2024. március 19. keddAngelday, József, Bánk
EUR = 4.9388 RON
USD = 4.5768 RON
HUF = 1.2889 RON
GDP-növekedés = 5,6%
Átlagbér = 3545 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 13.026,12(-0,54%)
Infláció = 8,19%
Alapkamat = 2,5%
ARCHÍVUM

Amikor a hóhért…

, ,

közzétéve: 2018-07-25 08:35

A pesti közgázon végeztem, szakkolis is voltam, a társadalomtudományiak mellett üzleti tárgyakat is hallgattam bőven. Udvarhelyen leprojektmenedzseltem egy másfél éves, kőkemény és nagyon sikeres vállalkozásfejlesztési képzést, amit én magam, résztvevőként is végigtoltam. Tanultam üzleti tervezést, képeztek vezetőnek, számtalan szakmai workshopon, konferencián voltam már, milliónyi könyvet, cikket, blogot olvasok biznisz témában a legnagyobb nemzetközi arcoktól, a Coursera lelkes hallgatója vagyok, így hol a Stanfordra, hol a Szingapúri Egyetemre járok éppen egy-egy kurzusra. És nem mellesleg két és fél évig az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetségének (UKKSZ) is az ügyvezetője voltam, ahol számos gazdasági témájú, társadalmilag is kiemelkedően hasznos projektet pörgettem ki.

A nyugati, a kínai, az azték, a kabbalista, az ubuntu és az összes létező hülye horoszkóp azt mondja, hogy hatalmas és pozitív változások előtt állok, ha merek lépni. Minden személyiségtesztemen az jön ki, hogy vezetőnek születtem. Szeretem és eredményes is vagyok a lobbizásban, fundraisingben. Mostanában elmondhatatlan sóvárgást érzek azután, hogy elmélyedjek a vállalati pénzügyekben, az NPV és r-ek sűrűjében, holott az egyetemen kifejezetten utáltam ezt a témát. Egy kedves barátom szerint már régóta vállalkozó vagyok, csak nem tudok róla. Az elmúlt három évben, mióta Székelyföldön lakom, széles és diverzifikált kapcsolati hálót sikerült kialakítanom a futóktól kezdve a vállalkozókon át a közéleti szereplőkig, sajtóig, több civil szervezetnek is aktív tagja vagyok, így az itteni ismerőseim mindig le is döbbennek, hogy mennyi mindenkit ismerek.

És hát itt van ez a szerelem projekt is, a Nő.Élet.Erő., amit az UKKSZ-szen belül, és az OTP Bank Románia támogatásával valósítunk meg. Ami egyrészt egy nagyon komoly szociológiai kutatás a székelyföldi vállalkozónőkről, másrészt egy olyan misszió amely felrázza és ráébreszti az embereket a (nem csak a székely) nőkben rejlő hatalmas gazdasági potenciálra, ami az igen patriarchális társadalmi berendezkedés miatt egyelőre nagyon nincs kihasználva. A Nő.Élet.Erő.-vel azt szeretnénk, hogy a nők merjenek vállalkozni, vezetni, ügyek mellé állni, sokkal hangsúlyosabb közéleti, politikai szerepet vállalni.

És mégis…

…hiába van az, hogy a fentiek alapján üzleti elméletből jeles vagyok, sőt, akár egy végtelenül magabiztos, önelégült, nagyképű nőszemélynek tűnhetek (mert hogy ugye egy nő tartsa magában és ne nagyon kommunikálja az eredményeit, képességeit, azt ugyanis nem illik) és hiába mutat minden jelzőfényem egy irányba, hogy vállalkozzak, csináljam meg a saját PR-os, projekt menedzsmentes bizniszem – ami ráadásul egy jócskán kiaknázatlan piaci rés itt és még szakmai tapasztalatom is van benne bőven – őrült nagy PARA, hogy most pont ezelőtt állok.

A félelem, a kétség, a szorongás, az aggodalom és a frász hullámai nyaldossák az érzelmi reakcióimért felelős amigdalámat, hogy miből fogok megélni, honnan lesznek az ügyfelek, azoknak tudok-e olyan szolgáltatást nyújtani majd, amivel ők és én is elégedettek leszünk, hogy nem válok-e túl keménnyé és rideggé az üzleti nyomástól, marad-e bennem női vonzerő és nem alakulok-e át férfivé szépen lassan, vagy akár lehetek-e anya majd egyszer a vállalkozás mellett, ha akarok?

Rohadt nagy kérdések az életemből, amikre egyáltalán nem tudom a választ. A hatalmas, világhódító és jobbító üzleti vízióim, stratégiáim, terveim már megvannak, de hogy azok hogyan és milyen formán jönnek be, arról fogalmam sincs és lehet, hogy egy bazi nagy pofára esés lesz a kaland vége.

És mégis…

…egyszerűen muszáj most ebbe beleugranom, annyira zúg bennem az a „true calling”, ami a vállalkozás irányába agitál, minden erejével. Hiába van az, hogy a román szókincsem csak a legfontosabbakra – TVA, factura, chitanta, contract – korlátozódik, hiába van messze, Magyarországon a család, hiába van a magánéletem ezer fényévnyi távolságra a kiegyensúlyozottól, hiába van az, hogy az agyamon és a laptopomon kívül az anyagi jellegű tőkém zéró, bele kell állnom ebbe most. És hát amúgy is, hogyan tudnék hiteles lenni a női vállalkozós témában, hogyan lehetnék egyszerre motivátor és provokátor, ha én magam nem merem bevállalni azt, amiről osztom az észt?!

Ez a blog erről fog szólni: a kezdeti lépésekről, nehézségekről, küszködésekről és sikerekről a vállalkozói utamon, tisztán és semmit nem titkolva arról, hogy nőként, „bevándorlóként” egy másik országban bejöhet-e az az álom, amit annyira kristálytisztán látok. Hogy megvan-e bennem az a Nő.Élet.Erő., ami miatt valójában ezt az egész projektet elindítottam. Meglátjuk.

Györgyei Szabó Magdolna