Árfolyam = stabilitás ?

közzétéve: 2011-05-05 06:19

Isarescu úr, a jegybank elnöke egyszer egy eseményen azzal tréfálkozott, hogy évek óta nem szívesen jár étterembe, mert akkor mindig megkérdezi tőle valaki, hogy a RON árfolyama hogyan fog alakulni a közeljövőben?

Tényleg, hogyan? Mi alakítja? Mitől változik ilyen szélsőségesen az elmúlt években?

A pénz: áru. Az árfolyamát a kereslet-kínálat és a piac általános törvényei alakítják. Ha több van belőle és/vagy kisebb iránta a kereset: kevesebbet ér, ha kevesebb áll rendelkezésre és/vagy nagyobb iránta a kereslet, többet (ezért erősödik a RON, ha sok befektetés érkezik, és az eurót a befektetők RON-ra váltják, és ugyanez a mechanizmus működik, ha ünnepek előtt milliárdokat utalnak haza euróban a külföldön dolgozók).

A pénz: lázmérő. Ha a gazdaság megfázik (jellemzően: egyensúlytalanságok alakulnak ki benne), akkor a betegség egyik tünete és öngyógyításának egyik eszköze is az árfolyam alakulása. Külföldi forrásokból finanszírozott fejlődéskor a beáramló tőke és bankhitelek a megnövekvő keresleten keresztül erősítik a helyi fizetőeszközt, ezzel olcsóbbá teszi a termelőeszközök és fogyasztói javak behozatalát, import, kereskedelem, fogyasztás, szolgáltatások, ingatlan üzletek virágzanak, kereskedelmi mérleg borul, belföldi termelés és export vergődik – ismerős?

A GDP növekedés miatt inflációs nyomás alakul ki, az árak meredeken növekedésnek indulnak (ahogy a belső erőforrások kezdenek elfogyni), ezért, és az erős árfolyam miatt a külföldi befektetőnek egyre kevésbé éri meg ezt piacot választani (mivel átváltáskor kevesebbet kap a pénzért, és a hosszú távon várható hozam is alacsonyabb a magasabb költségek és a telítettebb piac okán). Az infláció növekedésével és a befektetések elmaradásával a helyi fizetőeszköz iránti kereslet csökken, az árfolyam gyengülni kezd, az import csökken, a GDP csökken, az infláció csökken, az árak normális piaci szintre rendeződnek (majd az alá zuhannak), munkanélküliség nő. Ezt a helyzetet látva a külföldi befektetők ismét kezdenek fantáziát látni a piacban, újra megjelennek, majd kisvártatva az export fellendül, GDP nő, munkanélküliség csökken, és így tovább, és így tovább…

Ez lenne a klasszikus ciklus, de mivel tökéletes rendszer nem létezik, az elmúlt évek eseményei több újdonsággal is szolgálnak.

Itt van például rögtön az euró zóna, ahol az egységes deviza nem engedte, hogy az általános gazdasági fejlődés, a költségvetési, gazdaság-támogatási, szociális, stb. politika és természetesen a válság különböző szintjein levő gazdaságokban a fent vázolt lázcsillapító technika kifejthessa hatását (ez hozzájárult a válság elmélyüléséhez, és megmutatta az euró rendszer reformjának szükségességét).

Hohó, mondhatják, de Románia nem is a fenti mechanizmus szerint működött, hiszen az infláció a válságban megnőtt, előállítva ezzel az egyik legveszélyesebbnek tartott „stagflációs” jelenséget. Csakhogy Románia esetében van egy tényező, amely nem jellemző például Magyarországra, ez pedig a kettős devizarendszer. A lakások, autók, előfizetések árait, a bérleti díjakat és még rengeteg mindent euróban (korábban márkában vagy dollárban) rögzítenek, köszönhetően a nemzeti fiztőeszköz iránti, még a forradalom előtti időszakra visszanyúló hagyományos bizalmatlanságnak. Ez pedig esetünkben azt jelenti, hogy (szokatlan módon) a RON gyengülése automatikusan RON inflációt von maga után (holott ez csak közvetett módon, több hónapos csúszással, az importárakon – üzemanyag, agrártermékek, autók – keresztül kéne megtörténjen).

