közzétéve: 2011-04-14 21:46
A múzeumot meglátni és megszeretni egy pillanat kérdése volt. Hat kiállítással ezelőtt döbbentem hallgattam Gyarmati Zsoltnak, a Csíki Székely Múzeum igazgatójának (amúgy ő az egyetlen ember a világon, akinek az irodája egy sörmárka címkéjén is szerepel) lelkes előadását terveiről, hogy hogyan kíván a gondjaira bízott múzeumból európai szintű, a világ aktuális trendjeinek megfelelő kultúrális műhelyt kialakítani.
Hittem is meg nem is, hogy ez lehetséges, de hittem a csillogó, lázban égő szemeknek és a szakmailag megalapozott, elkötelezett hevületnek.
Azóta már hat világszínvonalú kiállítás igazolta vissza ezt a lelkesedést, és mutatta meg, hogy magyar eredetű és tematikájú kiállítások is vonzhatnak tízezreket, és nemzetközi témák is érdeklik a szeredai múzeum látogatóit; hogy egy vidéki városban is lehet korszerű, nyomot hagyó, értékesíthető és színvonalas kultúrális tevékenységet folytatni.
Ez a példa sok szempontból lehet tanulságos a számunkra.
1. A művészeti és gazdasági alapszabályok örökök és egyetemlegesek, így a mi tájainkon is érvényesek.
2. A szakmailag megalapozott, határozott elképzeléseken és pontos számításokon alapuló hosszú távú stratégia felénk is működik.
3. A minőség tömegeket vonz felénk is, és még messze földről is.
4. A gyermekek, iskolák is nyitottak a régi kultúrális értékekre.
5. Lehetséges olyan lelkes szakmai műhely kialakítása, amelynek tagjai világszínvonalon, elkötelezetten és lelkesen dolgoznak, mégha romániai közalkalmazotti fizetést is kapnak.
6. Kitartó és ízig-vérig profi munkával, pontos elszámolással, kellő figyelemmel és empátiával lehet rendszeres, elkötelezett támogatókat, szponzorokat találni és megtartani.
Összegezve ismét csak az első ponthoz jutunk. Ha köldöknézés, központi pénzalapok utáni sóvárgás, önnön sanyarú, szegény sorsunk feletti sajnálkozás helyett a saját kezünkbe vesszük sorsunk irányítását, akkor lehetőségeink kitárulnak, végtelenné válnak, a határ a csillagos ég.
Szerencsére mára már számosan gondolkodnak így, és nemcsak múzeum igazgató, hanem polgármester, kórházigazgató, áruházlánc tulajdonos, szállótulajdonos, kereskedő, média tulajdonos és még sokan mások.
Ez az egyetlen útja-módja annak, hogy már életünkben ne váljunk múmiákká, és megtapasztalhassuk, hogy van-e élet a halál előtt.
