közzétéve: 2011-06-01 06:24
Kedves Döntéshozók,
mi erdélyi, román és magyar anyanyelvű, itt született emberek, nők és férfiak, itt vagy máshol tanulmányait végzett, viszont szülőföldünkön tevékenykedő szakértők vagyunk. Erdély fejlesztését fontosnak tartjuk, és szeretnénk szakértői munkánkkal ehhez hozzájárulni. Merjük állítani, felnőttünk már ahhoz, hogy profi szakmai munkát végezzünk. Akik itt helyben velünk már dolgoztak, meg vannak elégedve. Sok szakterületet lefedünk az építészettől a stratégiakészítésen vagy kulturális menedzsmenten át a humán erőforrás-fejlesztésig. Ráadásul komparatív előnyünk, hogy remek helyismeretünk van. Sőt, olcsóbbak vagyunk mint a három B betűs főváros bármelyikéből importált szakértelem.
Ajánljuk szíves figyelmetekbe magunkat.
Üdvözlettel,
az erdélyi szakértők
IGEEEEN!!!! VEGREEE!!!! Mi is igy gondoljuk, eddig egy picit kakukk tojasnak ereztem magam a baratai, csaladtagjaim kozott, hogy nem akarok kulfoldon dolgozni, elni!!!Jo olvasni, hogy mas is igy gondolja!
Koszonom, Noemi
vallalkozo
Te Andris, ha ennyire jók vagyunk, vagytok, mint írod, miért kell ilyen eszközhöz folyamodni? Bizti olyan jók vagyunk? Nem vagyok benne biztos, hogy hiteles az, hogy azt mondjuk, értékesíteni tudjuk Erdély erőforrásait miközben nem tudjuk értékesíteni saját magunkat. Persze értem én, és jogosnak is tartom amit írsz, csak provokállak kicsit, barátilag.
A kritikát megkaptam privátban is mástól (és ez így van helyén), és teljesen jogos, hogy felvetődik ez a kérdés. Ez egyébként nem egy önmagamat ajánló levél volt. És nem is saját környezetemre gondoltam.
Ott voltunk például múlt héten azon a kastélykonferencián. És csak hallgattam, mert profi dolgokat hallottam, profi emberektől annak a kastélytémának a területén, amihez kulturális örökség, épület, építészet, kertészet, restaurálás, stb. szempontokból abszolút semmit sem értek, csak ismerkedem.
A végén akartam ott beszélni a forrásokról, forrásszervezésről. És Attila, mire oda jutottunk, nem volt mit mondjak, minden elhangzott. Nem más tanácsadóktól. Építészeti dologról is volt szó, marketingről is volt szó, és arról, hogy a semmiből hogy hozz helyre több millió eurót igénylő kastélyt. Ami magánkézben van, ergo a román állam nem támogathatja, nem tehet bele pénzt. Egyik előadáshoz sem volt közöm, teljesen új volt számomra.
És ez csak a kastélyterület. Hány más ilyen terület van. Leginkább arra értem a levelem, hogy van sok fiatalunk, náld kicsit fiatalabb, nálam is fiatalabb akár, adott területeken. Senki nem adta meg a lehetőséget, hogy megmutassák magukat. És mikor alkalmanként meg tudják mutatni, akkor kiválóan teljesítenek. Csakis abban, amiben jók.
A másik, ahol hihetetlen világos elméjű embereket látok, az – a példa értékébel élve – az építészet-területrendezés. Ahol végképp van itthoni meló, és van rá pénz is.
Szégyen nekünk, neked és nekem, és még sok-sok embernek, akik alkotjuk (vagy mit csinálunk) az erdélyi (sajnos sokszor csak magyar) közösséget, hogy nem tudjuk, hol van ezeknek az embereknek a többsége. Te azt állítod, nincs. Én azt, nem tudjuk elérni őket. Én csak azt tapasztalom, hogy mikor előjönnek, akkor engem el tudnak kápráztatni. Tiszta gondolkodásmód, logikus, pragmatikus megközelítés. Csak pályázatírás-stratégiaalkotás területén tudok legalább nyolcat, egyik sem dolgozik a környezetemben. És láttam, hogyan dolgoznak. Szerény emberek, akik nem beszélnek sokat, de igen profi tervezők, alkotók, végrehajtók. És én is, te is nagyon kicsi szegmenst látunk, és ahhoz képest szűk körben mozgunk. A szokásos körökben, mondhatnám. Ez a bajunk. Szerintem. De tuti még sok pro- és ellenvélemény lesz erre is, amit írtam.
