Turizmus@Románia – utolsó rész: Kolozsvár

közzétéve: 2011-08-16 14:22

Nyári könnyed sorozatom utolsó állomása éppen az a város lesz, ahol amúgy is minden hétköznap megfordulok. Mindennap bejövök „faluról” (azért Szászfenes esetében ezt kissé túlzás kijelenteni) Kolozsvárra, számomra a mindennapok valósáságát jelenti a város.

Bár egyáltalán nem úgy terveztem, tőszomszédaimmal és egy nagyon kedves félig skót, félig magyar vagy tán egészen az ifjú vendéggel mégis Kolozsváron magán lettem turista egy napig. Egyik szombaton úgy adódott, hogy egyesek akarat- és meggyőzőereje győzött, és Kolozsvárt turistaként vettük be.

Körutunk nem volt túl sok állomással tűzdelve, de mégis érdekesnek bizonyult: a Bánffy-Palota alkalmi és állandó kiállításai után az egyik főtéri kávézóban hűsültünk, majd gyalogosan, érintve a Farkas utcai templomot a Szabók bástyájáig jutottunk. Ezt követően pedig fogtunk magunk, kimentünk a Hójába és megnéztük az etnográfiai parkot. Nos, íme az élmények.

Bár máshol a turisztikai információs ponttal kezdenénk egy városnézést, most azért némi helyismeretünk volt. A turisztikai jellegű információval a Szabók bástyájában találkoztunk. Letéphető térképet vehettünk magunkhoz, amin a főbb látványosságok voltak megtalálhatók. Kétnyelvű (a magyart nem a saját identitásom miatt, hanem inkább amiatt hiányoltam, hogy – ha akarja a város, ha nem – a legtöbb turista hozzánk még mindig Magyarországról érkezik, mármint külföldről. Ezért lehet, a magyar sem ártana azon a térképen, és a másik oldalra nyomott leírásokban. Na de a következő gondolatom az volt, miért nem lehet azt civil alapon lefordítani? Illetve az is, hogy magyarul is megvannak a nevezetességek leírásai). A térkép rendben van, bár ha nem ismerném a várost, nem tudnám azt sem, hogy nem kell tömegközlekedést használnom, elég közel van minden mindenhez.

(A blog megírása és közlése között bukkantam rá az IGENTESSEK.RO honlapra. Probléma részben megoldva, ami a fordítást illeti. Tekintettel a honlap nyilvánosságot megcélzó jellegét, az arculatra és kivitelezésre több hangsúlyt fektettem volna. Hiányzik egy jó grafikus keze egy amúgy igényes projektből. És a többnyelvűség is talán jól fogna a honlapon, hogy a Da, poftiţi-ot értők is többet tudjanak meg.)

Visit Cluj

Igen, tessék

A másik, amivel szembesültem, az a visitcluj.ro, és a logó. Hurrogjatok le, de azt hiszem, az első romániai nagyváros, ahol legalább látok valamilyen turisztikai célból készített vizuális identitást, mi több kulturálisan is kiegyensúlyozott. Ami nyugaton már automatizmus, az itt még újdonság, Mi több, Várad felől a hídon is nagyban szerepel a logó és a honlapcím, amit én személy szerint díjazok. Lássa a turista is, van valami kis arculat, és lehet online is infót szerezni. Nem próbáltam, van-e mobilverziója a honlapnak.

Ez a logó egyébként a turisztikai információs pontnál is visszaköszönt a Szabók bástyájában, de nem elég erősen.

