A vásárló

közzétéve: 2011-08-22 21:36

1844 októberében az országgyűlési alsótábla ülésén létrehozták a Védegyletet, melynek elnökévé Batthyány Kázmért, alelnökévé Teleki Lászlót választották. Az igazgató Kossuth Lajos lett.

Az egyesület becsületszóra kötelezővé tette tagjaira nézve, hogy mindazon szükségleteiket, melyeket a hazai termelés, gyáripar- és mesterségek termékeiből fedezni lehet, mindaddig, mig ezek kaphatók, csak ezekből és csak ezekkel fogják fedezni. A Pesten szervezett központi egyesület mellett azzal szerves összefüggésben lévő vidéki fiókegyesületeket is alapítottak.

Első közgyűlése 1845. november 17-én volt, 138 vidéki fiókegylet részvétele mellett. Az egyesület hatása alatt igen sok tekintélyes ipartelep létesült Magyarországon – az akkori feljegyzések szerint 95 csak 1845-ben. Még nagyobb volt az eredmény 1846-ban, Kossuth Lajos aktív tevékenysége következtében, aminek elismeréséül a Védegylet Teleki László indítványára őt az egyesület tiszteletbeli elnökévé választotta.

A Védegylet hatása alatt alakult egymillió pengő forint alaptőkével egy gyáralapító részvénytársaság, melynek alakuló közgyülésén, 1845. április 13-án, Deák Ferenc mondott nagy lelkesedést keltő beszédet. (Forrás: Wikipédia)

A Védegylet a hazai ipart a belső fogyasztás felfuttatása, a tudatos vásárlásra nevelés útján próbálta meg fejleszteni. Majdnem sikerült is – csakhogy a korszak egyik legnagyobb botrányával omlott össze: kiderült ugyanis, hogy a Védegylet kitűzőit Bécsben készítették…

Szerencsére a korábbi rossz tapasztalatok nem veszik el a mai vállalkozók kedvét. Ma már számos olyan kezdeményezéssel lehet találkozni, amelyeknek célja, különböző eszközökkel ugyan, de Székelyföld gazdasági fejlesztése.

Székelyföldre pedig bőven ráfér a gazdasági fejlesztés, ezért is gondolom, hogy akárhány ilyen kezdeményezés megfér egymás mellett. Ráadásul ezek jelentős része már túljutott a kezdeti gyermekbetegségeken és ténylegesen működik. Számos rendezvény, konferencia szólítja meg a tenni vágyókat és segíti elő az információ-áramlást (szerencsére nemcsak a hagyományosnak mondható fafeldolgozás-turizmus témakörben, hanem a gazdasági élet szinte minden területén) – alakul valami.

Ami még nincs meg (és ez nem róható föl senkinek, hiszen általános kelet-európai jelenségről van szó), az a tudatos fogyasztói magatartás: hogy azt vegyem le a polcról, ami jó a szűkebb és tágabb értelemben vett környezetemnek, segíti a falu, a város, a megye, a régió gazdálkodását, a helyben megtermelt javak helyben fölhasználását részesíti előnyben. Ha törvénnyel kényszerítik ki, akkor ezt protekcionizmusnak hívják, de ha belülről jövő kultúrális igény motiválja, akkor tudatos fogyasztói magatartás a neve.

Nem tudom ki, hogy van ezzel, de én rendszerint elolvasom az árukon levő címkéket, keresem az áru eredetét, és aszerint választok. Bukarestben ismerős ízeket keresek, Székelyföldön pedig azt veszem meg, ami helyben készült valamint rendelkezik magyar felirattal is; és oda járok vásárolni, ahol a legnagyobb a választék az ilyen árukból.
A piac törvényei igen egyszerűek: a termelők és eladók azt adnak el és úgy, amit és ahogyan a vásárlók keresnek. Samuelson ezt hívja a vásárlók dollárszavazatainak. Ha a VÁSÁRLÓ csakis a többnyelvű boltokat, szolgáltatásokat választaná – a piac kínálati oldalán állók rögtön tudnák, mi az érdekük.

Egy jó példa: évtizede még elképzelhetetlen lett volna, manapság pedig már természetes, hogy rengeteg magyar szálloda rendelkezik román nyelvű honlappal – a kereslet, a piac törvénye, a vásárló „dollárszavazata” megtette a hatását. A török tengerparton is gyorsan megtanultak oroszul és románul…

A tudatos vásárlói magatartást lehet kezdeményezésekkel alakítani, fejleszteni, ennek nagyon nemes példája a Góbé termékcsalád, a székely termék márka, a Közösségi Kártya – csupa olyan program, ami a fogyasztók és vállalkozók közös fellépésével fejleszti a helyi közösségeket.

Ha végső soron másfél millióan egységes fogyasztóként lépnek föl, az hatalmas vásárlóerő, amit nemzetközi cégek (mobilszolgáltató, bevásárlóláncok, utazási irodák, csomagküldők, filmforgalmazók, bármi) sem hagyhatnak figyelmen kívül. Másfél millió vásárlót nem észrevenni az annyi, mint lemondani pl. a szlovén, macedón az észt piacról – márpedig érdekes módon ezeken a piacokon ott van minden világcég, és helyi nyelven kínálja portékáit.

Kívánok a fenti kezdeményezéseknek hosszú életet és sok sikert, a mögöttük állóknak pedig sok sikert és kitartást – a Védegyletnénél hosszabb és fényesebb jövőt.