Csináljunk fejlesztési minisztériumot

közzétéve: 2011-09-16 14:33

Félő, máris bal lábbal indul az ország ebben a témában. Igaz, én bal lábas vagyok, így talán a kijelentést is más tükörben kellene nézni. De íme néhány támpont és vélemény.

A fejlesztési minisztériumról eddig ezeket hallottam, olvastam:
– olyan koordinációs munkát lát el, amelynek révén majd hatékonyabban hívjuk le az EU-s alapokat
– nem veszi át az operatív programok irányító hatóságait
– Leonard Orban lesz a miniszter.

Igazából a médiában megjelent kijelentések második részén lepődtem meg. Ha az új szuperstruktúra nem veszi át a strukturális és kohéziós alapok kezelésének agyát jelentő irányító hatóságokat, akkor mi végre ez az egész 2011 őszén?

Nem értem, így miért jön létre a fejlesztési minisztérium

Ha ez a csúcsintézmény nem kapja meg a jogokat, hogy a jelenlegi alapok lehívásának operatív lebonyolítását végezze, akkor tulajdonképpen nem változik semmi: minden irányító hatóság maga kontrollálja a folyamatokat, a bürokrácia ugyanaz marad, a kisistenek továbbra is a helyükön ülve tartanak kontroll alatt mindent, a procedúrák pedig nagyban tőlük függenek, a bürokrácia pedig önmaga létjogosultságát igazolandó talál ki komplikáltabbnál komplikáltabb megoldásokat.

Építsük le a legendákat

Az elköltés, felhasználás témakörében sajnos nagyon sok ferdített információ jelenik meg, inkább tudatlanságból. Így néhány apróságot érdemes tisztázni. Elsősorban: a jelenlegi 30 milliárd euró (vidékfejlesztés, halászat és regionális fejlesztés) hét éves, Romániának előirányozott időszak költségvetése (2007-2013), a pénzt elkölteni viszont 2015 végéig lehet. Másodsorban az elköltés 2008 elején kezdődött el, ebben pedig nem feltétlenül Románia volt a hibás, egyszerűen az EU-s bürokrácia is ilyen. Tehát összesen 8 év áll rendelkezésünkre tényleg költekezni (2008-2015), ebből pedig még négy sem telt el.

Harmadsorban azért azt is figyelembe kell venni, hogy időre van szükség ahhoz, hogy egy-egy operatív programon belül életképes, vagy a szabályoknak legalábbis megfelelő projektek szülessenek meg, ezek pályázattá alakuljanak, kiértékeljék őket, a kiválasztottakra támogatási szerződés kötődjön, ez alapján közbeszerzési folyamatok bonyolódjanak le, majd szolgáltatási szerződést követően reális munka valósuljon meg, erre számla szülessen, ez ki legyen fizetve, el legyen számolva a projektmenedzser részéről a végrehajtó fele, az összes számlát pedig az operatív program irányító hatósága elszámolja Brüsszel fele, és Brüsszel utalja a pénzt Romániának. Mert a legultolsó lépés jelenti gyakorlatban azt, hogy a pénzt lehívtuk az EU-tól.

Amúgy általános tendencia, hogy az időszak második felében zajlanak az igazi költekezések. Mindenütt. Ettől még nem állítható, hogy rózsás a helyzet, de nem is éppen koromfekete.

Ami pedig a román sajtót illeti: nem érdemes figyelni arra, amit ők írnak. Felületes, nagyon sokszor valótlan.

Hol áll és hol bukik az uniós alapok elköltése és hatékony felhasználása?

Nem hiába tettem különbséget az elköltés és a hatékony felhasználás között. Elkölteni hatékony felhasználás nélkül is lehet, viszont az első problémát az előbbi jelenti jelenleg, még ez sem megy elég jól. Egy nagyon jó példa erre Görögország. A nyolcvanas évek közepe óta fér hozzá regionális fejlesztési alapokhoz, viszont azóta sem tudott kimutatható eredményeket felmutatni, ami ezeknek az alapoknak köszönhető. Költöttek, de nem fenntarthatóan. Most pedig látjuk, mi lett.

A hatékony felhasználás kulcsa azokban a már elcsépeltnek tűnő fogalmakban rejlik, mint például a fenntarthatóság. Nagyon lecsupaszítottan ez azt jelenti, hogy egy fejlesztési projekt megvalósításának eredményei maga a projekt lezárása után eltartják magukat, vagy egy olyan maradandó következményt okoznak, amely jó ideig egy problémát megold. Ha például felépül egy inkubátorház, akkor az önmagát ellátóan működik. Ha restaurálnak egy kastélyt, akkor az utána turisztikai bevételekből, vagy egyéb funkcionalitásából fedezni tudja a rezsiköltségeket.

Romániában ezen a részen kellene igazából dolgozni, azonban ez előtt marad az elköltés megoldásának kérdése.

Magyar államtitkárt, de nem akárhogy

Minisztérium jön létre, a magyar kisebbségi képviselet államtitkári posztra lehet várományos, politikai alkutól is függetlenül. Viszont szerintem nem érdemes bármi áron a posztért lobbizni, csak akkor, ha ezzel párhuzamosan létrejön egy valamiféle informális szakmai grémium is a háttérben, amelyik súg is az államtitkárnak arról, hogy milyen programokra lenne szükség, szorgalmazza, hogy ne egy, hanem minden régió szintjén külön-külön operatív program létezzen, és főképpen szakmai háttéranyagokat rak le, amellyel megalapozza a konkrét intézkedéseket, amelyeket egy-egy programnak támogatnia kellene. Alulról építkezés elve szerint.

A politikai tét és a valós tét

Leszámítva egy kormányzati körből érkező pozitív üzenet-próbálkozást a fejlesztési minisztériumnak igazából abban lehet nagy szerepe, hogy felkészíti a román apparátust a következő, 2014-2020-as időszakos euró-költésre. Sejtésem szerint megint körülbelül ugyanannyi pénzt irányoznak majd elő Romániának, mint amennyi a mostani időszakra is van, az új operatív programok kidolgozása és az előzetes tárgyalások folyamata várhatóan 2012 elején el is kezdődik.

Ami a politikai tétet illeti: a jövő novemberben esedékes választásokig így is úgy is javulnak a lehívott eurók mutatói, talán a legjelentősebb eredmény a szállítási infrastruktúra területén lesz, ahova egy vaskezű nő kellett ahhoz, hogy rendes kerékvágásba terelődjenek a dolgok. Elmondható lesz majd, hogy a az minisztériumnak köszönhető a lehívások felgyorsulása (ami kis részben igaz, vagy egyáltalán nem lesz igaz).

Centralizáció-decentralizáció

Részben a centralizáció híve vagyok. Ami a pályázás-lebonyolítás módszertanát illeti, teljesen egységes rendszernek kellene működnie. Így a pályázó nem tucatnyi különféle támogatói gondolkodásmódot kellene megtanuljon, hanem egyet. Egy-egy operatív program irányító hatósága pedig ugyanazon intézmény egy-egy igazgatósága lenne.

Ami a decentralizációt illeti, azt éppen a közvetlen kapcsolattartás területén látnám valósnak, ergo a közreműködő szervezeteket közelebb vinném a pályázóhoz, támogatotthoz. A pályázó, vagy a projekt lebonyolítója ne kelljen Bukarestbe menjen, ha bármit intézni akar, hanem legalább a saját régiójában, ha nem is a saját megyéjében intézhesse procedurális dolgait, elszámolásait.