Bánffy-front

A Bánffy-kastély meglátogatása is inkább pozitív élmény volt, hiszen a kollekció – amit elég sajnálatos módon most néztem végig először – igen értékes. És megtudtam, sokminden ki sincs állítva. A kiállítás-hangulatot viszont át tudtam venni, ha nem nézek ki az ablakon, nem tudtam volna megmondani, melyik városban vagyok.  A lengyel alkalmi fényképkiállítás pedig kuriózumnak számított, mi több, Malopolska régióról is forgathattam egy-két útmutatót. Íme, régiómarketing. Meggyőzött arról, Krakkó környéke kellene egy nem sokkal későbbi turisztikai célpont legyen. Az alkalmi bábkiállítás is érdekes, bár ahhoz képest nagyon kicsi. Ott a brémai muzsikusok plakátjának csacsijában tudtam a leginkább elmerülni. És egy tudós, szemüveges varjút ábrázoló bábban. Édes volt, gyerekturistának (is) való. A bejárat-kijáratnál az alapvető képeslap, prospektus, egyéb kiadványok alaparzenál is megvan, így hát kellemes benyomással távoztam.

Aztán éppen csak benéztünk a Farkas utcai templomba. A nagy templom mindig jó turisztikai attrakció. Megnéztük a vendégkönyvet, más is így gondolja. Mindenhonnan érkező emberek írtak oda.

Szabók bástyája

A Szabók bástyáját a – gondolom – gyerekek által készített reprodukciók teszik éppen érdekessé, a kitűzőkiállítás – igaz, voltak érdekesebb darabjai – nem melengette meg a lelkem. Viszont a belső új lépcső is kiállítószerkezetet nagyon ügyesen megcsinálták. Le a kalappal.

Etnobiznisz

Na, az etnográfiai park nem ütött a látványosságtól. Nem is magával a néznivalóval volt gond, hanem a személyzet hozzáállásával. És amolyan olcsó megoldások is találhatók ott. Tudni kell, hogy ott is van némi EU-s pénz, abból tették szebbé a helyet, az útvonalakat. Szóval rendben van. Ami viszont amatőrségre utal az az, hogy szerintem mondjuk 7-8%-kal kellett volna a projekt értéke nagyobb legyen, és abból profi táblázást lehetett volna az egész területen kialakítani. Néhány nyíl, a ház elé egy-egy tábla, hogy mit látsz, satöbbi. Ja, hogy az infókat meg kell venni füzet formájában a bejáratnál valamennyi pénzért? Végülis oké, de szerintem irgalmatlan butaság. A füzet maga sem az arculat és design csúcsa, valahogy nem akarja a romániai világ megérteni, hogy mennyire sok múlhat az arculaton és az írott, szóbeli vagy elektronikus kommunikáción. Mert bár tényleg visszatükröződik a falusi környezet a múzeum teljes területén, azért nem biztos, hogy a turista fejében azt a nyomot kell hagyni, hogy bár érdekes, de nem túl barátságos.

Ja, volt egy meggyszem is a tejszínes tortán: bár ötig van nyitva a hely, négyig lehet bemenni, ami rendjén is van. De 4.05-kor a kiszolgáló személyzet (a házakat nyitó-csukó nénik és bácsik) máris pakolta, szedelőzködött, elég evidensen éreztetve, hogy mi is siessünk már haza, vagy ahova akarunk. És persze a kiskapun mentünk ki oldalt, nem a főbejáraton, mintha legalábbis csempészáru lennénk. Nevettem is egy jót rajta. A kiskapu pedig csak vas, és drót. Stílusos exit egy turistának.

Emellett viszont igen kevéssé veszik figyelembe – amolyan „románosan” -, hogy a turista nem nyolctól négyig turista, hanem reggel nyolctól akár este nyolcig is. És a nyitvatartás azt jelenti, hogy abban az időszakban kiny…juk a turista s…..t, és utána pakolunk csak és megyünk haza.

A következtetésem ezzel a nappal kapcsolatosan az volt, hogy Kolozsváron két napot el lehet tölteni amolyan turista-nézelődéssel, ennél többet jelen pillanatban azonban nehezen. Ez a két nap alatt viszont kimerítően meg lehet nézni azt, ami egy turistának igazán érdekes lehet. Mert még többmindent megnézhettünk volna akár egy következő napon is.

Az biztos, hogy este néhány több tucat jó kávézóból és vendéglőből válogathattunk volna, biztos van róluk leírás is, ha utánanézek. De nem google-eztük meg, hanem beülve az autóba inkább hazamentünk „falura” bundás csirkedarabkákat sütni.