2024. március 19. keddAngelday, József, Bánk
EUR = 4.9388 RON
USD = 4.5768 RON
HUF = 1.2889 RON
GDP-növekedés = 5,6%
Átlagbér = 3545 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 13.026,12(-0,54%)
Infláció = 8,19%
Alapkamat = 2,5%
Farkas András blogja
  • Menedzsment
  • PONT
  • Fejlesztési szakértő
  • >>
ARCHÍVUM RSS

„Idomítsunk” (Veress Emőd és Diósi László apropóján)

közzétéve: 2013-09-16 12:49

Akkor feszült meg a húr a fejemben, amikor éppen a pénzidomár.ro került felidézésre Diósi László bejegyzésében, aki a maga módján Veress Emőd bejegyzésére válaszolt. Azt a Pénzcsinálókat követő olvasók is tudják, hogy magam is teszteltem a rendszert, és kifejezetten elégedett voltam vele. Könnyen emészthető, gyakorlatias, közvetlen nyelvezetű.

A másik dolog, ami tovább feszítette, az a saját kultúránkra vonatkozik. Valóban, az oktatási rendszer is hibás, tanítani kellene, hogy okosabbak legyünk, és hogy… ne teljes laikusként álljunk szemben a másik féllel, a BANK-kal.

Ebben a pillanatban vehető elő a CSR (társadalmi felelősségvállalás) kérdése a bankok esetében. Ugye a CSR az utóbbi időben módi lett a privát szektorban, csak az a baj vele, hogy az esetek elsöprő többségében a CSR-t művelő vállalkozások megelégszenek azzal, hogy szociális vagy zöld területen valamit támogassanak, ezt megfelelően reklámozzák is. Társadalmi felelősségvállalás elintézve. Szerintem a CSR ennél sokkal többről szólhatna, és több hasznot hozhatna az ezt űző vállalkozásnak is.

Ez a helyzet a Pénzidomár.ro kezdeményezéssel is, ami egy tipikus CSR termék. A bank (ez esetben az OTP) felelősséget vállal azért, hogy neveljen, hogy tudatosabb legyen a vásárló, fogyasztó. A baj sajnos csak ott van, hogy Pénzidomár.ro elfelejtette „elhagyni” a bank felségterületét, nem jött ki a weboldalból, esetleg a bankfiókokból (nem tudom, a bank ott promózta-e, hogy van egy ilyen nevelő platformja).

Egy ilyen kezdeményezés akkor sikeres, ha vele elmész az iskolába, tájékoztatsz, valamilyen formában emészthetőbbé teszed, olyanná, hogy az iskolás, egyetemista fel akarja falni a tudást. Verseny, teasing kampányok, bármi révén. Még az is elképzelhető, hogy annyira fogja szeretni a nebuló, hogy a szülők is megkívánják (egy otthoni környezetben, ahol nem gáz nem érteni ezekhez, és ahol a tudástranszfer akár gyerektől szülő fele is áramolhat, és akkor már jó arra a pénzidomár.ro, hogy az otthon burkolatában történjen meg a felnőttoktatás is).

Lehet, hogy meredek ezt megkockáztatni így leírni, de szerintem egy bank sokszor nem érti, mi zajlik a társadalomban, nem olyan emberekkel dolgozik saját szervezeti struktúráján belül. Próbálom árnyalni: nem érti a pénzben, matematikai számításban nem kifejezhető hozzáadott értéket. Ezért jó, ha egy pénzintézetet például egy, kifejezetten nem pénzügyi szakemberekből, sőt akár egyszerű emberekből álló grémium segíti abban, hogy megértse, hogyan lehet közvetlenebb, barátságosabb. Természetesen ehhez a bank, pénzintézet akarata is kell, ami abból áll, hogy minden körülmény között teljesen nyitottan akarja tájékoztatni potenciális ügyfelét még akkor is, ha törvény erre nem kötelezi.

Hogy mi a hozadéka egy ilyen dolognak a pénzintézet számára? Hát lehet, hogy barátságosabb arculatot ölt egy olyan évszázadban, ahol globálisan egyelőre a bank-pénzügyi szektor nem a nagy (pozitív) megvalósításokról híresült el. Beleférkőzik a fogyasztó bizalmába.

Ha nem egyéb, márcsak azért is érdeke a banknak abba fektetni, hogy nevelje a fogyasztókat, vagy fogyasztókká válókat, hogy a felhasználó tényleg tudatosan döntsön a házról, autóról, egyéb befektetés-jellegű kiadásokról (és utána vissza is tudja fizetni a kölcsönt). A veszély persze ott van, hogy utána tudatos fogyasztókért harcolni sokkal több pénzbe kerül. Így hát a kérdés stratégiaivá válik.

Azonban nekem valahogy az open source (esetleg közjó?) fogalma jut eszembe, illetve a kollektív és egyéni szembesülése ebben a konkrét kérdésben. A kollektív szempontot valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy mindenki érdeke lenne, ha a pénzügyi termékek fogyasztói egy szabad tudáshoz férnének hozzá, ami emészthető, egyszerűen elsajátítható. Aztán ezen felül hajrá, lehet harcolni a tudatosabb keresletért a kínálat piacán, de legalább a viszonyok egy magasab tudatossági szinten alakulnak ki (ez pedig fenntartható).

Én arról beszélgetnék, hogy miként lehet ismét pénzügyi folyamatokat beindítani a jelenleg nagyon félénk és fukar világban azáltal, hogy a pénzügy világa is többet tanul meg a társadalmi viszonyokról és a társadalom is többet a pénzügyi realitásokról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.