közzétéve: 2012-04-28 13:24
Josep Guardiola tegnap lemondott a FC Barcelona edzői minőségéről, vagyis arról a csapatéról, amelyről azt mondják, az eddigi futballtörténelem legjobb konstrukciója volt.
Mások azt mondják, ezt már a 60-as évek Liverpooljára, a 70-es évek Real-jára, a 90-es évek Milanjára is mondták már, nincs új a nap alatt. Ha a legjobb volt, ha nem a legjobb volt, a Barcelona az elmúlt négy évben a fejlődés, menedzsment, szervezeti kultúra, csapatszellem, humán-erőforrásmenedzsment mintapéldáját mutatta be a világnak.
Barcelona-edzői pályafutása során Guardiola a 17 trófeából, amiért indult, 13-at behúzott. Egyért még tovább harcol, hiszen megnyerheti azt a spanyol kupát, amiért a döntőben az Athletic Bilbaóval mérkőzik meg.
Aki esetleg nem tudja, a szintén sikeres Cruyff-időszakban Josep Guardiola a FC Barcelonában védekező középpályást játszott, vagyis azt a kulcsfontosságú játékosét, amely a védővonal előtt próbál bezavarni az ellenfél támadó középpályásainak, és sokszor szintén az ő “takarításai” révén indulnak olyan támadások, amelyek aztán az irányító majd támadó középpályások révén folytatódnak. Többnyire mindössze egy ilyen játékos szokott játszani egy csapatfelállásban, a jelenlegi csapatban ezt a szerepet Sergio Busquets tölti legtöbbször be.
Josep Guardiolát és az elmúlt négy év FC Barcelonáját tanítani kellene, mert:
- Zseniális példája annak, hogy miként neveld ki magadnak a legjobb csapatot, hogyan fektess ebbe hosszú távon, hogyan alkoss tehetségeket: Victor Valdes kapus, Puyol, Piqué hátvédek, Busquets, Xavi, Iniesta, Fabregas középpályások, Messi csatár mind saját neveltek, az alap 11-es felállásban játszanak, (ez persze vitatható, hiszen szerintem alap 16-os csapata van a Barcelonának, ami külön rugalmasságot jelent, mert meccsenként váltogatni leheta kezdő 11-et), Tello és Cuenca két olyan, a tiniéveit alig túllépő játékos, aki szintén állta a sarat a legmagasabb szinten. Szóval nevelj játékost gyermekkorától, neveld beléjük kultúrádat, építs csapatembert belőlük, fektess beléjük hosszú távon, megtérül.
- A csapatszellem nonplusultrája: a Bajnokok Ligáját követem leginkább évközben. Három éve azonban azért vadászom a Barcelona meccseket, mert abban mást nézek. Azt, hogy miként mozog a csapat összhangban a pályán, ki ki helyett ugrik be helyzetekben, hogyan dominálnak területet rövid passzokkal, hogyan viszik minden meccsen tökélyre az egy-két érintéses adogatásokat. A focin túl egy-egy FC Barcelona meccs valóságos lecke taktikából, menedzsmentből, csapatépítésből.
- A ciklikusság: sikertelen időszak után vette át Josep Guardiola a csapatot, a beérő gyümölcsöket kellett ugyanarra a fára felaggatnia és a gyümölcsöket rávennie, hogy tökéletesen egymásra hangoljanak. Egyre zseniálisabban játszottak, szerencséjük is volt, mikor nem ment nekik (A 2009-es Chelsea-Barcelona emlékezetes esemény volt, amikor nekik is fújtak, összes is jött egy szerencsegól, a semmiből visszahozták magukat). Aztán csak jobb és jobb lett. Talán a csúcs a tavalyi Bajnokok Ligája döntő volt, amikor elképesztő kategorikusan és tanítandó módon verték el a Manchester United-et, ezen a linken egy kis tanítóvideó.
https://sportgeza.hu/futball/2011/06/03/igy_cicazott_rooneyekkal_a_barca/
- Az egyén és csapat viszonyrendszer: vannak egyéniségek, nem hiába Messi, Iniesta és Xavi harcoltak a tavalyelőtti legjobb futballista címért, mindhárman Barcelona játékosok. A Barcelona ereje viszont a fegyelem, a belső kultúra, az összhang eddig nem látott szintjére vitelében látszott meg.
- Az elengedhetetlen tündöklés és bukás: a Barcelonát egyszer még időközben kikezdték két éve (Mourinho, az időszak nagy közellensége, még az Internazionale Milanoval ütötte ki a Barcelonát egy jó félidővel, három góllal és aztán egy 90 perces sündisznópolitikával a visszavágón), de igazából az elmúlt 10 napban roggyant meg. Elég volt ehhez három meccset végignéznem hat nap alatt (Chelsea-Barcelona, Real Madrid-Barcelona és Barcelona-Chelsea), ahol azt láttam, a zseniálisan kitalált mechanizmus működik (dominál a pályán) de nem eredményes (nincs már gól). Elengedhetetlen, előbb-utóbb kiismerhetővé válik egy rendszer, majd egy idő után legyőzhetővé. Ez történt itt is, a legviccesebb az egészben az, hogy nem egy domináns ellenjátékkal, hanem egy-egy felcsillanás révén rúgott góllal, s aztán megint sündisznópolitikával. A Barcelona nem bukott meg, de már nem Josep Guardiolára van szükség az újításhoz.
Josep Guardiolát saját segédedzője váltja, aki talán már 6-8 évet dolgozott együtt vele. Még egy példája annak, hogy nem sztársággal, hanem belső neveléssel képzeli el a FC Barcelona saját jövőjét.
Személy szerint megtisztelve érzem magam, hogy ezekben az években tanúja lehettem a FC Barcelona fenoménnek. Josep Guardiola, köszönöm!
