres, de senki nem ajánl munkát – kívülről várják az emberek a változást – és azt hiába várják, kívülről soha nem fog eljönni – el kell menni érte és elhozni illetve ide kell csábítani.
Hiányzik egy “népegyetem” is szerintem a Sapientia mellett Kovászna és Hargita megyéből, mint a Cantemir vagy a pl Vásárhelyen, amelyik nem “magas-elitet” képez ami amúgy is elvándorol a jobb megélhetés reményében, hanem olcsó, alapszintű ismeretekkel rendelkező szakembereket képez a legkeresettebb szakmákban, azokban az üzletágakban amit szívesen helyeznek külföldre a a gazdag nyugatiak: szoftver-fejlesztés, könyvelés, forgalmazás-eladás, bank és pénzügy, jog, üzletvezetés, turisztikai földrajz, építészet, … Egy olyan egyetem ahol bárki szerezhet alapszintű ismereteket és egy diplomát akinek szüksége van rá – akár levelezési szakon is.
Tőkét kellene bevonni valahogy romániai – vagy külföldi vállalkozóktól, mert helyben sajnos nem gyártanak pénzt. És pénz nélkül nem fog működni a helyi gazdaság. Ami máshol aprópénznek számít, Kovászna megyében egy vagyon.
Lásd pl. https://www.cantemir.ro/hu/index.php?Act=mn03b.
Szívesen elvitatkozom, ha van értelme és több konkrét adottságot bemutatok, amelyek hozzájárulhatnak a Székelyföld gazdasági fejlesztéséhez.
A megvalósításukhoz sem nyilatkozatokra, sem politikai szónoklatokra, sem mellveregetésre nincs szükség, hanem kitartó kemény munkára. Alkalmazni kell azokat a módszereket, amelyeket a szabad-verseny fejlesztett ki , több évtizeden át.
Kell szervezni egy fiatal gárdát, van miből válogatni, amely alaposan gyűjti az információkat és a csoportgondolkodás
bevált módszereivel keresi a megoldásokat.
E munkában lehet kiformálni a szellemítőkét , egyszerű székely fiatalokból, amely évtizeden át motorja lehet a Székelyföld fejlődésének.
Egyetértek Györke Aladár bejegyzésével! Nem a politikára kellene támaszkodni, építkezni kell, és alulról.
Szerintem a régionalizálódás első fázisa, hogy a politika felkapja azt, szónoklatok, felülről lefele való szervezkedés, egy kis lokálpatriotizmus meglovaglás, választások, aztán meg semmi. Semmi mert semmi sem működik magától ha nem szervesen fejlődött ki. Amit gyorsan, fentről, azaz a “pénzt adó” irányitásával tákolnak össze, többnyire a lenti közösség irányitása, és beleszólása nélkül, és a “pénz most van, most kell elkölteni” szlogennel az hosszú távon nem fog működni. Visszaépítjük a kommunizmust csak kicsibe!
(érthető is, mert a reflexek még megvannak hozzá)
A politikum részéről nem az a törekvés kellene, hogy domináljon, hogy mindent csak a saját szárnyaim alatt, hogy semmi se maradjon ki a politikai tőke kovácsolásából. Inkább a magánszektort kellene hallgatni, figyelni rá, és segíteni.
Mondjuk csak úgy, különösebb politikai feltételek nélkül. Nem kell félni, megtérül. Igaz, hosszabb távon.
Politikusaink egy dolgot kellene csak megértsenek, amikor projekt-pénzeket és állami megrendeléseket csatornáznak ide vagy oda, hogy létezik hosszabb, négy éven túl megtérülő modell is!
Ha már Székelyföld Fejlesztési Stratégiájáról esik szó, akkor meg kellene nézni, hogy a Székelyföld vidékfejlesztés szempontjábol hány Leader kistérség jött létre. Azért is fontos ez, mert a kistérségek mögött egy vidékfejlesztési iroda ill. egy szakértői csapat sorakozik fel. Szerintem a stratégiák írása, majd megvalósításának legjobb lehetősége.Jó kiindulási pont. A a fejlesztési stratégiákkal a legnagyobb gond ott volt, hogy nem volt egy szakmai csoport, akik komolyan vegyék a stratégiában megfogalmazott tervek megvalósítását. Meg a legtöbb stratégia a lakosság bevonása nélkül készült. Ha pedig a közösség kimarad, akkor hiába probalkozik egy par személy a fejlesztésen, erdeményeket el lehet érni, de hosszutávú fejlesztést kevésbe. Mi probálkoztunk bevonni a fejlesztési terv készítésébe a lakosságot de nagy passzivitással, ötlettelenséggel találkoztunk . Hol is kezdje az ember? Nagyon sok a munka és kevés a munkás. Minden lépés ezen a téren egy kivezető lépést jelent a közönyből. Hajrá Magyarok!
@levente: Bevágod ide a Leader kistérségeket? Valóban jó kiindulópont lehet.
Lakosság: úgy gondolom, a lakosság legfőképpen a problémák feltárásában tud aktív szerepet játszani. Utána viszont, mikor valamennyire összegezni lehet a problémákat, szintén a lakosnak kell elmagyarázni, hogy az általa megfogalmazott egy-egy probléma hol jelenik meg a megoldási oldalon. Társadalmi elfogadottságot adni ennek nagyon sok energiába, és akár pénzbe is kerül, viszont megéri. Azt hiszem, semmi nem fontosabb egy stratégiánál, hogy elfogadja az érintettek köre, és meg is értse, melyik konkrét projekt miért fontos.
Nem tudom, hogy kiknek kell, hogy javasolnom.
A sok mellébeszélés után fogjunk hozza több lehetőség konkrét értékesítéséhez. Én többet is javasolok. Kezdjük el a egymást közt a kommunikációt. Azután az információk gyűjtését. Ezek alapján keressük közösen a megoldásokat.
Tudom előnyösebb programokat készíteni, mint valamit konkréton
megoldani, mert kik arra vállalkoznak még felelniük is kell.
Én mindég az előnytelen oldalon voltam.