Turizmus@Románia – harmadik rész: Costineşti

közzétéve: 2011-08-09 17:57

A romániai Fekete-tengerpart szolgáltatásainak minőségét nemcsak a befektetők, az állam, a szolgáltatók alakítják, hanem a fogyasztó is, a turista is. Mielőtt ezt a mondatot le mertem írni, nagyon sokszor átgondoltam. Végül azért írtam le, mert úgy gondolom, míg megvan az az igényszintű turista, akit nem túlzottan érdekel, hogy minden patyolattiszta legyen, minőségi, addig menni fog ez a modell is. Amúgy is válság van. Ezért anyagi vonzata is van annak, hogy sokan országon belül költekeznek, ezért a Fekete-tengert választják, itthon, bár nem a legtökéletesebb. Én is választottam, Costineştire az irány, hurrá.

Banán, júhúú. Fekete-tengeri specialitás. Változatosság kedvéért az idén... piros. Régebb próbáltam, izgi.

A fenti gondolatmenet a Romániára még mindig igen jellemző rövidtávú gondolkodásmód, és a rövid távon való meggazdagodás reménye táplálja. Minek abban gondolkodni, hogy öt-hat éven belül tudnék jelentősen többet keresni, ha az rövidebb távon bevételkiesést jelent? Jobb most is kasszálni, oszt meglátjuk, mi lesz öt-hat év múlva.

A tengerpart elérésével egyre kisebb a gond, Bukarestből – leszámítva a blokádot, ami pénteken rendszeresen kialakul a cernavodai autópályahíd-fizető sorompóknál, egyre könnyebben lehet elérni a tengerpartot.

Minden szinten szinte minden.

Talán a legviccessebb és jellemzőbb reklám a következő volt (a tengerparton megafonnal járkáló ember népszerűsített egy csütörtök esti zenés-humoros fellépést a Costinesti-i nyári kertben): “garantăm participarea artiştilor enumeraţi”. Belegondoltam, hány olyan show lehetett idén is, előző években is, amikor egy-egy beharangozott fellépő “elfelejtett” megérkezni a performanszra (vagy soha meg sem volt hívva). Szóval mondom, az igényszint. A fekete-tenger turisztikai fejlődése kicsit feleúton van, kicsit ördögi kör, kicsit rövidtávú meggazdagodás vágya. Adottak a lehetőségek, hogy soha ne is fejlődjön ki teljesen.

Az utolsó esti "grőtár" megvolt. Nem miccs.

Vama Vechenek megvan a maga varázsa, bár sajnos nem tudom eldobni az agyam ott sem a lazaságtól, szerintem sok emberben inkább a vama-pszichológia, mintsem a varázs működik. És jó-jó, hogy laza, de nem értem, egy kilencre meghirdetett koncert helyszínén 9.35-kor miért még mindig a technikát állítják. És eső sem volt előtte, úgyhogy nem látom a kibúvót. Csak laza.

Előnyök:
– autóval elérhető távon van (közelnek nem nevezném, időben a barcelonai partra hamarabb le lehet érni repülővel), egyáltalán megvan az a szabadság, hogy autózni is lehessen oda,

– mivel át kell menni az egész országon Erdélyből, útközben még zép dolgokat lehet megtekinteni
– viszonylag olcsó (bár ez időnként relatív),
– végig jók az utak,
– ha kimozdulsz egy üdülőtelepről, akkor a többi partrész némi változatosságot is kínál, például Konstanca központja és partja annak ellenére izgalmas, hogy lassan teljesen le van robbanva

Hátrányok
– kiszámíthatatlan – olyan, mint sokszor az egész ország, minden pillanatban meg tudsz lepődni valamin,
– mivel az emberek hanyagok, sokszor mocskos a part,
– sokszor tömeg van,
– egyes helyeken tele van bóvlival, olcsó megoldásokkal,
– a víz időnként algás,
– sok tengerparti részen nincs igazi változatosság a kínálatban,
– a vendéglátás is nagyon kiszámíthatatlan – időnként nagyon jó és olcsó is, máskor viszont hasra esel attól, amivel szembesülsz.

Teljesen kikapcsolt, látszólag lazának tűnő vamas attitűd.

Na de ettől még nagyon jól éreztem magam a tengerparton, és nem húztam ki következő évek potenciális vakációs helyszínéről. Szerettem a menüs kajákat, jól kijöttem, szerettem a hullámokat, és kellemes meglepetés volt visszafele feltérni egy vadiúj autópályaszakaszra. Csillogott-villogott, igaz nem volt még kerítés a pálya mellett, de mivel nappal volt, azt az egy kutyát, amelyik szegény betévedett oda, lazán elkerültem.