2018. aug. 22. szerdaMenyhért
EUR = 4.6434 RON
USD = 4.0320 RON
HUF = 1.4366 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2487 lej (nettó)
Munkanélküliség = 4,6%
BET = 8,211.84(-0.28%)
Infláció = 5,41%
Alapkamat = 2,25%
ARCHÍVUM

Szinte majdnem

, ,

közzétéve: 2018-08-06 11:41

Ha kilenc lennék, biztosan egy új bringára vágynék. Tizenkilenc évesen a jó felvételi pontokért könyörögnék, sírnék, lelkesednék leginkább. Húsz plusz kilenc évvel valószínűleg egy tengerparti nyaralás dobna fel igazán. Viszont most, tíz évvel később, a szokásos, kánikulába olvadós születésnapomon mindezek helyett inkább megléptem a meglépni valót, és megleptem magam valami sokkal izgalmasabb és vagányabb dologgal. Péntektől ugyanis KATA-s egyéni vállalkozó vagyok, kamarai tagsággal, közösségi adószámmal, meg mindennel is, ami kell (egy bankszámla és egy online számlázó progi élesítése hiányzik még, de már csak 1-2 napig).

Igen, egyelőre otthon, Magyarországon. Számos oka van, amiért úgy döntöttem, hogy Pannonhonban indítom be a vállalkozói karrierem. Mert bár már most, a kezdeteknél mindkét országban szeretnék ügyfeleket és persze hatalmas, nemzetközi piacra lépő vízióim is vannak, hiszek a kis lépések politikájában és abban, hogy időre és tapasztalatra van szükségem ahhoz, hogy felnőjek ehhez a feladathoz. Nem kívánok ugyanis abba a tipikus startupper hibába esni, hogy őrült nagy ambícióval, de felkészületlenül és felelőtlenül vetem bele magam a túl nagy és egyelőre még ismeretlen vállalkozói létbe, hogy aztán én is a kilenc legyek abból a tízből, aki már az első évben elbukik. Én az az egy akarok lenni, aki dinamikusan, de még kezelhető módon fejlődik, szétesés és nagyobb krízisek nélkül, szépen összerakva a különböző vállalkozói képességeket.

Az egyik mentor barátom szerint egy vállalkozó attól vállalkozó, hogy folyamatosan problémákat old meg és az adott szituációra a lehető legjobb megoldást találja meg. Jelenlegi életszakaszomban, amikor még főleg egyedül dolgozom, gyakorlatilag nincs elszámolható anyagi jellegű költségem, mivel szellemi termékeket, szolgáltatásokat hozok létre, leginkább magyarul és kábé teljesen mindegy, hogy helyileg honnan, minden szempontból a KATA-s egyéni vállalkozói kiváltása volt a logikus lépés.

Valami rejtélyes okból kifolyólag ugyanis például Hargita megyében arra a CAEN kódra (magyarul TEÁOR, ez a vállalkozói tevékenységi körök kiskátéja, ami nagyon ügyesen és előnyösen egységes az EU-ban), amire én szerettem volna, nem lehet átalány adózásos egyénit indítani. Pedig ha valami, akkor a PR, kommunikációs és projekt menedzsmentes munka pont ennek az adózási formának az állatorvosi lova, hiszen alig-alig merül fel leírható költség, főleg így az indulásnál. Az sem volt mellékes érv, hogy a bejegyzés teljesen online ment és bő egy óra alatt megvolt, és közben senki nem kérte tőlem az anyám derékbőségének közjegyzővel hitelesített fordítását három példányban, hogy aztán kiderüljön, az közel sem elég, mert még öt hivatalt kell végigjárnom tíz különböző formanyomtatvánnyal, szó szerint a földszinttől a padlásig.

Nem akarom szidni a román rendszert, mert ugyan a bürokrácia hajmeresztő, de a hátrányai mellett azért előnyei is vannak bőven. Ha bejön és beindul ez a vállalkozósdi, céget már tuti itt indítok, hiszen nem csak az ÁFA alacsonyabb jóval (19 vs. 27%), de egy KFT esetében a mindössze 1 vagy 3%-os jövedelmi adó és mellette az 5% osztalékadó, több, mint szép. Arról nem is beszélve, hogy még mindig meg vagyok róla győződve, hogy Románia – üzleti szempontból is – a korlátlan lehetőségek hazája, hiszen itt még rengeteg minden nincs meg, ami máshol már teljesen általános és bevett, így nem is kell mindig feltalálni a spanyolviaszt, csak jól kell implementálni azt, ami nyugatabbra már működőképes és profitábilis.

Nem véletlen hát, hogy itt adtam be egy üzleti terves versenyre pályázatot, amit megnyerni igen fantasztikus érzés lenne, hiszen azzal a 40 ezer eurós tőkeinjekcióval nem csak embereket tudnék felvenni, de szakmai képzésekre, nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is jutna, és így összehasonlíthatatlanul intenzívebb növekedésre lenne lehetőségem biznisz ügyileg (btw, a pozitív döntés előfeltétele, hogy ne legyen a nevemen vállalkozás Romániában, ez is egy plusz érv volt a magyar egyéni mellett).

Bár remélem és várom a pályázati eredményt, de nyilván nem arra számolok és addig sem vesztegethetem az időt, hiszen közben szinte majdnem minden adott ahhoz, hogy az első szerződésemet megkössem, az első számlámat kiállítsam. Meg persze hogy az első bevételemet, immár vállalkozóként, megkapjam. A következő ilyen irományt már erről szeretném írni, mert szép-szép a sok idea és misszió, de a vállalkozást alapvetően pénzre játsszák, és erről, ebben nekem is, sok más nőtársamhoz hasonlóan, még bőven van tanulnivalóm.

GySzM

Fogalmad sincs, hogy ezt te most itt miért olvasod, hogy én ki vagyok és mi a fenéről írogatok? Az eredettörténethez fusd át ezt az első bejegyzést és ha még mindig érdekellek, vagy egyszerűen csak közel érzed magadhoz a vállalkozói közeget, kövesd be a Nő.Élet.Erő Facebook oldalt is, mert ott fog ez a sztori számodra is még jobban kibontakozni és érthetővé válni!