Erdélyi Pitch
2017. november 21. keddOlivér
EUR = 4.6551 RON
USD = 3.9650 RON
HUF = 1.4877 RON
GDP-növekedés = 6,1%
Átlagbér = 2376 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,0%
BET = 7,818.89(0.06%)
Infláció = 1,42%
Alapkamat = 1,75%
Veress Emőd blogja
  • Üzleti jog
  • Veress Emőd Ügyvédi Iroda,
    Sapientia EMTE
  • ügyvéd,
    intézetigazgató egyetemi docens
  • >>
ARCHÍVUM RSS

A Büntető törvénykönyv módosításairól (rókák a romok között)

közzétéve: 2013-12-18 06:56

A napokban a Büntető törvénykönyvet kétszer is úgy módosították, hogy az jelentős vitákat, ellenreakciókat váltott ki. Büntetőjogász szakember kollégám, Kádár Hunor szépen összefoglalta a módosítások legfontosabb jogi vonatkozásait: lásd itt.

Valóban voltak olyan abszurd helyzetek (például a polgármesteri összeférhetetlenségek esetében), amelyek jogalkotói beavatkozást tettek volna szükségessé. A minimális és szükséges változtatások helyett a szabályozás teljes felborítása történt, precíz módosítás helyett válságot okozó, megfontolatlan, előkészítetlen és végső soron megmagyarázhatatlan rombolás.

De a magyarázkodás nyilván elkezdőtött. A legfontosabb, monoton módon, írásban és szóban hangoztatott érv, hogy a módosítás teljesen jog- és célszerű, mert az államfő, a parlamenti képviselők és a szenátorok nem köztisztviselők, és ezt az evidenciát a Büntető törvénykönyvben is meg kellett jeleníteni.

Sajnos ezt az érvet egyáltalán nem tudom elfogadni, mert alapvetően téves. Hamis. A köztisztviselő közigazgatási jogi és büntetőjogi fogalmának összekeverésén alapszik. A köztisztviselő fogalmának jogági jelentéstartalma nem azonos és a helyzet értékelésekor ezt kell figyelembe venni.

A közigazgatási jogi érvelés, amely a vitában megjelenik, teljesen világos: a közigazgatási jogban, alkotmányjogban a közméltósági tisztséget betöltő személyek (államfő, képviselő, szenátor, megyei tanács elnök, polgármester, megyei és helyi tanácsosok) nem köztisztviselők, a mérvadó közigazgatási jogtudományi szakirodalomban őket senki soha nem is tekintette köztisztviselőnek. A köztisztviselő szolgálati viszonyban áll valamely hatósággal, a közméltóságok esetén nincs szolgálati jogviszony, hanem a jogállásuk sajátos, szabályozásuk elkülönülő. De ezt a jelentéstartalmat nem szabad átvinni büntetőjogi környezetbe.

Mert a köztisztviselő fogalmának a büntetőjogban ettől eltérő, szintén tiszta, vitathatatlan jelentéstartalma van. A köztisztviselő/tisztviselő büntetőjogi fogalma semmi mást nem jelent, mint hivatalos személyt, hivatalos tisztséget betöltő személyt. Ezt a jelentést nem szabad összekeverni a közigazgatási jog, alkotmányjogi jelentéstartalommal, amelyről az előbb volt szó.

A köztisztviselő számos bűncselekmény speciális alanya (speciális tettese), ami azt jelenti, hogy az adott bűncselekményt kizárólag köztisztviselő követheti el. (Például az a tisztviselő követi el a vesztegetés bűncselekményét, aki közvetlenül vagy közvetve pénzt vagy más, neki nem járó előnyöket kér, kap, vagy ilyenek ígéretét fogadja el vagy nem utasítja vissza stb.). Az államfő, képviselő és szenátor pedig a köztisztviselő büntetőjogi fogalmába egyértelműen beletartoznak (még mindig, hiszen a köztisztviselő fogalmát szűkítő módosítás nem hatályos, sőt a módosítás alkotmányosságát is vizsgálni fogja az Alkotmánybíróság).

Ha törvény állapítja meg, hogy az államfő, a szenátorok és a képviselők büntetőjogi értelemben nem köztisztviselők, akkor gyakorlatilag az általuk elkövetett bűncselekmények vonatkozásában, ahol a törvény köztisztviselőt, tisztviselőt határoz meg, mint speciális alanyt, dezinkriminálja őket (visszamenő hatállyal, mert a kedvezőbb büntetőjogi törvény lehet visszamenő hatályú). Az államfő, képviselő, szenátor büntetőjogi értelemben hivatalos személyek, vagyis köztisztviselők, és így speciális alanyként számos bűncselekményt elkövethetnek. Az új szabályozás azért is problémás, mert egyes közméltóságokat, például a polgármestert nem vonja ki a köztisztviselő büntetőjogi fogalma alól, tehát az indoklás logikai egysége is sántít. (Amúgy közigazgatási jogi értelemben a miniszter sem köztisztviselő, hanem közméltóság. Ha az érvelés következetes lenne, akkor a polgármesterekről és a miniszterekről is elő kellett volna írja a vitatott módosító törvény, hogy büntetőjogi értelemben sem köztisztviselők, hiszen közigazgatási jogi értelmben nem számítanak köztisztviselőnek).

A felkínált magyarázat (magyarázkodás) és érvelés egyfelől nélkülözi a minimális meggyőző erőt, másfelől téves alapfeltevésen, a közigazgatási jogi és büntetőjogi köztisztviselő fogalmak szakember számára helytelen, de a nem jogászok manipulatív megtévesztésére alkalmas összemosásán alapszik. Aki ezt a módosítást ebben a formában megszavazta, tévedett. Sajnálni kell, hogy ez a szabályozás (akkor is, ha alkotmánysértő jellegét megállapítják), komprommitálta a korrupcióellenes harcban a valós túlkapások, tévedések és egyensúlyhiányok, például a már említett túlzó polgármesteri összeférhetetlenségek korrekt kezelésének a lehetőségét, vagy adott esetben a téves bírósági döntések elleni fellépés őszinte és igaz érveinek erejét, visszhangját. Ez az, amit a módosítás alkotmányellenességének megállapításával vagy a módosítás visszavonásával sem lehet megváltoztatni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.