közzétéve: 2011-03-15 11:49
… azok, akik az RSS-ben látták a webes információközlés új cukigyerekét.
Sokan élnek az ún. RSS-csatornák nyújtotta lehetőséggel, mások meg azt sem tudják, hogy mi az.
Mi tehát az RSS? Röviden egy olyan állományformátumról van szó, amit arra lehet fölhasználni, hogy a webes tartalom (pl. weboldal) önként jőjjön el hozzánk. Általa kerülhetjük ki azt, hogy folyton visszajárjunk egy honlapra.
A folyamat egyszerű. Megkeressük a szóban forgó honlap jellegzetes rss-gombját (ennek a blognak is van a szürke sávban jobb oldalon), majd azt bekötjük egy rss-olvasóba (pl. Google Reader, Netvibes, FeedReader). Amint frissül valami az általunk követett honlapon, mi azt RSS-kezelő felületünkön azonnal megkapjuk. Ez a megoldás például blogok követése esetén rendkívül hatékony. Én egy adott pillanatban 380 blogot követtem naponta. Képzeljük csak el, hogy hogyan lehet 380 blogot RSS nélkül kezelni, rendszeresen szemlézni? Elég nehezen lehet.
Az RSS tehát úgy indult, mint a hírlevél webkettes változata. Nagy előnye a hírlevelekkel szemben az volt, hogy nem frusztrálta újabb és újabb emailekkel a tisztelt érdeklődőt, hanem megadta a lehetőséget arra, hogy a friss információkra kíváncsiak egyfajta “virtuális szívószál” segitségével csatlakozzanak az “újdonság tartályhoz”.
Annyira szép volt ez a történet, hogy már-már az emailt is elkezdték temetni, de ekkor (nagyrészt a Google email-szolgáltatásának a sikerével, majd a Facebook-mail korai hírének felröppenésével) bebizonyosodott, hogy a hírlevél él és virul, mi több, az RSS használatát majdhogynem a blogoszféralakók, újságírók, programozók és okostelefon-huszárok szegmens-szolgáltatásává zsugorította.
Ehhez két dologra volt szükség:
(1) el kellett érni, hogy a hírlevél ne legyen az a régi, neveletlen és ostoba online kommunikációs műfaj, ami régen volt, illetve
(2) bizonyos technikai kihívásokat kellett leküzdeni ahhoz, hogy a hírlevelek feliratkozóinak, olvasóinak viselkedését, aktivitását valamilyen formában követni lehessen.
Manapság egy okos hírlevél-rendszer többet kell tudjon annál, hogy levele sikeresen megérkezzen egy feliratkozójának a levelesládájába. Az email-levelesláda ugyanis egy valóságos információs intimtér. Van neki higiéniája, rendszere, éppúgy tartalmaz hasznos információkat, mint féltve őrzött titkokat. Akármi nem teheti oda be a lábát.
Ha hírlevélküldésre adjuk a fejünk, akkor elég komoly netikai követelményeknek kell eleget tegyünk, mert ellenkező esetben felhasználónk pillanatok alatt spam-nak fogja titulálni azt, amire előzetesen már feliratkozott, vagy legjobb esetben olvasatlanul törli. (A kéretlenül kiküldött hírlevél pedig természetesen NEM hírlevél.)
Ugyancsak egy okos hírlevél-rendszer sajátossága, hogy mélyreható statisztikákat szerez a kifutott hírlevelek felhasználási módjáról. Hányan törölték azonnal? Hányan nyitották meg? Ha megnyitották, akkor mennyi ideig volt megnyitva? Mire kattintottak ezt követően? Stb.
Ugyanakkor az RSS alkonyáról sem beszélhetünk. Az RSS továbbra is népszerű és általános használata természetesen növekvő irányba mutat. A legjobb esetben a hírlevéllel kiegészítő viszonyban állnak. Annak ellenére, hogy úgy indultak, mára már semmiképp nem versenytársai egymásnak.
Minden olyan esetben, amikor információt szórsz az interneten, nem árt mérlegelni, hogy mit és milyen mennyiségű infót teszel közzé a honlapon, mit küldesz ki hírlevélben, valamint mit osztasz meg RSS-en?
A honlap kötelező, az RSS praktikus, a hírlevél intim.
Utóbbi temetése egyelőre lefújva.
