Lessons learnt

közzétéve: 2011-09-20 18:22

„2,3 milliárd dollárt vesztett a legnagyobb svájci bank, az UBS, miután a befektetési részlegen egy trader nem jóváhagyott tranzakciót hajtott végre. Az bank részvényeinek árfolyama csütörtök reggel 9,6%-ot esett – írja a Financial Times.
Az intézet vizsgálatot indított, hogy kiderítse, hogyan vitték véghez a tranzakciót. A szóvivők hangsúlyozták, hogy az ügyfeleket nem érte kár, a hiba miatt azonban a harmadik negyedévben valószínűleg veszteséget kell elkönyveljen a bankcsoport. Elemzők 1,5 milliárd dolláros nettó profitra számítottak erre a negyedévre.

Az esemény valószínűleg felerősíti a befektetők és néhány svájci politikus azon kívánságát, hogy az UBS fogja vissza befektetési tevékenységét. A csoport több mint 50 milliárd dollár veszteséget írt le mérgező hitelpapírok miatt, ennek nyomán a személyzeti létszámot leszűkítették és a vezetőségben is változásokat eszközöltek. A bank több mint 46 milliárd dolláros tőkeemelésre kényszerül, hogy fedezni tudja a hitelválság miatt keletkezett veszteségét.”
(újsághír)

A UBS kereskedőjének tettei és azok következményei joggal ébreszthetnek kételyeket a szemlélőben: mi változott a válság előtti helyzethez képest a befektetési bankok háza táján? Mennyire volt eredményes a szabályozók és törvényhozók hevülete, amelynek egyik célja a spekulatív tranzakciók korlátozása volt?

Először nézzük a cselekményt magát. Sajnos az én fantáziám elég szegényes ahhoz, hogy elképzeljem, mekkora és milyen pozíciókkal kellett az illető úriembernek szórakoznia ahhoz, hogy ekkora legyen a kár, de az biztos: az ilyen spekuláns pontosan az a fajta, aki önös érdekből gerjeszti a negatív híreket, és hallgatja agyon a pozitív híreket. Pont ez a fajta az, aki az annyiszor hivatkozott „ideges befektető” megtestesítője és az „ideges hangulat” egyik gerjesztője a sok száz hasonlóval együtt, akik a volatilis piaci környezetben érdekeltek. Ez a fajta kereskedői magatartás az, ami miatt a rossz helyzet tovább romlik, míg egyesek példásan megszedik magukat. Na ja, én is ideges lennék, ha ekkora összeget bukhatnék valami rizikós spekuláción.

Persze mindig is gyanítottuk, hogy a legegyszerűbb pletykákra is deviza-gyengítéssel és részvényeladással reagáló „ideges befektetőket” nem a CIC-en otthon üldögélő anyukák (vagy apukák) között kell keresnünk, és íme a bizonyíték: tényleg nem!

A hír másik rétege pedig a környezet maga. A kereskedelmi bankok, a „hétköznapi” pénzügyi vállalkozások rendkívül alaposan szabályozott és monitorizált környezetben működnek, számtalan külső és belső kontroll alatt. Egy banki treasury a legkisebb műveletet sem tudja végrehajtani anélkül, hogy több ellenőrzési pont ne figyelné, a nagyobb összegű műveleteket pedig automatizált limitrendszerek és engedélyezési szintek szorítják korlátok közé.

Ehhez képest a rendszeren ilyen lyukak maradhattak…? Lehet, hogy a szabályozói hév nem volt teljes körű?
Mondhatják, hogy a kár most csak egy céget érint, és az ügyfeleket meg mást nem is, de ez természetesen nem igaz. Érinti a részvényeseket, a dolgozókat (akik közül ezrek fognak utcára kerülni, hogy a veszteségeket kompenzálják), azok családját, környezetét, és ennél sokkal többet is – az új, kontroll alatt tartott pénzvilágba vetett talmi hitet is.

De mielőtt átadnánk magunkat a csalódás érzésének, egyenlőre (legalábbis a vizsgálat lezárásáig) reménykedjünk, hogy egyszeri és véletlenszerű csalásról, szerencsétlen véletlenek egybeeséséről van csupán szó.

Ha mégse, újra kell tanulnunk a leckét.