A FIGYELEM MŰVÉSZETE. 1. A saját magam menedzsmentjében

közzétéve: 2012-04-14 21:36

A figyelem művészete

Mire figyelek? Mire figyeljek? Mennyi ideig figyelek ugyanarra a dologra? Mennyit haladok, ha nem ugrándozik a figyelmem? Mennyire sikerül foglalkoznom mélyebb gondolkodást igénylő projektekkel? Hogyan nyilvánul ez meg például pályázatírásban?

Miközben írom ezt a bejegyzést, elengedhetetlenül azon gondolkodom, hogy amivel a szöveg foglalkozik, az igazából közhelyszerű, mindenkinél előjön, semmi különös nincs benne. És mégis az az érzésem, nem foglalkozunk vele eleget, vagy inkább nem alkalmazzuk, amit tudunk. Azt hiszem, időnként olyasmi is társul hozzá, hogy ezek olyan „nyugati” tanítások, amelyeket itthon, Erdélyben, Romániában, Középkelet-Európában „vágunk”, nem kell nekünk elbutulni és ezeket könyvekből tanulni, hiszen ösztönből zsenik vagyunk (lehet ezt a vezető társadalom ironikus kritikájaként is értelmezni).

Menedzsment, hozzáállás, kapcsolatápolás

A HBR-en van egy remek, ezzel kapcsolatos blogbejegyzés. Azt latolgatja, mennyire stresszelődünk le attól, hogy figyelmünk állandóan ugrándozik. A cikk abból a megállapításból indul ki, hogy az emberek akár 25-60% is arról panaszkodik, kiég a munkahelyén. A szerző szerint elvesztettük a megállók érzékét, állandóan kötődve vagyunk a munka valóságához. Olyan, mint a vakarózás: ha vakarózunk, csak még jobban viszket. Mégsem állunk le.

Ezáltal leginkább hatékonyságunkból, vagy gazdasági megközelítésben termelékenységünkből veszítünk. Vagy ahogy az elemzés fogalmaz, ugyanazt megcsinálni 25%-kal több időbe telik így.

Mit mond ki következtetésként a cikk:

1. Találkozó-fegyelmet tarts

Legyen egy gyűlés 45 perces, ne lépje túl az egy órát, pontos kezdéssel, pontos végzéssel. Pontos napirend legyen és hagyjunk időt az elhangzottak megrágására.

2. Állj le azzal, hogy állandó, azonnali rendelkezésre állást várj el környezetedtől és kapcsolathálódtól.

Ezzel azt eredményezed, hogy környezeted ideje felaprózódjon, ami implicit oda vezet, hogy reaktív módban kezd működni, ez pedig a hatékonyság, kreativitás rovására megy.

3. Támogasd a felfrissülést.

Minden nap legyen egy olyan gesztusod, ötleted, javaslatod, amellyel azt szorgalmazod, hogy környezeted is kikapcsoljon, szünetet tartson, szabad levegőre menjen néhány percre, esetleg szundikáljon.

4. Reggeli első dologként foglalkozz valami nagyon fontossal.

Munkaidőd első 90 percében egy témával foglalkozz, csak ez kössön le. Pontosan kezdd és pontos időpontban fejezd be. Ha lehetséges, dolgozz egy elzárt helyen, hangokat kiszűrő eszközt (akár füldugót) is használj. Minél jobban belezökkensz, annál produktívabb vagy. Miután előre meghatározott időpontban abbahagyod, pihenj tíz percet.

5. Több időt fordíts arra, hogy stratégiai, jövőbe mutató témákkal foglalkozz.

Ne kössenek le a reaktív, apró dolgok. Adj több teret annak, hogy jövődet tervezd.

6. Valós és rendszeres vakációkat tervezz be.

De olyanokat, amelyekben teljesen kikapcsolsz. Lehetőleg többször egy évben, például alakíts ki hosszú hétvégéket, amikor néhány szabadnapot is kiveszel. És szakadj el munkahelyed valóságától.

Menedzsment-kultúra kellene, de nincs

A második „hatás” Peter F. Drucker örökségéhez kötődik. Volt már erről latolgatás ezen a blogon is: több igazi menedzserre lenne szükség itt a térségben. Abban a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a kolozsvári Cărtureşti könyvesboltban megtaláltam Peter F. Drucker Management című könyvét, angolul. Mondanám, vegyétek meg mindannyian, de szerintem egy példány volt mindössze belőle. Nemrég hozhatták, mert ellentétben a szintén nagyon jó befektetési, pénzügyi menedzsmentes McGraw Hill kiadású könyvekkel, amelyek két éve ott vannak és senki meg nem veszi őket, ezt most láttam először.

Harmadik hatás, az ellentétes

Van a HBR áprilisi számában egy reklám, A GETABSTRACT.COM weboldal 359 dolláros prémium gold előfizetés fejében halom könyv, iromány kivonatát biztosítja neked. Kapásból két gondolatom volt: az első az, hogy milyen jó eszköz ez, szintetizál. A második pedig az: akkor az eredeti szerzők egyáltalán miért írták meg műveiket? Ha végre sikerül elolvasnom Adam Smith 1776-as alapművét, a Welth of Nationst (remélem, nem lőttem mellé az évvel), akkor magát a mű hangulatát és gondolatvilágát szeretném átvenni, nem a szintézist készítőét. De ez is arról beszél, ami ma a trend: minél több információt minél kompaktabban, “dobozolva”, leegyszerűsítve akarunk fogyasztani. Csak közben lehetséges, hogy elveszítjük árnyalatérzékünket. Ez pedig – talán – Romániára domináns jellemző. Minden fehér vagy fekete, igen vagy nem, jobb vagy bal, velünk vagy ellenünk.