A jövő elkezdődött

közzétéve: 2011-07-11 04:21

„Annak ellenére, hogy az oktatási tárca előre figyelmeztette a diákokat: nincs kegyelem, szigorúan büntetnek minden csalási kísérletet, idén a puskázási rekord  megdőlt. Ebben az évben kétszer több csalót értek tetten, mint tavaly, országszerte 661 diákot utasítottak ki a vizsgatermekből.” (újsághír)

Az érettségi vizsgákon történt határozott minisztériumi fellépés újabb jele annak, hogy a csalás, a szabályok megsértése, az ügyeskedők világa (és ezzel együtt: a tisztességesen játszók hátrányos helyzetbe szorulása a közlekedéstől a diploma megszerzésén át a vállalkozásokig) nem eleve elrendeltetett társadalmi rendszer, és nemcsak sok „átlagember” szemét szúrja a jelenség, hanem sok, egyre több esetben a döntéshozókét is.

Számomra ez a kemény fellépés több üzenettel is bír. Nagyon helyesen (noha figyelmeztették a vizsgázókat), de nem került a dolog széles körű előzetes megvitatásra (hiszen a szabályok megszegésére hivatalosan engedélyt sem adott soha senki; csak egyfajta negatív társadalmi közmegegyezés posványába süllyedt és fulladt az etika és a minőség). Tehát végre valaki kimondta, hogy nem okvetlenül a jelenleg érvényben levő szabályokkal van baj (ergo nem kell még tucatnyi újabb szabályt alkotni), hanem egyszerűen csak a meglevőket kéne betarta(t)ni.

(Jelzem, azért nem elszigetelt jelenségről van szó. Az Egyesült Államok-beli Atlantában [Georgia állam] 56 vizsgált iskolából 44-ben a tanárok és igazgatók, összesen 170-en feljavították a tesztek eredményeit, feltehetőleg azért, hogy iskolájukat és saját pedagógiai munkájukat a piacon [!] jobb színben tüntessék föl, valamint, hogy megfeleljenek az olyan reménytelenül elméleti [jószándékú, de kegyetlenül pusztító hatású] halvaszületett pedagógiai programoknak, mint az „egy diákot sem hagyunk lemaradni”. Az ottani csalási kísérleteket azonban a sajtó és a társadalom úgy fogja föl, hogy a gyerekek ezreinek az érdekei sérültek, és az adófizetők nem azt kapták a pénzükért, amit elvártak! Hm. )

„Nem nekem tanulsz, magadnak tanulsz”- üvölti Feró a szüleink nevében (kicsit régebbi változatában: Non scholae, sed vitae discimus – bár egyesek szerint ez is fordított előjellel hangzott el…), és ezzel már rá is tértünk a következő pontra. A gyakorlatilag betarthatatlanul bonyolult jogi-szabályozói környezet először csak az életösztönből eredő rugalmas értelmezéseket és „ügyes”(kedő) alkalmazásokat generálja (mert sajnos – ahogy arról már értekeztem – sok esetben nem is a polgári racionalitás, hanem az értelmetlen hatalmaskodás alakítja a szabályokat, így mindenki büntethetővé válik, vagy [a szabályok betartása esetén] behozhatatlan versenyhátrányba kerül).

Idővel azonban kialakul a törvényi kereteket teljes mértékben semmibe vevő társadalmi magatartás, hiszen a polgárok a betartandó szabályok közti szelektálás közben (amellett, hogy erre nyilván joguk sincs!!) idővel a praktikus és etikai zsinórmértéket is sutba hajítják.

Ez vezetett a vizsgák minőségének, ezzel a felkészülés minőségének, a felkészítés minőségének, a továbbtanulás minőségének, a megszerzett szakiskolai vagy egyetemi, főiskolai tudás minőségének, végső soron a gazdaság és társadalom minőségének hanyatlásához.

Sok korábbi szabály-betartatási kampány mára rutinná vált (gondoljunk csak az utakon ránk radarral „vigyázókra”, vagy a csempészek és adócsalók elleni egyre gyakoribb és hangosabb fellépésre). Tudom, ezer ellenpélda hozható fel mindennapjainkból, de észre kell vennünk, hogy valami megváltozott: egyre több komoly (nem propagandisztikus célú) szabály-betartatási kezdeményezés van.

És mivel az iskolai lépés a társadalom legkomolyabb problémáját a gyökerénél fogva ragadja meg, ezért én ezt tartom az elmúlt években történt legfontosabb eseménynek.

Ha sikeresen végigviszik, akkor sok év múltán – az etikus magatartás elterjedése révén – végül még az adóbevételek is nőni fognak (ehhez ugyanis nem elég önmagában a racionálisabb rendszer és a keményebb beszedés: társadalmi közmegegyezésre is szükség van ahhoz, hogy a Q7-essel vagy Cayanne-nal járó, minimálbérből tengődők is beálljanak a sorba.)

Tehát ez most olyan lesz, mint az angol gyep. Jó irányba léptünk, a magot elvetettük. Már csak locsolni és nyírni kell szakadatlan. Kétszáz évig.

Ahogy alma materem névadója, Apáczai Csere János mondta: „A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges…..” Én szurkolok, hogy sikerüljön!