Szuronyroham

közzétéve: 2011-09-28 18:44

A pénz és a szurony abban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőt sok mindenre lehet használni, ráülni azonban egyikre sem ajánlatos – mint az közismert.

Lassan úgy látszik, hogy sikerül a lehetetlen, és a világ gazdasági szakértői és politikusai egy újabb recesszióba hisztiznek és szerencsétlenkednek bennünket.
Megint csak a már megénekelt önbeteljesítő jóslat mechanizmus működik: az év elején egyszer már meglendülő gazdaságot visszarángatták a kiinduló vonalhoz. Mi is történt?
A sorozatos államcsődökkel való ijesztgetés és a tényleges cselekvés és gazdasági stimulus hiánya nemcsak a periférikusnak nevezett államok finanszírozásától rettente el a befektetőket, hanem a feltörekvő, amúgy rendben levő piacok összességétől is.
Ezután következtek a fejlettebb országok csődjének lehetőségéről szóló rettenetes hírek, amire a tőzsdék eséssel reagáltak. A befektetők többségének ez már sok volt a jóból, és megindult (szó szerint) az arányláz.

A pénz számára a tőkepiacok helyett a menedékek következtek (arany, ezüst, frank, korona, műkincsek, karibi szigetek), és nyelték a milliárdokat. Korábban legalább a dollár és az ingatlanpiac is menedéknek számított, és ezeken keresztül tudott legalább némi serkentő hatás érvényesülni – de ma már az ezekbe vetett hit is megrendült (igaz szelektíven, mert pl. a londoni vagy bécsi ingatlanpiaci árakat ma már a készpénzes keleti vásárlók által gerjesztett kereslet növeli).

Tehát megtörtént az, aminek nem lett volna szabad megtörténnie: az, akinek pénze van, ráült – a hitelezés visszaszorítása miatt pedig akinek nincs, nem jut hozzá . A napnál világosabb, hogy ez a szituáció semmi jóra nem vezet.
Egyrészt ha sok a pénz, akkor a kereslet-kínálat törvényei szerint infláció kell rendet tegyen. Másrészt már nyakunkon van (képzavar) a szuronyéval hasonlatos ráülős élmény. Ha kivonom a pénzt a gazdaságból, vajon mi történik? Hát összemegy! Ez azért elég alapvetőnek tűnik, nem?

Nem. Mert a pénzüket hónapok óta menekítők, a gazdaságból kivonók most teljes döbbenettel olvassák a híreket: a GDP-k nem a tervezett szerint növekednek, hanem még a német is elmarad a várttól. És mi a reakció?

Igen!!!! Még több pénzt menekítenek ki, hogy fél év múlva újra, még jobban megrettenhessenek. Azt mondják, hogy a legjobb a mazochistának, mert ha rossz, akkor jó; ha viszont jó, az rossz, tehát jó – na ez most pont ilyen helyzet.

Egy biztos, hogy ebből az ördögi körből csak akkor lehet kitörni, ha nyugodt, a befektetéseket, és a pénz helyes használatát bátorító és támogató légkör alakul ki, és, majd ha a gazdaságok már fölfelé kezdenek vergődni, akkor az okosok és erre jogosultak levonják a tanulságokat a történtekből.

(Tanulmányozhatják pl. Romániát, hogy a makrogazdasági fegyelem, a szigorú pénzpiaci felügyelet és az alacsony szinten elvonó és újraelosztó költségvetés milyen előnyökkel jár. Persze azért sok minden hiányzik: belső fogyasztás, infrastruktúra, ütőképes mezőgazdaság, versenyképes oktatás, erős hazai KKV szektor meg hasonlók kellenének, hogy tökéletes legyen a kép.)

A világ tőzsdei és gazdasági híreit hallgatva azért néha arra is látszik remény, hogy megússzuk ezt a „fokozódó” helyzetet. A 10-20%-os hozamokhoz szokott befektetők vissza-visszarántják a részvénypiacokat, és néha már képesek a pillanatnyi rossz híreken is felülemelkedni, de a jó híreket (Portugália konszolidációja, Ausztria teljesítménye, stb.) még azért nem teljesen hallgatják végig.

Ebben a pillanatban nem nagyon tehetünk mást, minthogy szurkolunk, hogy a nemzetközi környezet (melyben mi porszemek vagyunk) higgadjon le, és a bizalmi légkör álljon helyre – egy ilyen helyzetben csak nyertesek lehetünk. Utána jöhet a rendcsinálás, konszolidáció szuronyrohama.