Szerencsére a BNR ebben az esetben (is!) kiválóan vizsgázott, és alapvetően a Nemzeti Bank erőfeszítéseinek köszönhető, hogy az EUR/RON árfolyam olyan szinten stabilizálódott, amely segített az exportnak, de még nem tette lehetetlenné a fontos importot, és, noha a devizahitelesekre nagy terhet rótt, de túlnyomó többségük továbbra is képes volt fizetni a törlesztőrészleteket – a láz jól működött, megvédte a gazdaságot a nagyobb bajtól (nem volt ez minden környező országban így!).

Manapság, a RON erősödésével az emberek hangulata, a fizetési fegyelem, a gazdaság állapota hirtelen javul, számunkra ez az egyik tényező amely meghozta a válságból való kilábalást, és annál is inkább fontos, mert jól látható, kézzel fogható.

Eljutottunk hát a tanulságok, következtetések levonásáig. Lássuk csak:

1. Nem vagyunk egyedül! Térségünket (Magyaroszág, Horvátország, Románia, Bulgária) a nemzetközi befektetők és pénzügyi szakemberek egyként kezelik (ezt mutatja az egységesen hullámzó CDS [credit default swap rate – országkockázati felár] is). Problémáink közösek, emiatt a megoldásoknak is regionálisaknak kell lenniük. Bármely ügyesen lavíroznak is egyesek, egy-egy gazdaság megrendülése, vagy a feltörekvő piacok iránti általános bizalmatlanság azonnal megrengeti a teljes régiót (igen, ez a globalizáció!).

2. A tartósan erős és stabil RON nemcsak a gazdaság, hanem a belföldi fizetőeszköz iránti bizalmat is meghozhatja – ez már sikerült 2007-ben és 2008 első felében (akkoriban a deviza hiteleket RON-ra váltották, megnőtt a RON betétek aránya, és kezdtek szerződéseket is RON-ban kötni), sajnos azonban ezt az ígértes folyamatot a válság elsöpörte – de az esély újra eljött.

3. Kizárólagosan importra, fogyasztásra, ingatlanra, építőiparra nem lehet fenntartható gazdasági növekedést és tartós stabilitást balanszírozni. A reálgazdaság, a belföldi termelés, az export növelésével (ezeknek létfontosságú része kell legyen a mezőgazdaság, a honi kisvállalkozói szektor, a beáramló turizmus), a honi pénzpiac fejlesztésével és a megtakarítások növelésével startégiailag javítani kell a gazdaság erejét, és ellenálló-képességét (Kína ezért vészelte át könnyedén a válságot: sem külföldi eladósodottságuk, sem külföldi bankhiteleik nem voltak, így saját hajuknál fogva rángatthatták ki magukat a gazdasági bajokból). Ne feledjük, hogy a kora középkori toszkán városok, Velence, az újkori hollandok hatalma sem kízárólagosan a kereskedelem ellenőrzésével, sokkal inkább a teljes termelési lánc ellenőrzésével lendült fel (ennek köszönhető Kína mi sikere is).

4. Ne higgyünk a szélsőséges jóslatoknak, higgyünk a gazdasági racionalitásban, az arany középútban! Emlékezzünk csak, hányan, milyen magabiztosan jósoltak 3, vagy éppen 5 RON/EUR árfolyamot. Hányan jósolták a feltörekvő piacok végtelen szárnyalását vagy végtelen visszaesését. Ezek a – jobbára önös érdekből született – jóslatok sohase válnak be.

Ha a fentieket a jövőben is szem előtt tartjuk, akkor az árfolyam stabilitás gazdasági és szociális, ezekkel együtt politikai stabilitást is fog hozni – fenntartható, kiegyensúlyozott, nyugodt fejlődést.

És most erre van a legnagyobb szükségünk!