közzétéve: 2011-11-27 17:49
Tévedtünk, tévedtem. Bármilyen stratégiai folyamatnak határidőt szabni nem könnyű. Viszonyulni kell azokhoz a tényezőkhöz, amelyek befolyással vannak ránk, igazodni kell hozzájuk. Nálunk magasabb szintű intézmények, a forráselosztásban érintett intézmények gondolkodása, az ott felállított periodicitás.
Erdély 2015 nevet adta a PONT annak a folyamatnak, amelynek célja többek között az volt, hogy megpróbáljon egyfajta periodicitást bevinni a fejlesztési folyamatokba, fejlesztési gondolkodásba. Két irányból is megpróbáltuk megközelíteni a kérdést: térségi szempontból, és egy adott ágazati téma szerint is.
A megszervezett három konferenciának nagyon jó visszhangja volt, a sajtó is nagyon szerette, érdeklődést váltott ki. És ennyi. Egy szlogen maradt. Nem tértek vissza mások is a kérdésre, nem kapták fel a témát. Azt jelenti, alapvetően nem volt igény erre, pedig önkormányzati vezetők, miniszterek, vállalkozók, civil vezetők egyaránt jelen voltak.
Téves volt 2015-öt belőni egy esetleges stratégiai időszak végének, több okból is:
– egyrészt a gazdasági válság elhúzódása, kiújulása teljesen elhomálysíítja az arra irányuló igényt, hogy jövőben gondolkodjunk, egy alapvetően optimista hangulatban jövőképet tervezzünk. Amennyiben a rövid távon való megélés, jólét is kérdéses, a közép- és hosszabb távú gondolkodás teljesen eltűnik. Emiatt nagyon sok helyen hiányzik a jövőkép-formálási igény:
– máshol másképp gondolkodnak: Európa 2020-at hirdettek meg, ami nem 2015, a következő EU-s költségvetési időszak az, ami alapján még befolyásolni lehet, hogyan kerülnek felhasználásra későbbi források;
– a 2007-2013-as időszak forrásai nagyrészt elosztódtak: olyan források nem nagyon pályázhatók már, amelyek 2015-re eredményt is hoznának, inkább csak létező fejlesztések valósulnak meg addig;
– a román költségvetéskészítés gyakorlata teljes mértékben mellőzi,- a megyei, települési, térségi költségvetés-készítés hasonlóan mellőzi a több éves gondolkodást, ami esetleg hosszabb távú saját erőforrásból finanszírozott fejlesztéseket lehetővé tenne.
Többé-kevésbé négy év van 2015-ig, mégis úgy gondolom, nem lehet már kellő mélységgel gondolkodni abban, hogy milyen stratégiai célkitűzéseket lehet elérni ebben az időszakban. Ugyanis jelentős fejlesztéseket jelenleg két forrásból lehet véleményem szerint eszközölni: EU-s forrásokból, valamint pénzintézetek hiteeliből. Az elsővel az a gond, hogy bár nagyon alacsony a lehívási arány, a kocka mégis el van vetve, hiszen a rendelkezésre álló alapok legnagyobb része már lekötött, vagyis pályázatokat adtak le rá, sok esetben szerződest kötöttek, végrehajtás zajlik. Ez pedig máér lehetetlenné teszi a projektek tárgyát. A helyi, megyei önkormányzatok csak azt próbálhatják meg, hogy ezek a projektek révén elért és elérendő eredményeket összehangolják. Viszont az elszámolás elrontásától való félelem, a rugalmatlan támogatói hozzáállás sokszor nehézzé teszi az eredmények összekötését, integrálását. Így minden fejlesztési projekt a maga útját járja, az összehangolás pedig elmarad. Ami a hiteleket illeti, azt hiszem mindenki számára evidens, hogy a válság fenyegetése nem az eladósodás növelését szorgalmazza. Amúgy sem állnak nagyon jól az örkonrmányzatok, újabb terhek vállalása pedig nem feltétlenül szerepel az elöljárók fejében.
2015 tehát nem működik. Ez az időszak esetleg arra lehet jó, hogy konszolidáljuk azt, ami van, és minél hatékonyabban valósuljon meg, ami már amúgy is meg van tervezve. Ezzel is van elég munka, de ez végrehajtás, de továbbtervezésre és jövőképformálásra nem túl alkalmas. Azt hiszem, az is van, hogy nem szoktuk meg azt, hogy türelmünk legyen kivárni hosszabb folyamatok eredményét, az eredményességet magát is sokszor felszínességek révén ítéljük meg, legyen szó negatív vagy pozitív eredményekről.
Mégis, bármennyire is lebegne fölöttünk egy következő válsághullám veszélye, meg kell próbálnunk jövőképet formálni. Helyi, kistérségi, megyei, regionális, országos szinten. Románia, régiói, megyéi, a települések nincsenek tisztában azzal, hogy mi a követendő irány, hol és hogyan kellene elhelyezkedni a gazdasági piacon, a társadalmi folyamatok terén, miben lesznek igazán erősek. Nincs ehhez rendelt tiszta arculat, üzenet az érintetteknek (befektetők, helyi lakosok).
A kampányév rengeteg üzenetet, elképzelést hoz, ez teljesen bizonyos. Azonban az, hogy mennyire tartalmaznak majd jól megalapozott kijelentéseket, szerintem kétséges. A kampányév, ha már így is úgy is üzeneteket, felvázolt jövőképeket hoz majd, nem a következő mandátum végéről, vagyis 2015-2016-ról kellene szóljon, hanem egy későbbi időpontról. Én nem tudom, Románia most merre tart, és ezen belül Erdély merre tart.
