Turizmus@Románia – második rész: utak

közzétéve: 2011-08-02 10:52

Turizmus@Románia – második rész: utak

Útvonal: Szászfenes-Szászsebes-Transalpina-(valahol Gorj megye)-Râmnicu Vâlcea-Piteşti-Bukarest-Cernavodă-Konstanca-Costineşti-Konstanca-Bukarest-Segesvár-Erzsébetváros-Radnót-Szászfenes. 1750 km.

Még induláskor a Parâng fele 20 perc alatt kerültük el Szászfenesről Kolozsvárt és Tordát, onnan Gyulafehérvár fele mentünk. Nem EU-pénz. 30 perc időspórolás, még ha az az A3-as autópálya-szakasz nagyon sokba is került. Gyulafehérvárt elkerültük. 10 perc spórolás. Bár ez már rég megvan. Nem EU-pénz.

A hegy után Râmnicu Vâlcea, majd Piteşti fele mentünk, na, az továbbra is szörnyű, alig lehet haladni. Mi több, enyhébb baleset miatt állt a forgalom Piteşti előtt, két kilométerre a város végén, pálya fele vezető aluljárótól. Apropó, Piteşti-i aluljáró az autópálya fele, 10 perc spórolás. Azt hiszem, EU-pénz.

Az út Bukaresten át, a város körgyűrűjét nem próbáltuk ki, bár lehet, kellett volna. A várost 55 perc alatt szeltük át, egy nyári hétfőn.

Rânca-Costineşti durván 500 km. Ebből 270 autópálya, sőt, rá egy hétre már 290 volt az, ugyanis egy Konstancát elkerülő szakaszt közben átadtak. Visszafele 20 perc spórolás. EU-pénz, talán.

Még régebb szörnyű volt átmenni Piteşti-en, most viszont a pálya már elkerüli. 25 perc spórolás. Nem EU-pénz.

Visszafele az A2-es pályától a Bukarest-Ploieşti országútig, vagyis az Ikea környékéig mégis a körgyűrűt választottuk. Nem bántuk meg. Egyes szakaszain négysávos, itt-ott még sajnos STOP tábla van a körgyűrű útjában, de haladnak, máshol viszont már alul-felüljárók vannak. Persze, virít egy-egy hídon, hogy a Román Kormány pénzelte, biztos nem volt olcsó, nálunk minden drágább, de akkor is sikerült egy szombat délutánon 17 perc alatt elkerülni a fővárost. Kb. 35 perc spórolás. Nem EU-pénz. Eközben már láttuk a Bukarest-Ploieşti autópályához tartozó felüljáró épülő elemeit. Az talán EU-pénz.

Azzal az érzéssel maradtam, hogy az országút-hálózat mégis javul. EU-pénzből és nem EU-pénzből is. Sőt, egy utolsó kis szakaszon benéztünk Erzsébetvárosra, onnan pedig egy megyei úton mentünk át a Kis-Küküllő mentére, és meglepetésünkre ott is zsírúj aszfaltozott út készült. Pedig a megyehatárokat átszelő megyei utak rendszeresen a legrosszabb állapotban szoktak lenni, mert a legmesszebb esnek a megyeszékhelytől, ezért kevésbé érdekelt a megye a javításban, a megyei utak pedig nem jelentős tranzitövezetek.

Utolsó pozitívum, visszafele, ismét az észak-erdélyi pálya, 52 kilométer, de Aranyosgyéresnek, Tordának csak messziről integettünk, Kolozsvárt meg nem is láttuk. 35 perc spórolás. Nem EU-pénz. És egy csomó megspórolt zsimbesség a szokásos, de már lassan elfelejtett Torda-Aranyosgyéres tranzit miatt.

Máris hallom a véleményeket, hogy nyugaton ez természetes, mindenütt elkerülő út van, mindenütt autópálya van. Bennem a hasonlítási alapot a román realitás adja: ahhoz képest, hogy miként lehetett haladni egy-két-öt-nyolc évvel ezelőtt, hogyan lehet most haladni. Most jobban. EU-pénzből is, nem EU-pénzből is.

Jó utat.