közzétéve: 2011-05-30 18:12
Az utóbbi harminc évben, úgy az Egyesült Államokban, mind Európában, jelentős méreteket öltött a társadalmi vállalkozások (social enterprises) jelensége. Az ilyen jellegű civil, de ugyanakkor piacalapú és orientáltságú kezdeményezések, melyek társadalmi célokat szolgálnak, egyre népszerűbbé váltak az elmúlt években. Olyan civil szervezetek kezdeményezik ezeket, melyek fenntartható bevételi források létrehozásában és társadalmi küldetésüknek megfelelő tevékenységekben próbálnak előrelépést elérni. Ha egy társadalmi vállalkozás sikeres, akkor az illető szervezet nagy mértékben képes felszámolni anyagi függőségét, a kimondottan projekt-támogatásokon alapuló működését, és sokkal hatékonyabban tud dolgozni szervezeti küldetése megvalósításán. Persze egy társadalmi vállalkozás létrehozása nem jelent automatikus jólétet minden szervezet számára. Nem minden civil szervezet érett meg egy ilyen jellegű kezdeményezés elindítására és felfuttatására.
Ennek ellenére mind világszerte, mind országunkban egyre több társadalmi vállalkozásról beszélhetünk. A legtöbb ország, felismerve fontosságukat és hasznosságukat, a megfelelő törvényes keretet is megalkotta ezen vállalkozások szabályozott működéséhez. Ami Romániát illeti, sajnos, mint sok más ágazatban, ebben a témában is évtizedes késéssel próbálkozik a törvényes keret létrehozásán. És teszi ezt anélkül, hogy a megfelelő társadalmi párbeszéd adta lehetőségekkel élne. Igencsak csenevész társadalmi konzultáció után nemrég a román törvényhozás felsőháza iktatta a 204/2011-es Társadalmi vállalkozó elnevezésű törvénytervezetet. A nem megfelelő társadalmi egyeztetésnek meg is van az eredménye, a törvénytervezet mellőz minden racionalitást, sőt, mi több, ellentétes minden európai elvvel, ami a társadalmi vállalkozások témakörét illeti.
A civil szervezetek megdöbbenéssel vettek tudomást erről a több mint sánta és aberrációkkal teletűzdelt törvénytervezetről, és közösen próbálnak fellépni azért, hogy a kellő mederbe tereljék az ügyet. A Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány tiltakozó levelet fogalmazott meg, és felkérte a civil szervezeteket, társuljanak indítványukhoz, melyben felsorolják a tervezet megfellebezet passzusait.
A legkirívóbb és megkérdőjelezett tételek:
– A törvénytervezet abból a téves feltevésből indul ki, hogy Romániában még nem létezenek társadalmi vállakozások, és ezért szükségeltetik ezek létrehozása. Magyarán nem vesznek tudomást a több mint 2000 létező szövetkezeti társulásról, vagy a több mint 3000 olyan civil szervezetről, amely folyamatos gazdasági tevékenységet folytat.
– A tervezet 3-as cikkelye, mely a társadalmi vállalkozó meghatározását adja, összeségében társadalmi vállalkozónak tekinti az államot (??), valamint a hazai és multinacionális cégeket. Ezzel szemben a civil szervezeteket, amelyek a világon mindenhol az elsődleges és legfontosabb szegmensét adják a társadalmi vállalkozásoknak, nagyon szelektív módon próbálják elismerni. Csak azon szervezetek minősülhetnek társadalmi vállalkozóknak, melyeknek a statútumában konkrétan szerepel mint tevékenység az ilyenirányú tevékenység.
– A kezdeményezés egy másik kolosszális hibája, hogy összemossa a társadalmi vállalkozásokat a vállalatok társadalmi felelőségvállalásának fogalmával (CSR).
A felsorolást tovább folytathatnám, de a lényeg az, hogyha a törvény elfogadása előtt nem korrigálják ezen hibákat, nem fogadják el a civil szervezetek által javasolt módosításokat, kéréseket, akkor a törvény ahelyett, hogy pozitív hatást gyakorolna a társadalomra, tulajdonképpen fékező hatással lesz a szociális gazdaság fejlődésére.
Alapítványunk a Román-Amerikai Alapítvánnyal közösen tavaly új programot indított, mely a környezetvédelmi jellegű társadalmi vállalkozások civil szervezetek általi létrehozásának támogatását célozza meg. Olyan civil szervezeteket részesítünk támogatásban, amelyek régiójukban már több sikeres fenntartható fejlesztési projektet ültettek életbe, és komoly helyismerettel rendelkeznek.
Az elképzelt modell a környezetvédelem és a közösségfejlesztés területén működő nonprofit szervezetek által létrehozandó társadalmi vállalkozásokon alapszik, amely a természeti és kulturális örökséget vállalkozói tőkeként használja fel oly módon, hogy hosszútávon jelentős hasznot biztosítson a kezdeményező civil szervezeteknek, valamint az illető régiók közösségeinek, kistermelőinek és szolgáltatóinak. A jelenleg futó, hároméves próbaszakasz végére öt-hat ilyen típusú vállalkozás létrejöttének és fejlesztésének támogatását tervezzük az ökoturizmus, a helyi termékek előállítása és forgalmazása, valamint a hagyományos gazdálkodás témakörökben. A program megfelelő műszaki tanácsadást illetve anyagi támogatást (50.000 dollárnak megfelelő lejt projektenként) nyújt a vállalkozások létrehozásához és a vállalkozói képességek fejlesztéséhez.
