közzétéve: 2012-09-04 12:20
“Miután Gorcsev elbúcsúzott a leánytól, a játékkaszinóba sietett. Elhatározta,
hogy végez az intézménnyel: felrobbantja a bankot. Érthetetlen oknál fogva ő
sem a robbantás sokszor bevált módját választotta: egy akrazit- vagy
dinamitbomba útján hanem a rulett nevű szerencsejátéknál próbálkozott a bank
képletes értelemben vett felrobbantásával. Egy órán belül kétszázezer frankot nyert.
Újabb egy órán belül úgy állt ott a kaszinóban, ahogy a Rangoon teherhajón
elhagyta az állását: egyetlen fillér nélkül.” (Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó)
Hol van már az uborkaszezon, az a néhány boldog hét, amikor lehetett gazdasági és politikai hírektől, botrányoktól mentesen élni! Határozottan az az érzésem, hogy az elmúlt években csak néhány olyan nyári nap volt, mikor lazább lett az üzleti élet (sőt!), a nyári változás legfeljebb csak a városi forgalmon vehető észre már.
Most azonban, noha politikai perpatvarból bőven kijut, de a „piacok” (legalábbis egy időre) megnyugodni látszanak idejét láttam Bálint Csaba munkatársam kitűnő elemzéseinek némelyikét közzétenni (az engedélyével, természetesen).
A CDS (országkockázati felár) és az árfolyamábrák párhuzamos, mégoly felületes elemezgetésével is több, az átlagpolgár számára döbbenetes felismerést tehetünk.
A CDS-t (amitől leegyszerűsítve az országok külső finanszírozásának a költsége függ) össze-vissza rángatják a világ eseményei, kétszeresen is: egyrészt, mert a világgazdaságot sebezhetővé teszik, másrészt pedig a gyengébb országok gazdaságainak sebezhetőségét exponenciálisan fokozzák.
Tehát: egyedül vagyunk.
A CDS és egy devizaárfolyam összehasonlítása, vagy több devizaárfolyam párhuzamos elemzése azt mutatja, hogy a politikai-gazdasági bizonytalanságok, és ezekből következően a nemzetközi pénzügyi világ (vagy akármi) bizalmának tényleges vagy spekulatív céllal túljátszott megingása bizony az egyes devizaárfolyamokra, ezen keresztül az illető országok gazdaságára (GDP, infláció, munkanélküliség) komoly hatással van.
Egy-egy fizetőeszköz (nézzük csak akár a zloty-t, a forintot, a RON-t) különböző okok miatt hosszabb-rövidebb időre rendszeresen kitör a többiek közül, vagy elhagyja a CDS görbét.
A válságban a klasszikus formula (gyenge deviza segíti az exportot és a tőkebefektetéseket, az erős segíti az importot, a tőkeexportot meg a külföldi utazásokat oszt nagyjából ennyi) már rég nem igaz. A devizában való eladósodás, a devizában megállapodott belföldi szerződések, a nemzetközi és regionális gazdasági kilengések, a befektetők általános bizalomvesztése/rettegése, és a klasszikus exportpiacok felvevőképességének drasztikus csökkenése együttesen azt okozzák, hogy az illetékesek devizagyengítési vagy -erősítési erőfesztései jelentéktelenek a nemzetközi mozgatórugókhoz képest. Másrészt, ezen folyamatok gazdaságra gyakorolt hatásmechanizmusa gyakorlatilag megbecsülhetetlen, és a rossz ill. rosszabb közötti választásra szűkül le.
Egyszerűen: egy gyengülő deviza képes-e a többletexporton és többlet külföldi befektetéseken keresztül akkora vagy nagyobb jótékony hatást gyakorolni a hazai gazdaságra, amely ellensúlyozza az energiahordozók és devizában megállapított árak generálta inflációból és a devizában eladósodottak bedőlő hitelei miatt előálló banki tőkeproblémákból és hitelszűkéből adódó negatív hatásokat – különösen ha a képlet pozitív fele (az export és a tőkeimport) a nemzetközi mizériák miatt egyáltalán nem biztosak?
Az európai jegybankok és kormányok tehát a nagy közös válság miatt elvesztették egyik fontos gazdaság-élénkítő eszközüket –akár az euró zónában vannak, akár nem.
De azt is látnunk kell, hogy a rendszerből kitörő devizák előbb-utóbb megtérnek a többiek hullámai közé.
Tehát akkor: nem vagyunk egyedül?!
De nem ám! Fentiekből következik, hogy Európában mára gyakorlatilag nem létezik euró övezeten kívüli ország akár így, akár úgy.
A CDS mozgását a régió országaiban egyszerre követve azt látjuk, hogy a grafikon általános képe ugyanaz mindenhol, noha az ábrák időnként szétválnak, időnként kilengenek, de azután megint mindig összesimulnak – mert messziről (London, New York, Brüsszel) a régiónk bizony egynek látszik. Mi tehát a tényleges mozgástere az egyes gazdaságpolitikáknak? Nem jön, hogy elhigyjem, hogy a politika feladat csupán a görbéknek az átlagban tartása lenne!
Pedig lehet – mert pillanatnyilag ez az elérhető maximum / optimum. Ugyanakkor fedezzük fel azt is, hogy régiónk, a maga kilengéseivel és minden problémájával együtt is a világ nyugodtabb feléhez tartozik. A gazdasági csodák országainak (Írország, Portugália, a görögöket nem is említve) CDS-e a mienkénél sokkal nagyobb kilengéseket mutatott, és ha pillanatnyilag ezeket mind meg is mentik, a megmentés árát előbb-utóbb (és biztos vagyok benne, hogy hosszan) meg kell majd fizessék.
És ezzel még nem lesz vége a történetnek. Ahogy már szisztematikusan adagolják nekünk az Indiáról és Kínáról szóló rossz híreket, úgy fognak érkezni majd (igaz lehet, hogy csakpár év múlva) a Brazíliáról és Orszországról szóló negatívumok is.
Mit tanulhatunk ebből? Több tanulság is adja magát.
- Fontos régióban és regionálisan gondolkodni. Ne Washingtonra vagy Brüsszelre kacsintgassunk folyton, fedezzük föl a környező fővárosokat is!
- Nagy üzletek és (gazdasági) csodák márpedig nincsenek. Az egyetlen út a szisztematikus, kiegyensúlyozott, kemény munkával elért folyamatos fejlődés. Ez a felzárkózás és kitörés egyetlen módja.
- Gazdasági szempontból a legjobb amit kaphatunk, az egy unalmas világ, unalmas régió és unalmas országok.
- Ha pedig mindenképpen robbantani akarunk, használjunk inkább akrazit- vagy
dinamitbombát, különben a gatyánk is rámegy.
Grafikonok forrása:
BNR / INS / EKB / Bloomber / Bálint Csaba saját kutatás
