közzétéve: 2013-02-16 07:01
Hatályba lépett az új polgári perrendtartás (Codul de procedură civilă). A reform lényegi elemeit 2016-ig halasztották, de azért a formák sok esetben megváltoznak.
A folyamatban levő ügyekre még a régi törvénykönyvet kell alkalmazni, az újat viszont az ezután kezdődő eljárásokra. Tehát elkezdődött a két törvénykönyv párhuzamos alkalmazása, amely nyilvánvalóan fokozott figyelmet igényel.
A lényeg, az alap, azonban nem változik: az igazságszolgáltatás továbbra is alulfinanszírozott, és ilyen körülmények között a formák bármilyen reformjának a hatékonysága leromlik, a reform látszattá alakul. Csodát az új polgári perrendtartástól senki se várjon.
Ismét csak Caragiale jut eszembe:
“Farfuridi
(idegesen, verejtékezve, egyre zavarosabban) Nekem tehát… nekem tehát, ami a módosításokat illeti az a véleményem, hogy ha kellő mérsékletet tanúsítunk, nem esünk végletekbe. Méghozzá egy olyan horderejű kérdésben, amelytől az ország jövője, és nem kevésbé a múltja függ. (összezavarodik) Figyelembe véve, hogy Európa folyvást rajtunk tartja a szemét. Miközben itt valóságos társadalmi megrázkódtatás megy végbe. (Verejtékezik) De meggyőződésem, hogy az ország, Románia és a román nép etekintetben is példát mutat a világnak… Mert ha csak azt vesszük, mi történt minálunk ezernyolcszázhuszonegyben, harmincnégyben, negyvennyolcban, továbbá ötvennégyben és hatvannégyben, nemkülönben nyolcvannégyben és kilencvennégyben… akkor, akkor büszkeség tölt el valamennyiünket, sőt még a latin rokonnépeket is. Mindezek fényében szembe kell néznünk a tényekkel: vagy módosítunk és akkor nem változik semmi, vagy pedig ne módosítsunk, de akkor ez-az változzon meg… mégpedig a lényeg… Köszönöm, uraim, befejeztem.” (Bodor Ádám fordítása nyomán).
Szóval így.