A programot a törvénytervezet megjelenése előtt indítottuk, az európai és amerikai tapasztalatokra alapozva. Most mégis felmerül a kérdés bennünk: ha a törvénytervezetet ebben a formában szavazzák meg a parlamentben, akkor ezen a kezdeményezések vajon besorolhatóak lesznek-e mint társadalmi vállalkozások? Vagy a szokványos romániai eljárás szerint eredeti demokráciánkban eredeti társadalmi válalkozásaink lesznek.
Olyanok, mint máshol sehol.
Az eset sajnos tipikusnak mondható. A román törvényhozás előkészítése műkedvelői szintre esett vissza, zuhanásszerűen a Boc kormányzás periódusában. A törvényelőkészítésnek kiváló szakemberei dolgoztak a Kormány megfelelő hivtalában, mondjuk még úgy 10 – 15 évvel ezelőttig, ám ők nyugdíjba mentek, s helyüket nem az időközben szakmailag felfejlődött új gárda foglalta el, hanem az állásokkal jutalmazott politikailag beejtőernyőzött nagyokosok. Tízegynéhány éves parlamenti tanácsadói működésem során kitapasztalhattam, hogy a törvényalkotásban a jogtechnikai és a tartalmi igényesség, koncepciózus pontosság színvonala párhuzamosan mozdul felfele vagy lefele. A szakavatottság leértékelése, lebecsülése, természetszerűen vezet az olyan pszeudo törvényszövegek megjelenéséhez, mint amilyenné a tartalmi megközelítésű kritikai ismertetés érveiből kivehetően ez a bizonyos törvény is vált. Habár meglátásom szerint jelenleg szélmalomharcnál többre nincs esély, örvendetes, hogy vannak, akik teszik a dolgukat, mint például ennek a blognak az írója és nyilvánosságra hozzák véleményüket.
Mivel veszem észre, hogy van kivel, miről és miért beszélni, belőlem is kikivánkozik egy ide vágó észrevétel, amely magára az új kifejezésre, pontosabban annak fordítására vonatkozik. Az angol ‘social’ és francia, német vagy éppenséggel román tükörképei nemcsak ‘társadalmi’-nak, hanem ‘szociális’-nak fordíthatók. Ez persze köztudomású és annyira igaz, hogy esetünkben a ‘social enterprise’-ról szóló magyar internetes szövegek társadalmi vállalkozásként és szociális vállalkozásként egyaránt kereshetők eredménnyel, mint arról meggyőződhettem most, frissiben. Az én fordításban edzett agyamban azonban jő ideje kezdett már elkülönülni valamelyest a magyar változatok sajátos értelme. Nyilván nemcsak jómagamnak, de felteszem bárki jártas vájtfülünek, sőt bárkinak rettenetesen hangozna ‘társadalomtudományok’ ‘szociális tudományokként’ való emlegetése, annyira, hogy alighanem senki sem vetemedik ilyen merényletre. Viszont például a gondozó tevékenységet folytató ‘szociális munkást’ sem aposztrofálnám ‘társadalmi munkásnak’. Azt hiszem, ezzel a párhuzammal valahol pont a lényeget lehet érzékeltetni, s egyúttal alá is támasztottam abbeli véleményemet, hogy kifejezésünk esetében a szociális szót találom találóbbnak. Azzal együtt, hogy elvileg a magyar szavak szerepeltetését pártolom. Ahogyan jó emlékű alkotmányjog professzorom, Neumann Jenő bácsi annak idején a lelkünkre kötötte minden adódó alkalommal. Azelőtt is, azután is, hogy ekképpen határozta meg számopmra feledhetetlenül az alkotmány értelmét: ‘a konstitució nem program, nem rabulisztika, hanem a kreált rezultátumok reflektuma’.
További jó munkát és fáradhatatlan ügyködést kívánok.
Tisztelettel Mezei József
Tisztelt Mezei Úr,
Köszönöm komoly hozzászólását. Ami a terminológiai felvetését illeti, cak annyit tudok hozzáfűzni, hogy ennek dillemája engem is foglalkoztatott. A társadalmi versus szociális kifejezések között a következőkért esett a választásom az elsőre:
– annak ellenére, hogy az ilyen jellegű, főleg civil szervezetek által működtetett vállalkozások jó része hátrányos szociális helyzetű egyének, csoportok megsegítését is szolgálja, egyre több az olyan kezdeményezés is ebben a műfajban melyek esetében nem kimondottan hátrányos helyzetűek helyzetének a javítása a fő cél, hanem mint példáúl a mi alapítványunk Zöld vállalkozások elnevezésű programja (melyet röviden ismertettem a bejegyzésben), a szervezetek pénzűgyi fenntarthatósága mellett, a vállalkozás a helyi kistermelők, szolgáltatók gazdasági esélynövelését, illetve a helyi természeti és kulturális örökség megörzését segíti elő. Míg az elsők esetében nyilvánvaló, hogy találóbb a szociális kifejezés, az utóbbiakat nem fedi le igazán. Itt inkább a fenntartható fejlődés társadalmi pilléréről van szó. Ezért szerény meglátásom az, hogy tulajdonképpen mindkét kifejezés elvileg használható, annak függvényében, hogy milyen jellegű kezdeményezésről van szó.