közzétéve: 2012-02-08 20:30
Régi vita, hogy a marketing igényekre figyel és azokra nyújt megoldást, vagy pedig igényeket ébreszt, majd kielégíti azokat? Melyik igaz?
Nos, mindkettő.
A szükségeletek rendkívül szerteágazóak, rengeteg jellemvonás szerint lehet leírni őket. Minden termék és szolgáltatás arra hajaz, hogy a lehető legjobban elégítse ki a szükségletből kialakuló piaci keresletet. Ha valakinek lajhármakis díszítésű alsónadrágra van szüksége és ilyen személyből van még egy jópár odakünn (megj: nem rólam van szó), akkor ők már egy piaci rést alkotnak és lehet, hogy egy ruhagyártó sikeresen rájuk is tud mozdulni.
Régen, amikor még csak a termelés volt fontos és szinte teljesen mindegy volt a fogyasztók szükséglete, fel sem merülhetett, hogy piaci résekben gondolkodjanak a gyártók. Ma ez már rendkívül jellemző és enyhén szólva megkerülhetetlen.
Ma már mindenki tudja, hogy vannak célcsoportok (ha a célcsoport MINDENKI, akkor az már régen rossz), sőt azt is tudják jobb helyeken, hogy pozicionálni kell magunkat, márkánkat, az általunk értékesített terméket, szolgáltatást.
Így járt az a szingapúri gyártó is, melynek innovatív termékét alább mutatom be:
Adott a fenti wireless kütyü, mely párossával érkezik és gyakorlatilag csókot képes közvetíteni. Egyszerű, nem? Mérnökék figyeltek, füleltek és összehozták a szerelmet a robotikával. Bár az ötlet régi, de egy ilyen innovációnak sokáig nyilvánvaló technikai korlátai voltak, hiszen ezek a finomszenzorok csak most nemrég kezdtek el létezni.
Tapintást lehet átadni, miközben vizuálisan is látod a távol tartózkodó Szerelmed. Hmm.
Igen, az agyat is be lehet csapni. Ez tudományos tény.
Mégis mi a komikus ebben a termékben? Vagy csak én érzek benne valami … komikusat?
Ti csókolóznátok wirelessen keresztül? És ha közben valaki feltörné a rendszert??
