Erdély: vezetőkre vagy menedzserekre van most leginkább szükség?

közzétéve: 2011-12-02 16:24

Talán érdemes előbb tisztázni, mit jelent menedzsernek lenni. Nem a “patron”-ra, nem is feltétlenül a fekete öltönyben Blackberry-vel a kezében járkáló urakra, illetve kosztümös nőkre kell gondolni, hanem olyan személyekre, akik képesek egy adott szervezet, rendszer realitását átlátni az erőforrások és produkált jólét (nagyobb fizetések, jobb szociális ellátás, munkahelyek, tisztaság, kultúra, vagyis jóformán minden, ami társadalmi, illetve belső működési kérdés) viszonyrendszerében. Olyan személyek, akik sokszor nincsenek előtérben, hanem meghúzódva, a belső szervezeti kérdésekre koncentrálva biztosítanak folyamatosságot.

Jelen pillanatban leginkább menedzserekre, illetve őket figyelembe vevő vezetőkre és szakértőkre van most szükség. A vezetés átmeneti szükséglet, a menedzsment folyamatos. A jó vezető azt a célt szolgálja, hogy olyan változást érjen el egy adott társadalmi csoport felfogásában, amely fejlődést, minőségváltást eredményez. (Ha a vezető azt mondja, átmegyünk a szoroson, akkor eldöntjük, hogy átmegyünk. Ha megfújja a kürtöt, el is indulunk). A menedzser dolga az, hogy ezt az állapotot meg is tartsa, illetve az adott állapotból a legjobbat kihozza. (Miközben átmegyünk a szoroson, nem halunk éhen.) A világ pedig, ahogy a jelenben működik, alapvetően az emberiség menedzsmentjére van berendezkedve, egy ösztönös fejlődési tendenciával. A térségek és régiók versenye az emberiség megmaradásának eszméjén belül érvényesül).

Számos polgármesterrel, megyei illetve civil szervezeti vezetővel van alkalmam együttműködni. Köztük sok a vezető, viszont jelen pillanatban kevesebb a menedzser szemléletű. Sok esetben pedig a vezető mögül hiányzik a menedzsment-orientált apparátus. Mi több, hiányoznak azok az automatizált rendszerek (az információs technológiára gondolok), amelyek a menedzsmentet segítenék, leegyszerűsítenék. Uralkodik a kézi vezérlés a menedzsmentben.

Ettől függetlenül jövőkép-alkotásra, valamint azokra a vezetőkre, akik képesek meggyőzni a tömegeket, a különböző társadalmi csoportokat arról, hogy merre kell menni, szükség van. Talán most még inkább, mint máskor. Viszont összességéven akkor tudjuk megerősíteni társadalmunkat, ha kineveljük, vagy előtérbe hozzuk azokat a menedzsereket, akik nem mást tesznek, mint a létező erőforrásokat hatékonyabban kombinálják össze, és ezáltal nagyobb eredményeket érnek el. Ha menedzserről beszélek, akkor menedzsment-szemléletű polgármesterek és a nemrég létrehozott, de még nem elég erős település- és megyemenedzserekre gondolok, olyan menedzser- személetű személyekre, akik fenntarthatóságot tudnak biztosítani komolyabb civil szervezetek működése számára.

A privát szféra menedzsereiről nem beszélek. Egy vállalkozásnál ha valakit menedzsmenttel bíznak meg, vagy hozza az eredményeket, vagy nem. Talán annyiban ez a téma a vállalkozásokat is érinti, hogy a vállalkozói kultúrába érdemes sokkal erősebb menedzsment-szemléletet bevinni. De összességében a vállalkozás csak közvetetten szolgál társadalmi célokat, míg a köz- és civil szféra közvetlenül.

Mindaddig, míg a menedzseri és menedzsment-szemlélet nem érvényesül, bármilyen tökéletes vízióval rendelkező vezetőink vannak, nem lesz ki a merész elképzeléseket gyakorlatba ültesse. Mert a menedzsmentnél kellene a szálak összefussanak. A menedzsment látja, meddig lazítható a nadrágszíj, vagy mikor kell ezt meghúzni, a menedzser kell érezze, hogy mi fejleszthető úgy, hogy közben a már létező állapot ne romoljon.

Létezhet-e olyan, hogy valaki egyszerre vezető és menedzser? Igen, szerintem léteznek olyan személyek, bár ritkán, akik mindkét szerepkört fel tudják vállalni, vagy nem jó, ha egyszerre teszik, mert a kettő két különböző viselkedésformát igényel. Egyébként is az egyik viselkedési forma a domináns, a másikat ezek a személyek tanult módon tudják magukra vállalni. A vezető inkább az emberekre figyel, a menedzser viszont kénytelen az “ügyeket” lássa, a tárgyi eszközöket, az erőforrásokat, a hiányt, vagy többletet.

Erdélyben azonban nem létezik elégséges tapasztalat menedzsment területén. Pedig hosszútávon egy adott jellemzőkkel, tulajdonságokkal körülhatárolható társadalmi csoport csak akkor fejlődhet megalapozottan, ha a menedzsment hatékonyan működik. Kevés idő telt el, és kevés az az intézmény, amely önmagát hosszú távon fenn kellett tartsa. Forrást kellett erőteremtsen, és ebből kellett megéljen. A közintémények bizonyos értelemben adott forrásokból élnek, ezért ezekben az esetekben nem mindig erős a mozgástér, az alternatív jövedelemlehetőségek kihasználása nevelhetett esetleg menedzsereket. Leginkább a civil szervezeti szféra lenne alkalmas egyébként (a vállalkozói mellett) menedzserek kinevelésére, de a húsz év romániai magyaroknak alkalmas támogatási rendszerei nem szolgálták az intézményi megerősítést. Viszont azoknál a civileknél, amelyek más forrásból erősödtek meg, és ma is hatékonyan működnek, ott vannak a menedzserek is.  Ugyanígy az egyházaknál.

A nemek kérdése: a nők nagyon hatékony menedzserek tudnak lenni. És talán ez az időszak lehet az, amikor a nők menedzsment-képessége szervesen beépül a körforgásba, és ők éppen itt épülnek be a szerves döntéshozatalba, itt kapnak lehetőséget arra, hogy  menedzsment-kérdésekben döntsenek, erőforrásokat kombinálva végrehajtanak, és hogy női gondolkodásukat érvényesítsék.

A menedzser defenzív, helyenként rugalmatlannak tűnő magatartást vesz fel, a vezető pedig a bátor, rizikót vállaló alkat. Az elsőnek szüksége van a másikra, a másodiknak is az elsőre. De ha most arra törekszünk, hogy jövőképet formáljunk ennek a térségnek, akkor ennek egy igen jelentős pilléra az lehet, hogy fenntarthatóan menedzseljük magunkat, szervezeteinket, településeinket és térségeinket, ehhez pedig megkeressük vagy kineveljük a szükséges menedzserközeget. A vezetők pedig azt tűzhetik zászlójukra, még ha nem is lesz könnyű nekik ezt megtenni, hogy erre most szükség van, mert ez minden ágazatot érintő kérdés.

Votisky Petra, Diósi László, Potozky László, mit gondolnak?