EU 2014-2020(2022): pénzt csinálunk

közzétéve: 2011-07-06 07:54

Felírom magamnak: első nap, amikor tényszerű információkkal foglalkozhatunk a 2014-2020-as EU-pénzügyekkel kapcsolatosan. 376,02 milliárdot irányoznának elő strukturális és kohéziós alapokra, 89,89 milliárdot vidékfejlesztésre.

Ha engem kérdeztek, a következőt borítékolom: Románia 7+2 évre mintegy 31-32 milliárd EU-s pályázati keretet kap (20-21 milliárd strukturális és kohéziós és további 10,5-11 milliárd vidékfejlesztési kerettámogatást). Plussz az agrárkifizetéseket. És ezt 2014. január 1. – 2022. december 31. között költheti majd el.

Összehasonlításként most mintegy 30 milliárd elköltésén dolgozunk, vagyis naponta az ország mintegy 913 ezer eurót kell elköltsön 2015. december 31-ig. Eddig még eléggé sikertelenül. A félreértést elkerülendő: létezik egy n+2-es szabály, amely szerint a 2007-2013-as összegeket még plussz két évig el lehet költeni, ha le voltak szerződve az eredeti időszak vége előtt. Ez várhatóan így lesz a későbbiekben is, innen a 2022 a címben.

Úgy érzem, sorozatosan abba a tévedésbe esünk, hogy azt hisszük, minket nem érint az EU szintjén meghozott döntések sokasága. Vagy nem számít, milyen tendenciák mutatkoznak. Emiatt a nagy itthoni regionális átszervezési lázban (amiből úgysem lesz semmi) elkerülte figyelmünket, hogy az Európai Bizottság előállt a javaslattal a 2014-2020-as időszak EU-költségvetésére vonatkozóan.

A hét éves költségvetés az, ahol eldől, hogy:
– mennyi pénz van a közös agrárpolitikára és vidékfejlesztésre;
– mennyi pénz van a kohéziós politikára (vagyis a sokat emlegetett regionális fejlesztésre);
– milyen területeken jönnek létre vagy folytatódnak azok a közösségi programok, amelyben mi is részt vehetünk (vállalkozásként, önkormányzatként, civil szervezetként).

A terv szerint a hét éves keretköltségvetés összértéke nő: 862,36 milliárdról 1.025,00 milliárdra. Ezen belül a regionális fejlesztésre fordított közvetlen értékek szintén nőnek, elérik a 376,02 milliárdot, míg a közvetlen agrárkifizetések lecsökkennek 281 milliárdra (293-ról). Az egyéb, vidékfejlesztést szolgáló pályázati támogatások azonban szintén nőnek, elérve a 89,89 milliárd eurót. Vagyis összességében kevesebb pénz lesz közvetlen kifizetésekre, több pályázati típusú támogatásokra.

Ezek az értékek akkor is reális növekedést jelentenek, ha számításba vesszük, hogy az új keretmegállapodásban már 28 tagállammal számolnak.

A hét éves költségvetés ott érint minket, hogy:
– nagyszülők, szülők, vagy akár fiatalok, akik vidéken élnek, földet művelnek, állatot tartanak, a hét éves költségvetés következményeként kapnak továbbra is közvetlen agrártámogatást;
– a helyi vidékfejlesztési projektekre (helyi turizmusra, nem agrárjellegű vállalkozásfejlesztésre, fiatal farmerek támogatására, és sok más területre) továbbra is támogatást nyújt az Európai Unió, tehát érdemes elkezdeni egy hosszabb távú tervezést annak érdekében, hogy akár 4-5 év múlva saját vállalkozást építsünk fel;
– vállalkozásfejlesztésre, szociális infrastruktúrára, tovább-, át-, felnőttképzésre, kastélyok fejlesztésére, kutatásra, utakra.

Hogy miért fáj, hogy nem foglalkozunk ezzel itthon? Mert úgy látom, ez az első lépés azoknak a sorozatában, míg végül ez rajtunk csattan valahol, mondjuk 2014-től kezdődően. Az előbb felsoroltam néhány helyzetet, ahol minket érint. Ha az első lépéseket nem követjük nyomon, nem mondunk véleményt, és ezt sorozatosan így tesszük addig, míg egyszer csak szembesülünk vele, hogy már minket közvetlenül érint, akkor megint lesben kap, nem vagyunk felkészülve rá, nem fordíthatjuk a magunk hasznára. Ha az elején nem figyelünk oda, nem tudjuk tetten érni azt a pillanatot, amikor egyre jobban ránk is hatással kezd lenni a döntések sokasága.