Különben a legjobb módja megismerni őket talán az, hogy teret adunk nekik megnyilvánulni, nem nagy médiaprojektekben, és komplex, interszektoriális kérdésekben, hanem kezdetben ott, ahol ki merik fejteni véleményüket, konkrét pontos helyzetekben. Mert talán egyik legnagyobb hiányosságuk, hogy bár értenek a szakterületükhöz, nem tudják megmutatni, el(ő)adni maguk. Nem tanította meg őket senki. És ezért nem is látszanak. Számunkra. Akik itt irogatunk, s közben nem tudunk róluk.
Nem paradox?
Jaj, és ne is mondjam, hogy van egy Adatbank Café projektetek. Amiben a csíkszeredai előadói felhozatal meghökkentő volt. Például szociálpolitikában (drogügy), vagy építészetben, vidéki tájrendészetben, vagy éppen az orvos-beteg viszony megközelítésében ott (szerintem igencsak) hozzáértő erdélyiek szóltak hozzá. Önmagukért beszélnek, és az Adatbank Café megadta nekik azt a lehetőséget, hogy megmutatkozzanak. Egy héttel volt a kastélykonferencia előtt.
És én (is) még mindig csak a magyarokról beszéltem. Van itt 75% román is körülöttünk, közülük is van bőven hozzáértő szakember. Itthoni, úgymond.
Várom azt a Cafét, amikor románokat hívtok meg, és magyarul feliratozzátok. Ott leszek.
Itt van mellettem az ördög. Azt kérdi: lássuk, hány érdemi komment lesz ehhez a vitához.
Van egy ötletem, kellene csinálni egy amolyan értelmiségieket toborzó meghívásos on-line fórumot. Hogy ne legyen az, hogy mi magunk nem teszünk semmit, csak jelezzük a problémát. Ezt is a mellettem terpeszkedő ördög mondja, nem én
Nem elég egy blogbejegyzés ehhez. Valahogy lebegtetni kell a témát, mert ha nem, lecsúszik, mint a facebook-bejegyzés, mint a főoldali hírcím, satöbbi. De kipróbálhatunk valamit. Esetleg próbálja ki más is, aki olvasó: lássuk, kezdésnek megy-e. Elküldöm öt olyan személynek, akiről úgy gondolom, szakértő. Bár lehet, hogy ehhez magához a levélhez és a kommentekhez nem tud hozzászólni, mert ez nem az ő szakterületének kérdése.
Fogalmazzam meg kérdésként akkor:
1. Milyen konkrét cselekedetet tudnál elképzelni saját területeden, Erdély, bármely megyéje, városa, községe, faluja, az ebben levő épületek, közeterületek, gazdasági és társadalmi élet, emberek fejlesztésére? (máris túlkomplikálom a kérdést)
2. Hogy néz ki a te szakterületed? Vannak fiatalok, akik tudnának profin dolgozni?
3. Mi a te saját helyzeted? Mire lenne szükség, hogy szaktudásod érvényesítsd?
Válaszolhatsz becenévvel is, ha nem szeretnéd saját neved használni.
Attila és más: jók a kérdések?
Nem tudom a válaszok, főleg ha nick-el vallank, mit bizonyítanának, de persze hajrá.
eleve egy felvett attitűdöt az eddigi csendheóz képest.
Hasonló gondolataim nekem is adódtak. Ha minden székelyföldi elszármazott értelmiségi hazatérne és itt végezné munkáját, akkor mennyország lehetne itt. De miért is nem történik ez meg? A gazdasági,politikai szféra nem engedi őket érvényesülni, az érdekek kiszorítják a rendszerből, vagy sok esetben olyan szakot végeznek, amelyben itthon nem tudnak elhelyezkedni. A kérdéssorozatot a helyi és országos képviselőink kellene (kellett volna) feltegyék, és stratégiát dolgozzanak ki, az ifjú nemzedék intregrálására. Véleményem szerint, valahogy fentről kellene irányítani ezeket az erőket. De vajon a vezetőink akarják ezt egyáltalán?