közzétéve: 2012-01-12 18:32
Vannak alapkérdések, melyek túlmutatnak a marketing klasszikus témakörein. Ezek az alapkérdések természetüknél fogva kellemetlenek és számunkra romániaiak, illetve kelet-európaiaik számára problematikusak. Nélkülük viszont nem is lehet szó arról a marketingről, amire itt nálunk még egyelőre nincs is igény.
Előre elmondom, hogy a következő sorokban nem leszek kedves a romániai magyar és a romániai vállalkozói mentalitással, kultúrával szemben, de ahogy József Attila mondta egykoron: “Érted haragszom, nem ellened”.
A következő videó illusztrálja a helyzet hangulatát. Igyekezzetek végignézni.
A kis- és középvállalkozók csak úgy tudnak nagyobb árbevételt elérni, ha növelik az önkizsákmányolás mértékét. Nem új a mondás, nem is én találtam ki. Egyébként mindössze annyit jelent, hogy faster, harder, scooter méghozzá 4ever. Ahhoz, hogy többet keress, annál is többet kell dolgozz. Minden kis- és középvállalkozó abban reménykedik, hogy majd egy szép napon a mókuskerékből létezik egy nyugodt, smooth kiszállás. Nos, nem létezik.
Viszonteladni szép dolog. Legfőképpen ősi és kényelmes. No de ebben mi a vállalkozás? Amikor másét kell eladd, másét kell legyártsd, más szabadalma alapján, akkor más táncoltat és te százalékokat kapsz, amíg bírod a táncot. Bármikor lecserélhető vagy. A motkányok, ha szerencsések, jól megélnek, de hamar eltűnhetnek és kevesen emlékeznek rájuk. Legfeljebb jópofák, ahogy próbálkoznak.
Van egy kisvállalkozásod? Nagyot akarnál dobbantani? De egy újabb személy alkalmazásának a költsége veszélybe sodorja az egész vállalkozást? Hát nem nyomorúságos dolog ez?
Sokak szerint az önkizsákmányolástól való megszabadulás egyetlen lehetséges útja, ha a KKV-d mihamarabb felnő és nagyvállalat lesz belőle. Szépen hangzik, mi? Ellenkező esetben saját magad szuperrabszolgája leszel, kevés szabadidővel, nagy felelősségekkel, percre pontosan frissített sikerkudarc-egyenleggel, néha labilis idegállapottal. Ez is egy út. De akkor ne mindig az állam legyen a hibás. Vagy a multik. Vagy a bankok.
A hazai vállalkozói mentalitás gyakran arról szól, hogy “én ezt csinálom, mert ezt tudom, lehetőleg egyedül. Ha már nem bírom, akkor mással együtt folytatjuk. A siker nem ingyé van! Nincs kiszállás, nincs megállás.”
Pedig akár kiegészíthető lenne mindez azzal is, hogy “álljunk össze sokan, utazzunk nagyban, fektessünk be, legyenek ötleteink, majd szabadalmaink, legyünk mi a versenyképesség bajnokai, építsünk klasztert, adjuk mi a százalékot másnak.” – Tudtommal ez a gondolatmenet eléggé hiányzik. Nem is szeretnek összeállni, kevesen is vannak, így mindenki motkánykodik tovább szűkebb pátriájában.
Más szabadalma, más márkája, más nyeresége. – Új dolgokat szabadalmaztatni nem olyan egyszerű. Egyrészt Kelet-Európa átlag fölötti tunyasági szintben utazik. Ebben nincs semmi rendkívüli. Ha valaki kelet-európai és nagyot alkotott, az szinte mindig más kontinensen vagy 1000+x km-rel odébb tette ezt. Ez talán nem véletlen, de most már mindegy. Állítólag pillanatnyilag nincs elég eredeti és a realitással is összehozható jó ötlet. Másrészt az igazán mérvadó, globálisan is számító innovációk levédetéséhez előzetesen komoly kutatások (=pénz) kellenek. Az ilyenektől a régió kormányai és nagybefektetői általában tartózkodnak, kockázati tőkebefektetők az általuk elvárt megtérülési ráta miatt nem túl bizakodók, ráadásul nem garantálható a rövid távú haszon sem stb. Ördögi kör.
Ha vannak szabadalmaid, melyek a piacon sokat érnek, vagy érhetnek, akkor vagy igazán megélve. Ekkor keletkezik igény a Te márkádra máshol és így leszel Te az X-faktor országod GNP-jében.