De ha már hét éves költségvetés-tervezetről beszélünk, én a következőket olvasom ki belőle:
– továbbra is magas lesz az agrártámogatások aránya, a legfőbb EU-költségvetési tétel marad, vagyis Románia továbbra is valószínűleg magas összegben részesül. Ergo például a vidéki vállalkozóknak érdemes továbbra is panziókban, egyéb helyi fejlesztésekben gondolkodni még akkor is, ha csak 2013 után fognak neki a projektnek. De érdemes középtávon gondolkodni, terveket készíteni akkor is, ha nem kapják el a 2007-2013-as vonatot;
– továbbra is jelentős összegek fordítódnak a strukturális alapokra, vagyis pályázati hullám érkezik. Ergo a városoknak, megyéknek, falvaknak érdemes középtávon gondolkodni olyan projektekben, amit 2007-2013 között nem valósítottak meg, mi több, érdemes reális fejlesztési stratégiákat készíteni (hátha most nem copy-paste típusúak születnek). A vállalkozóknak is érdemes olyan fejlesztésekben gondolkodni, ahol a forrásigény több mint felét az EU lefedi,- a civil szférának is érdemes olyan képzési, fejlesztési projektben gondolkodniuk, amellyel számukra magas forrásokat tudnak bevonni. Számukra talán a legfőb kihívás felkészülni arra, hogy kapacitásuk legyen lemenedzselni nagyobb kaliberű projekteket.

Tény, a végső döntés az Európai Tanácsé, vagyis az állam- és kormányfők testületéé. És lehet, hogy még másfél év szükséges a hét éves költségvetési keretterv végső elfogadásához. De elkezdődött egy következő időszak pénzügyi aspektusainak tárgyalása, és nekünk is jó, ha nyomon követjük, mi történik. Mert megértjük, melyik támogatást miért írják ki, és milyen projekt, fejlesztés az, amely a legjobban talál a várható kiírásokhoz. Személy szerint, ha teljes realitásában tekintem a tényeket, a hét éves költségvetési keretterv ismerete sokkal fontosabb, mint akár az Európa 2020 stratégiai dokumentumban megfogalmazottak. Akár egyéb, elvi dokumentumok.

Személyes érintettként is tudom: lesz munkám. Érdemes már most elgondolkodni, hogy miként érdemes minőségibb projekteket generálni. Mert a források mostantól számítva tíz évig még rendelkezésre állnak.

Nagyon sokszor nem merünk nagyobb időtartamban gondolkodni, mert azt sem tudjuk, fél év múlva mi lesz. Máskor pedig azt szeretnénk, hogy több éves folyamat végére járjunk hónapok alatt, és ripszropsz pályázzunk, fejlesszünk, építsünk. Akkor most melyik legyen? Ha magunk javára akarjuk fordítani a jövőt, akkor szerintem az utóbbi.

Azért örülök, mert:
– mivel nem várhatók jelentős változások, lehetőségünk van végre megszokni, hogy is lehet hatékonyan az EU-s pénzköltést művelni (ha drasztikus módosítások lennének, kezdhetnénk megint mindent az elejétől megtanulni);
– 2004-el ellentétben (ennyit írtunk fiksz 7 éve) sokkal kevesebbett tudtunk erről az egész rendszerről. Most okosabbak lehetünk, hamarabb léphetünk, és nem vagyunk versenyben más országokkal, csakis saját magunkkal;
– mivel okosabbak vagyunk, akkor intelligensek is lehetünk: az utóbbi időben sokat emlegetett régiók kialakításában és fejlesztésében gondolkodók tudatosan megtervezhetik, hogy először mit, utána mit, és még ezt is követően mit kellene megvalósítani gyakorlatban, projektet: tizenegy és fél évre lehet gondolkodni, erre az időszakra beosztani. Reálisan rövidebb idő alatt úgysem nagyon lehet versenyképes régiót kialakítani.