közzétéve: 2011-05-18 11:04
Talán az egyik legérdekesebb kihívás kastélyokra pénzt szerezni. Ezt követően pedig a tulajdonosnak, a helyi önkormányzatnak, a megyei önkormányzatnak, az ezt működtető civil szervezetnek, az országnak, mindenkinek bevételt lehet vele generálni. De ez egyáltalán nem egyszerű, nem mindegy, hogyan zajlik, és nem is egyik napról a másikra hoz eredményeket.
Mikor munkatársaim nekifogtak a kastélykérdéssel foglalkozni, jó ötletnek tartottam, de nem láttam a végét. És azt hiszem, ők sem úgy fogtak neki, hogy látták a végét, hanem inkább úgy, hogy megnézik, mi lesz belőle.
Nagyon sok információ, szaktudás, helyismeret hever mindenfele, szakmai körökbe, településeken, tulajdonosoknál, működtetőknél. Messze több, mint amit el tudtam volna képzelni. Emellett viszont azzal is szembesültem, mennyire töredezett, sokszor eseti az információ. Mondjuk elkészült egy részletes műemléki feltérképezés, de nem sikerült ennek eredményeit értékesíteni úgy, hogy a feltárt anyag bekerüljön valamilyen fejlesztésbe. Vagy mintaértékkel profi műemléki leírások készültek, de még nem sikerült ezt úgy értékes íteni, hogy turisztikai körútszervezők használják, beépítsék ajánlataikba leírásként.
Most is kaptam olyan visszajelzést, hogy a kérdés teljesen kezelhetetlen. Annyira rossz állapotban vannak, olyan sok pénzre lenne szükség. Lehetetlen.
Én valahogy másképp látom. Szerintem hihetetlen sok pénz mozgósítható erre. Viszont csak akkor van értelme ezzel foglalkozni, ha tiszta az, hogy miként tudnak a fejlesztés után MŰKÖDNI ezek a kastélyok, kik ennek a haszonélvezői, vagyis hogy kerülnek bele a pénzcsinálás körforgásába.
Annyira könnyen el tud szállni a képzeletem, mikor arra gondolok, milyen profi lenne, ha a gép előtt ülve megtervezném a szokásos évi egy hetes erdélyi kastélykörutamat, előre megnézhetném mit fogok látni élőben, és le is foglalhatnám a panziót, ahol éjszakázom. Persze nemcsak nekem, hanem mind a tizenkét barátomnak, akikkel együtt megyünk.
Na de szárnyaláson túl, mondjátok meg, végső soron nem elképzelhető? Csak előtte néhány dolgot még meg kellene oldani. Ejsze több évbe (évtizedbe) telik, de meg lehet.
Azért lehet jó ez a kastélykonferencia, mert elősegíti a kapcsolatteremtést, és egyben megalapozza, hogy ne csak eszmecsere, hanem gyakorlati együttműködés is kezdődjön. Azért várom, mert sokféle érintett lesz ott, és meggyőződésem, annyi okos gondolatot fogok hallani, hogy alig várom majd a hétfőt, hogy megpróbáljam rendszerezni és a következő lépéseket megtervezni. Ugyanis egy program erről szól. Egymáshoz kötődő kis projektek egy cél irányába mutató összességéről.
Egyébként az Unió egyre többet foglalkozik a kultúra szerepével a regionális fejlődésben. Ez a bejegyzés témája pedig végső soron az.
