Gettysburg vagy Titanic – válasz Farkas Andrásnak

közzétéve: 2011-12-06 19:53

Kedves András!

Ha már “vezető vagy menedzser” kérdésben megszólítattam, először is azzal kezdeném, hogy szinte mindenben egyet értünk, de a végkövetkeztetésben nem okvetlenül. Véleményem szerint is a jó menedzsment (a jó gazda) fontosságát nagyon lebecsülik, a tisztességes (de nem okvetlenül látványos, lévén aprólékos, alázatos és sziszifuszi Szolgálat) menedzsermunkát nem szokás manapság becsülni és értékelni. Látnokokból és vezetőkből ellenben nem kevés tobzódik szerte a világban.

És persze egyetértünk a nők szerepének fontosságában is (Nálunk a menedzserek fele a szebbik nem közül kerül ki.)

Kérdésedre a választ onnan kezdeném, hogy 2008-ban, a válság első komolyabb hatásai után érdekes vita bontakozott ki a pénzügyi világban. Divat lett abban hinni, hogy a Stratégia meghalt, csak Taktika létezik (ez pedig igen közel hoz bennünket a vezető vs menedzser dilemmához). Akkoriban én is egyetértettem ezzel (amíg egy régi főnököm jól helyre nem rakott), és úgy gondoltam, hogy egy merev stratégiát követve, okos és rugalmas taktika nélkül csak fejjel szaladhatunk a falnak – és így is van!

De: a jó stratégia nem merev, a jó stratégia eleve feltételezi a jó taktikát, a rugalmas, nem betű, hanem értelem szerinti megvalósítást! A jó stratégia látnoki, de megvalósítható, szigorúan a rögvalóságra épít, és soha nem tétovázik szembenézni a kegyetlen tényekkel (egy műszakit végzett barátomnak hangoztatta tanáruk: “soha ne tervezzenek olyan varratot, amelyet csak egy 120 centi magas hegesztő képes elkészíteni, az élete feláldozása árán”).

Az érme másik fele, hogy a legtökéletesebb menedzser sem képes megváltoztatni eleve reménytelen helyzeteket (a Titanic konyhájának vagy gépházának bármely tökéletes megszervezése és menedzselése sem oldhatta volna meg  azokat a valós problémákat, melyek a hajó négy kilométeres víztömeg alá kerüléséből adódtak – ezt pedig ugyebár a rossz vezetés okozta).

Ma már, a legutóbbi világválság több fázisán átjutva nem hiszek a jó vezetés, a jó stratégia feleslegességében – sem. Igenis, csak  azok birkózhatnak és birkóznak meg a hullámokkal, akiknek jó a vezetése és jó a menedzsmentje is; a válságévek nem toleránsak a hibákkal.

Ha az egész kérdéskört az erdélyi magyarságra vonatkoztatjuk, akkor a választ kicsit bővíteném.

A legfontosabb, hogy nagy számban megjelenő és megmaradó, jól képzett, elkötelezett értelmiségre van szükség, akik közül majd kiemelkedhetnek a jövő vezetői, és akikből tömegesen kitermelődhetnek a jövendő menedzserek is. Azok, akik olyan területekre is meghozhatják a professzionalizmust (lett légyen az köz- vagy magánszféra), ahonnan jelenleg még hiányzik.

És most jöjjön a cím első felének magyarázata: kérdésedre először a gettysburgi csata, az amerikai polgárháború fordulópontja ugrott be (hiába, történelmi-hadtörténeti kérdésekben enyhén fixált vagyok), ahol Lee, a zseniális vezető hiába látta meg a remek stratégiai lehetőséget, de a csata három napja alatt őt nem jól érő harctéri parancsnokokkal (“menedzserekkel”) kellett együttműködnie, mert jobb keze, Kőfal Jackson egy incidensben korábban életét vesztette.

A  zseni elnagyolt zseniális tervének tökéletlen végrehajtás lett a folytatása: Pickett legendás rohama, ennek következménye pedig vérfürdő, csatavesztés és – végső soron – háborúvesztés.

Miután mindkét oldal (vezetés és menedzsment) tökéletlenségének katasztrófa a következménye, az én válaszom nem lehet más: sem Gettysburg sem Titanic, hanem stratégia ÉS taktika, vezetők ÉS menedzserek. Csak legyenek elegen.