közzétéve: 2011-10-05 18:31
Tavaly jártunk a Ford és Edison múzeumban ahol Tamás fiam cukorkával töltött villanykörtét, Gábor meg egy, a T- Modellről szóló, brosúraszerű könyvecskét kapott. Ahogy olvasgattuk (no nem a villanykörtét, mert az hamar kifogyott), egyre inkább ledöbbentett, hogy ez a gyerekeknek szóló füzet olyan tudást tartalmaz, amely a legtöbb vezetőképzőben is megállná a helyét.
A Ford T- Modell, a Bádog Böske története amilyen evidensnek és egyszerűnek tűnik visszanézve, annyira megdöbbentően újszerű volt a maga korában – és legalább annyira tanulságos ma is.
Szóval: először volt a semmi és hirtelen elkészült 15 millió példány? No nem, kezdjük korábbról. Autók voltak már, tehát más gyártók és versenytársak is, de leginkább drága, városi jószágok kerültek ki a gyárakból.
Az egész sikertörténet egy álommal, látomással („vision”) kezdődött. Vagy hívjuk egyszerűen csak piackutatásnak? Ford észrevett egy lehetőséget: olcsó, strapabíró és tartós autó kellett a vidéknek és a tömegeknek – lévén középosztály még nem létezett.
Ezután először is összeszedte egy csapatba a legjobb embereit (HR!!!!), és (most jön az egyik legfontosabb lépés, ugye) egy magyar mérnököt, a makói származású Galamb Józsefet tette meg főmérnöknek.
A „kísérleti szobában” a mérnökök a megcélzott piaci szegmens igényeinek megfelelő ötleteket lapátoltak össze: könnyebb és tartósabb acélból készült alvázat, egy darabból öntött (nem hengerenként összeszerelt), tehát tartós motorblokkot, újfajta, gyorsan előre-hátra kapcsolható sebességváltót (hogy ki tudjon jönni a kátyúkból), bal oldalra helyezett kormányt (több hely, jobb kilátás), gyorsan száradó, olcsó fekete festéket. A késztermék sikeresnek ígérkezett, ezért gyorsan felépítették a 450 pontból álló értékesítési hálózatot, hogy a 850 dolláros kocsit széles körben teríthessék.
Mivel a megrendelésekkel a gyártás hamarosan már nem tudott lépést tartani, ezért 1910-ben megnyitották Detroit és a világ akkori legnagyobb üzemét, a „Kristálypalotát”.
Jól megszervezték a mozdulatokat, a nyersanyag a felső emeletekre került, alul a kész kocsik és alvázak gurultak ki (amiket fel lehetett szerelni bárminek: kistehertől a tűzoltóig).
A sok ablak, sok hely, ésszerű szervezés következtében 1910-ben 18 ezer kocsi készült. 1911-ben több gép és több munkás vett részt a gyártásban, a darabszám 34 ezerre növekedett. 1912-ben tovább növelték a gépek és munkások számát; az eredmény: 78 ezer kocsi.
Többen nem fértek már el az épületben, ezért feltalálták a folyamatszervezést. Részműveletekre bontották a folyamatokat, majd bevezették a futószalagot (megint csak Galamb!). Ezekkel a lépésekkel változatlan kapacitás mellett egy autó elkészítési ideje 13 óra 38 percről 1 óra 33 percre csökkent, a kibocsátás 183 ezer darabra nőtt!
A napi 2,5 dollárt kereső munkások kemény munkával napi átlagban 500 autót állítottak elő, azonban egyre több szakképzett ember távozott a versenytársakhoz, ahol ugyanannyi pénzért jóval kevesebbet és lazábban kellett dolgozni.
Ford ekkor mai szemmel meghökkentő lépésre szánta el magát: megduplázta, tehát 5 dollárra emelte a munkások napi bérét. És erre mi történt…? Változatlan körülmények között megduplázódott a termelékenység és ezzel a termelés, napi 1000 darabra !!! (Ma vajon mi történne?)
Mik lettek a következmények? A folyamatszervezés és a futószalag használata futótűz módjára terjedt el, és kialakult a modern amerikai tömegtermelés. A jól fizetett munkásokból pedig lassacskán kialakult a gépkocsit megvásárolni is képes amerikai középosztály. A legyártott sokmillió autó meg forradalmasította a szállítást, mezőgazdaságot, szolgáltatásokat, és olyan társadalmi mobilitást hozott, aminek a hatása a mai napig is tart.
Mindezt tiszta piaci viszonyok között, az állammal és önkormányzatokkal vagy a pénzpiacokkal való ügyeskedés nélkül érte el (na jó, később azért nagy hadiipari beszállító is lett belőle).
Most kicsit dőljünk hátra és merengjünk. Az egész történetből süt az egyszerűség, az ötletesség (meg kicsit a magyar találékonyság és tehetség is J ) – és a józan paraszti ész.
Ez mind olyan, ami itt is, most is megvan. Másolható, ismételhető, ismétlendő! Minden korban, minden helyzetben. A józan paraszti ész itt van velünk. Használjuk!