Hány komoly romániai márka fut külföldön, amit máshol is gyártanak/forgalmaznak úgy, hogy mágvásárolták a jogot hozzá? Hány külföldön futó romániai franchise-hálozat működik? Na ugye.
Nem az a dicsőség, ha más márkáit árulod, hanem ha a Te márkáidat árulják.
Munkahatékonyság. Újabb közhely: Mennyi egy átlagos romániai dolgozó hasznos munkavégzése hetente? S hát egy kínaié? Vagy egy németé? Na ugye.
Nincs hatékonyság, mert nincs hagyománya. Megbecsülni a munkát egy dolog, hatékonyan dolgozni teljesen más. Én sok olyan embert ismerek, akik megbecsülik a munkát, de mégsem dolgoznak hatékonyan. Nemcsak a napi 8 munkaórából négyet elFacebook-olókra gondolok itt, hanem azokra is, akik megszokásból nem használnak innovációkat, mert félnek a géptől, az automatizálástól.
Egy dolog élvezetesebb egy jó kis kézi kaszálásnál hajnali 4-től 8-ig: Egy jó kis géppel kaszálás reggel 7-től 8-ig. (A kaszálás kissé sarkalatos példa, mert ebben kifejezetten nagy előrelépések vannak:) )
Méretgazdaságosság. El tudjuk érni, hogy a termelés növelésével termékeink egységköltsége csökkenjen? Ez a téma sokmindenkit nem érint, mert alig termelünk valamit. Ennek ellenére hasznos lehet azoknak, akik szlovák, magyar vagy lengyel (illetve horribile dictu! vietnámi vagy kínai) konkurens termékekkel szeretnék felvenni a versenyt.
Kiírtható az ördögszekér, átalakítható a vállalkozói mentalitás?
Leszünk mi még nem-vadnyugat?
Esetleg kihagytam valamit?
Te hogy kezdenél hozzá?
Asszem, mi itt (nem csak vállalkozók, úgy általában, kelet-európaiak) jó kis skizofréniában szenvedünk.
Egyrészt megtanultuk a történelem során, és elmondta anyukánk is, hogy jobb befogni a szájunkat, meghúzódni a sarokban, amíg a nagyok játszanak. Azt hiszem, nálunk csak a madagaszkári meg új-zélandi kihalt állatfajok voltak passzívabbak, ahogy békésen várták, hogy valaki megegye őket.
Másrészt meg ott van bennünk az igény, hogy csináljunk valami nagyot. Mi is híresek, erősek, ügyesek, okosak, toplistásak szeretnénk lenni, mint bárki más. Ez elsősorban a sértődékenységünkben nyilvánul meg, olyanok vagyunk, mint egy rakás mimóza. Ha már nem vagyunk toplistásak, legalább ne emlékeztessen rá senki.
A kettő együtt meg azt eredményezi, hogy sem nagyot alkotni nem vagyunk képesek, sem méltósággal és humorral elfogadni saját jelentéktelenségünket. (És még mielőtt bárki bármivel vádolna, a fentieket saját személyemre is érvényesnek tartom 🙂
Nagyon jó, hogy ezek a gondolatok így összefoglalva, tömörítve le vannak írva.
Egyrészt, mert így hozzá lehet szólni.
Másrészt azért, mert itt össze van gyűjtve mindaz, amitől egy vállalkozás nem tud fejlődni, nőni, erősödni. (Amitől csődbe megy.)
Persze, tudom én, hogy mindenki ezeknek a problémáknak a megoldására kíváncsi, de épp az a dolog lényege, hogy a válasznak minden apró darabkájáért keményen meg kell dolgozni.
Mert a válaszok egy része másoktól megtanulható, egy másik része meg csak saját tapasztalat útján szerezhető meg.
A megtanulhatóért is keményen meg kell dolgozni – megszerezni, megérteni és megcsinálni -, de a legnehezebb azt elfogadni, hogy az igazi érték a sajátban van. Az egyediben, amit nekem magamnak kell “megszülnöm”, azaz létrehoznom.
Ezért tartom én a vállalkozást alkotásnak, és ezért érdemli meg minden vállalkozó azt a sikert, amit – tisztességesen – elért. Aki pedig többre vágyik, az tanuljon megint újat, és alkosson még újabbat!
A jövendölésem az, hogy egyre többen lesznek, akik ezt megértik és végig is csinálják, de mindig többen lesznek azok, akik nem. A világ csak ilyen.
Én az alkotókat segítem.