közzétéve: 2012-10-01 13:04
Nem szeretnék hagyományt csinálni abból, hogy valamifelé zeneszöveggel kezdem bejegyzéseim, de újra kénytelen vagyok ezt megtenni:
Where do we go now?
Where do we go?
Oh, sweet child
Where do we go now???
Szerintem nem is érdemes a szerzőket megjelölni, aki nem ismeri ezt a szöveget, az egyértelműen túl fiatal ilyen bejegyzések olvasásához. Fiatalkorunk idézése után térjünk egyből az egyik leghíresebb inflexiós pont ábrázolására.
Laikusok és kevésbé felvágósok kedvéért, a mellékelt ábrán az x=0 és az y=0 pontban megváltozik a görbének a konkavitása. Azt hiszem, így hívják ezt. Megint csak, aki az Y=X³ inflexiós ábrát nem ismeri, az ugyancsak túl… ne is folytassuk. Viccet félre, mi köze van a két témának a vállalkozói értékteremtéshez? Egy nagyon egyszerű dolog köti őket össze: minden vállalkozó eljut előbb-utóbb arra a felismerésre, hogy a sokáig dédelgetett bébije válaszút elé érkezett, fejlődési pályájának inflexiós pontját elérte. Hány meg hány nagyreménységű vállalkozást vagy vállalkozót ismerünk, aki ezt az inflexiós pontot nem ismeri fel, vagy rosszkor ismeri fel, vagy talán el sem jut odáig? Igazából nem is az a lényeg, hogy milyen zenei aláfestéssel történik meg az elméleti elmélkedés, (ha lehet ilyet mondani), hanem az, hogy mitől ismerhető fel az, hogy egy vállalkozás elérte a Where-do-we-go-now? pontot.
Szerintem három olyan eset van, amikor egy kis- és középvállalkozás ezt a pontot érinti:
1. A tulajdonos azt gondolja
2. A tulajdonos azt gondolja, hogy ennyire képes saját erőforrásból
3. A tulajdonos nem ezt gondolja, de a többiek igen
Az első, vagyis A tulajdonos azt gondolja, az a folyamatos készenléti állapot, amelyet néhány vállalkozó szándékosan vagy akaratlanul fenntart a mindennapi életben. Emelje fel a kezét az, aki még nem hallott olyan szófordulatot egy vállalkozótól, hogy: “ha ez bejön, akkor sej-ahaj…” vagy “még csak ennyi hiányzik, és akkor…”. Ezek azok a vállalkozók, akik ezt az inflexiós pontot egy folyamatos öngerjesztő folyamatként használják. Akár maguk, akár alkalmazottaik, akár partnereik gerjesztésére ez tökéletesen alkalmas. Nem biztos, hogy ezen inflexiós váltás után valami egyáltalán változik, igazából a teljes inflexió megléte nagyon kétséges, de maradjunk annyiban, hogy egy megfelelő módon eltökélt vállalkozó kezében ez egy tökéletes fegyver. Van ennek a kategóriának egy egyértelmű, céltudatos alkategoriája is. Ők a kockázati befektetők, tőkések – jobb magyar fordítás híján a venture capitalist befektetők. Ők azok, akik céltudatosan arra építenek vállalkozást, hogy több ilyen potenciális inflexiós pontot meglovagolnak. Kilenc ilyen lehetőségről kiderül, hogy tényleg csak a tulajdonos/feltaláló gondolta ezt áttörésnek, egyről meg kiderül, hogy a környezet is így gondolta, és hajlandók ezt az áttörést vásárlóerejükkel is honorálni.
A második kategória azon vállalkozók körét jelenti számomra, akik tudatosan felismerik azt, hogy adott körülmények között elérték az önerőből történő fejlődésük természetes korlátját. Felismerik azt, hogy igen, elértek egy szintet, és jogosan teszik fel magunknak a kérdést, hogy egyáltalán akarnak-e továbblépni. A tudatosan építkező családi vállalkozások nagy zöme ebbe a körbe tartozik. Igen, teljesen egyetértek abban, hogy nagyon sok kelet-európai vállalkozás túl korán kénytelen feltenni magának ezt a kérdést. A tőkefínanszírozási struktúrák hiánya, az üzleti angyal körök hiánya, a banki hitelfinanszírozás kezdetlegessége és a magasfokú bizalmatlanság egy pár nyomós ok arra, hogy nagyon sok vállalkozó korán elérje ezt a válaszút pontot. Ebben a pontban dől el az, hogy egy vállalkozás képes lesz-e egy nagyobb struktúrát működtetni, képes-e áttérni az egyfejű kéziirányításról a menedzsmentben való gondolkodásra, képes-e a tulajdonos elválasztani a saját pénztárcáját a céges kasszától, hajlandó-e megbízni egy bejáratott rendszerben vagy csak egyszerűen hajlandó-e elfogadni, hogy másnak is lehet igaza, hajlandó-e elfogadni azt, hogy egy befektetőnek nem feltétlenül a kizsigerelés a célja. A kezdeti példával élve, hajlandó-e elfogadni, hogy az ő kis gyereke (sweet child khmmm) már felnőtt, és most máshoz fog férjhez menni?
A harmadik kategóriát ( A tulajdonos nem ezt gondolja, de a többiek igen) csak a teljesség kedvért említem meg, mert talán ez a legegyértelműbb mindenki számára. Két rövid példa, amely talán illusztrálja azt, hogy milyen az, amikor a külső események meghatározzák az inflexiót. Az első a Polaroid. Az instant fénykép fogalmát Edwin Land a 30-as években vezette be a köztudatba, Amerikában a 60-as 70-es években értek csúcsra, a 80-as években a világ is megismerte, a 90-es években hanyatlásnak indult, a 2000-es évek végén meg végleg megszűnt.* A változás oka egyszerű, úgy hívják hogy: az_en_kedves_kis_kutyam.jpg. A második rövid példa arra, hogy vállalkozások külső hatásra kerülnek inflexiós nyomás alá, az a kommunizmus vége. Aki ugyancsak nem érti, hogy a kommunizmus milyen hatással volt a nem létező kis- és középvállalkozásokra, az megint csak túl fiatal. Leegyszerűsítve: a politikai környezet vagy a szabályozási rendszer direkt hatással lehet a vállalkozások fejlődési görbéjére.
A fent leírt három kategória predesztinált az “átváltozásra“, és igen, jelen esetben a megszűnés vagy a feledésbe merülés is egy lehetséges kimenet lehet. Az, hogy “A tulajdonos azt gondolja, hogy ennyire képes saját erőforrásból” kategóriából hogyan lesz sikeres átváltozás, egy egyáltalán nem triviális út, de az első felismerő lépés mindenképp az, hogy infexióba jutott a vállalkozása. Ez az alfája és omegája minden egyes sikeres “átváltozásnak”. Ebben a pontban egy tisztességes x=0 és y=0-án még ki lehet szállni. Vagy 0-ról kezdve meg lehet változni. De félréertés ne essék, amitől elkülönül a vállalkozó és vállalkozó egymástól, nem maga a felismerés pillanata, hanem a felismerésnek a folyománya. Ahogy kedvenc Alonzo Harris nyomozónk mondaná a méltán híres filmben**: “To protect the sheep you gotta catch the wolf, and it takes a wolf to catch a wolf.” Ezen tudatos vállalkozóknak legalább megadatik a valós lehetősége annak, hogy eldönthessék: bárányok akarnak lenni, vagy farkasok.
*https://www.bloomberg.com/apps/news?pid=newsarchive&sid=apSoe2r9tJ7M&refer=us*https://www.imdb.com/title/tt0139654/
**https://www.imdb.com/title/tt0139654/
