közzétéve: 2012-07-26 14:00
Nemrégiben az Erdély FM-ben volt velem egy rövid interjú az “elektromos pórázról”, vagyis az okostelefonokról és egyéb technikai kütyükről, amelyek egyre inkább összemossák a munkaidőt és a magánéletünket. A beszélgetés apropója egy cikk volt, amely elsősorban a telefon áldásos hatásairól szól. HR-esként és coach-ként egyre több helyen találkoztam ezzel az “elektromos póráz” problémával, ezért arra gondoltam, hogy egy bejegyzésben összefoglalom, hogy beosztottként vagy főnökként hogyan kezelhetjük ezt a helyzetet.
HR tanácsadóként egyre több pályázóval találkoztam, akik nem extra juttatásként, hanem magánéletüket megzavaró eszközként tekintettek a cég által felajánlott laptopra, okostelefonra. HR-es kolléganő egy konferencián mesélte, hogy amikor a cég, ahol dolgozott, le szerette volna cserélni az asztali gépeket laptopokra, óriási ellenállásba ütköztek a munkavállalók körében. Mi ennek az oka, hogy egy régebben még vágyott állapotból eljutottunk ebbe a “nemszeretem” állapotba?
A műszaki eszközök árának csökkenésével egyre több cég számára megfizethetőek a laptopok, okostelefonok. A telekom szolgáltatók kedvezőbbnél kedvezőbb céges tarifákat kínálnak, így most már sokszor alacsonyabb pozícióban dolgozó munkatársak is rendelkeznek laptoppal és mobiltelefonnal, akár okostelefonnal is. Ez nagyon furcsa helyzetet teremtett. A technika fejlődését itt sem követte a hozzá tartozó viselkedési szabályok, etikett fejlődése. Eleve nehéz helyzet, amikor egy alá-fölérendeltségi viszonylatban él vissza az egyik fél a technika nyújtotta lehetőségekkel, hiszen egy beosztott a főnökének sokkal kevésbé meri megmondani, ha zavarja az állandó telefonálgatás, éjszakai sürgős feladatok e-mail-en stb.
Most nyáron még aktuálisabbnak érezhetjük a dolgot, hiszen biztosan sokan átélték már, hogy nem tudtak úgy elmenni nyaralni, hogy ne hívják fel őket a cégtől időről időre.
Mit tehetünk, hogy nyugodtabb legyen a nyaralásunk, pihenésünk?
Elképzelhető, hogy a főnökünk munkamániás, ezért fel sem tűnik neki, hogy olyan időpontokban hívogat vagy ad ki feladatot, ami számunkra nem elfogadható. A legtöbb cégnél vannak éves, féléves teljesítményértékelő beszélgetések, ami részben arról is szól, hogy milyen elvárásaink, terveink vannak a cégnél. Felhasználhatjuk ezt a beszélgetést arra, hogy udvariasan és határozottan visszajelzést adjunk arra, hogy számunkra nem elfogadható, ha rendszeres telefonokkal zavarják meg a pihenésünket. Legyünk kostruktívak, pozíciónktól, feladatkörünktől függően tegyünk javaslatot arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne ezeket a telefonokat, éjszakai feladatokat lecsökkenteni, csak az igazán szükségesekre korlátozni.
A konstruktív és asszertív kommunikációt a legtöbb vezető kedvezően fogadja. Számukra is elfogadhatóbb megoldás, mint az, amit sok alkalmazott választ: egyszerűen kikapcsolja a telefonját. Elképzelhető olyan vészhelyzet, amit ha este vagy hétvégén oldunk meg, az egy órás munkát jelent számunkra, míg másnap vagy hétfőn már hosszú órákat venne igénybe helyrehozni a bekövetkezett károkat. Ez ilyenkor számunkra is megfelelőbb megoldás.
Nyaralás előtt érdemes a függőben lévő feladatainkat befejezni és átgondolni, hogy milyen kérdések, kérések, problémák merülhetnek fel a távollétünk alatt, illetve ezeket rajtunk kívül ki tudja megoldani. Egyeztetve a főnökünkkel és potenciális helyettesítőinkkel kidolgozhatunk még elutazásunk előtt egy forgatókönyvet, hogy milyen problémával, kihez lehet fordulni. Ez legyen nyilvánvaló a főnökünk, kollégáink, ügyfeleink számára is. Ha olyan a munkakörünk, hogy vészhelyzetben szükség lehet a tanácsunkra, akkor beszéljük meg előre, hogy milyen esetekben, hogyan fognak elérni minket. Ha világosak a játékszabályok, keretek, akkor sokkal nagyobb az esélyünk, hogy nyugodtan nyaraljunk.
Akadnak olyan vezetők is, akikkel nem tudjuk meghúzni a kereteket. Ekkor érdemes átgondolni, hogy milyen előnyökkel jár számunkra az adott munkakör, meddig tudunk ilyen körülmények között dolgozni és ha a pozitívumok nem tudják ellensúlyozni a negatívumokat, akkor jobban járunk, ha új állás után nézünk. Ha ezt nem tudjuk megtenni, mert nincs megfelelő állás, akkor érdemes valami olyan hobbit keresni, ami lehetőséget nyújt a relaxációra, kikapcsolódásra, ellensúlyozandó a munkahelyi stresszt.
Mit tehetünk vezetőként?
Ha azt szeretnénk, hogy beoszottaink motiváltan, hatékonyan dolgozzanak, igyekezzünk tiszteletben tartani a magánéletüket, pihenésüket. Ha éjszaka szeretünk dolgozni, akkor átküldhetünk feladatokat e-mail-en, de lehetőség szerint reális határidőt szabjunk, amit a reggeli munkakezdéssel kalkulálva be tudnak tartani.
Csak akkor hívjuk fel kollégánkat, ha valóban fontos és halaszthatatlan dologról van szó, különben úgy járhatunk, mint a mesében, amikor már nem hitték el, hogy jön a farkas, annyiszor kiáltottak tévesen farkast. Érdemes a céges folyamatokat áttekinteni a kulcsembereinkkel, kollégáinkkal, hogy kiderüljön hogyan tudunk hatékonyan dolgozni, lehetőleg munkaidőben. A munkaidő utáni telefonok, e-mailes feladatok mögött sokszor áll a rossz munkaszervezés. Hallgassuk meg kollégáink véleményét is, mert elképzelhető, hogy néhány jó ötlettel kiküszöbölhetjük a felesleges konfliktusokat.
Vezetőként ugyanakkor az se legyen természetes, hogy munkatársaink apró-cseprő kérdésekkel hívogatnak munkaidő után, vagy nyaralás alatt. Tegyük nyilvánvalóvá, hogy milyen esetben keressenek, illetve távollétünkben kihez fordulhatnak.
Nemrégiben találkoztam egy etikett coach-csal, aki elmondta, hogy az etikett alfája és omegája a tisztelet, a másik tisztelete. Teljesen egyetértek ezzel, az üzleti etikett esetében is. Ha tisztelettel fordulunk a másikhoz, akkor jó esélyünk van harmonikus, hatékony együttműködésre és persze jó nyaralásra.
Hát, az okostelefonokat ki nem állhatom. Mitől okos? Helyettem, nélkülem úgy sem csinál semmit.