Buborék

közzétéve: 2011-08-04 19:10

Ej, buborék, buborék,
Színejátszó, csudaszép
Imitt vörös, amott kék,
Az orromból jött ki elébb.
(Laár András verse)

És a Költő még szépen fogalmazott…

Léteznek-e negatív buborékok? Nekem úgy tűnik, manapság csak azok vannak; mintha a világ piacain senki sem lenne érdekelt a konszolidációban. Legalábbis – a világ pénzügyi piacain.

„Idegesek a befektetők” – halljuk naponta a világmédiából. „Hát kérem, aki ideges, az inkább nyisson falusi esküvői ruha-kölcsönzőt, mintsem, hogy befektessen” – mondaná erre Rejtő Jenő. És tényleg: mintha a világ összes befektetője hülyegyerek módjára ijesztgetné egymást a sötétben: „Hú! Ez rossz hír! Az is! Hát még az! Na jó, várjuk meg azt. Íme itt van: ez jó, huh. De mégse! Ez rossz! Sőt, még rosszabb! De jó, hogy ennyire rossz!!!”

Ez megy hónapok óta, és én kezdem nagyon unni.

Lehet, hogy rögtön bevisznek a zárt osztályra, de bevallom: nem hiszek az olasz válságban, nem hiszek a spanyol válságban, de még az írben sem, sőt: szerintem a reálgazdasággal nincs is annyira komoly baj. Illetve most nincs, de lehet: a pénzügyi piacok által keltett mesterséges, ostoba, önző pánik a legjobb úton van afelé, hogy tönkretegye a reálgazdaságokat, és vele milliók életét.

Miért? Kinek használ? Kinek az érdeke? Cui prodest? – teszik fel a kérdést évezredek óta.

Hát hiába tanultunk a gazdasági szakokon évekig? Ami jelenleg történik, leírhatatlan bármilyen eddig ismert elmélettel, függvénnyel, gazdasági teóriával – irracionális lenne talán?
Meggyőződésem, hogy az. A jelenlegi pénzpiaci pániknak nem sok köze van a valós gazdasági történésekhez. Nyilván súlyosak a gondok Görögországban, nem egyszerű a spanyol helyzet, sőt az USA sem tökéletes, de a jelenlegi pánikot a világméretű spekuláción kívül csak a lélektani hadviselés, egyfajta tömeghisztéria indokolhatja csak. Én nem hiszek már minősítőknek, statisztikusoknak, befektetési guruknak, mert gyanítom, hogy mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, kihasználva a mai kor információs hálóját; és ha egy döntéshozó ma valami drámai bejelentéssel áll elő, az már nyilván rég megbízta valami spekulatív tranzakcióval az unokaöccsét…

Kereskedni pedig (ahogy régebben hajózni) kell! Hiszek benne, hogy a pénz, ahogy a piac diktálja, a jelenlegi spekulatív célok helyett előbb-utóbb megtalálja az útját a reálgazdaságba, és nem hagyja, hogy talmi értékmegőrzők inflálják el. A termelés, a munka a gazdaság igazi értelme, nem az üres pénzpiaci spekulációk.

Mert a pénz a régiek szerint olyan, mint a szurony: mindenre használható, de ráülni, azt nem lehet.

Manapság viszont pont ez történik: a pénzt a reálgazdaságból spekulatív céllal vagy pszichológiai okokból hamis értékmegőrzőkbe menekítik: aranyba, ezüstbe, frankba, műkincsekbe, jenbe – ez pedig nem tarthat örökké. A mai helyzet nem más, mint az előző évek gazdasági vagy ingatlan buborékja, esetleg a dotkom buborék, esetleg az 1637-es holland tulipánhagyma-buborék. És pontz úgy, mint azok, hatalmasat fog durranni egyszer.

Mennyivel jobb volt, amikor egy negatív amerikai hír hetekig utazott a mi kis régiónk tőzsdéiig! Manapság a monitorok előtt üldögélő brókerek, dílerek, befektetési bankárok és a rendelkezésükre álló információkat manipuláló guruk folyamatosan a tevékenykedés lázában és szükségességében égnek; pozíciójuk, forgalmuk és jutalékuk fontosabb, mint bármi más. Az internet, a valósidejű kereskedés és a negatív információk folyamatos, határok nélküli áramlása pedig tovább erősíti a spekulációs hatásokat, míg a valós gazdasági folyamatok (vagy az opciók lejárata), ha túlélik egyáltalán a pénzügyi piacok viharait, utat nem törnek maguknak, és helyet nem adnak a normális, kiegyensúlyozott, valós gazdasági fejlődésnek.
Mert a buborékok lélektana ilyen: sokan sokat veszítenek, és kevesen rengeteget nyernek a végén.

Álljon itt néhány példa, okulásul (lám, a világ sosem változik…):

A hollnad tulipánhagyma-buborék:

A dotkom buborék

A buborékok általános lélektana

A romániai ingatlan buborék: