közzétéve: 2015-12-08 12:42

Kommunikációs tanácsadói munkámban az idei legnagyobb kihívás a gyémántokhoz kapcsolódik (sic!): egyebek mellett szövegeket kellett írnom ebben a témában. Természetesen, mielőtt megbízóm nagyvonalúan rám bízta ezt a munkát, semmit sem tudtam erről a piacról, amiről most sem tudok sokkal többet a nagyon kevésnél.

Aki gyémántot vesz, sok pénzt költ, így nem árt, ha tisztában van azzal, mit vásárol. A lojális gyémántkereskedő pedig érdekelt abban, hogy a vásárló partner legyen és rendelkezzen némi, nem is kevés tudással a termékről. A gyémántmarketing tehát első körben tudásmarketing. A dolgom az volt, hogy állítsak össze egy érthető, de nem felszínes anyagot, ami műfajilag gyémántvásárlási kézikönyvnek sorolható.

Közben pedig 2015 az egyik legérdekesebb év volt gyémánttörténetileg is. Összefoglalom.

1. Jelentős átrendeződés a globális piacon. A globális gyémántpiac egyeduralkodója évtizedekig egy londoni székhelyű, eredetileg dél-afrikai tröszt volt, a De Beers. Ez a tröszt ellenőrzött nagyjából mindent, ami a bányászattól a nyers kövek értékesítéséig tart és jelen volt a gyémántcsiszolásban is. Idén az orosz óriás, az Alrosa megállapodott az Israel Diamond Exchange-el így az orosz kövek fontos értékesítési csatornához jutnak. Az Alrosa a globális gyémánt termelés 28%-át ellenőrzi, a De Beers 24%-ot, igaz ezek a jobb minőségű kövek. A szovjet rendszer bukása után a De Beers már nem ellenőrizte az orosz kitermelést, így jött fel az Alrosa.

A gyémántkereskedelem fontos értékesítési csatornája az úgynevezett sightholder-rendszer. A nagy bányatrösztök a nyers köveket fontos feldolgozóknak és viszonteladóknak adják el. A De Beers ebből az üzletelésből évi 10 alkalommal megszervezett rítust alakított ki. A meghívott vásárlók eldönthetik, hogy a nyers gyémántokat tartalmazó, számukra előirányzott doboz tartalmát megvásárolják, vagy sem. Nem mazsolázhatnak a kövek között. Viszed az egészet, vagy sem. A tételt nem illik nem megvásárolni, mert akkor lehet, hogy nem kapsz meghívót a következő buliba.  2015 márciusában a De Beers sightholderei elutasították felajánlott gyémántok 30%-át, mintegy 500 millió dollár értékben. Ez azt jelzi, hogy a piacra beáramló nyers kövek árát a De Beers egyre kevésbé tudja befolyásolni.

2. A gyémánt esetében a jó történet az ár legalább 75% százalékát éri. Hogy ennek a mondatnak értelme legyen, gyorsan hozzá kell tenni, lassan nincs az a méret vagy szín, amit mesterségesen ne tudnának előállítani, még ha gyémántról is van szó. Egyre érkeznek a hírek arról, hogy egyre nagyobb köveket állítottak elő ismert (HPHT, CVD) vagy nem okvetlenül ismert módszerrel. A jelenlegi csúcstartó egy 10.02 karátos, smaragd csiszolású gyémánt, amit úgynevezett HPHT (magas hőmérséklet, magas nyomás) technológiával állított elő egy orosz vállalat. Az eredeti nyers kő 32.2 karátos volt.
Hozzá kell tenni: a szintetikus és természetes gyémántok tulajdonképpen identikusak. A különbség szabad szemmel nem látható. Még a robotzsaru sem látná, de még Batman sem. A gyémántminősítők számára is egyre nagyobb kihívás különbséget tenni közöttük. Valószínűleg a mesterséges gyémántok alaposan be is áramolnak a lazább piacokra – volt is idén egy nagy botrány, mert Indiában több gyémántos ékszer esetében természetes-szintetikus kombókat foglaltak be. Ráadásul a fancy, azaz színes kövek ritkák és drágák, ellentétben a mesterséges színes kövekkel, amelyek jóval olcsóbbak. De miért olcsóbbak? Hiszen alapvetően ugyanaz, eltekintve attól, hogy egyesek néhány óra alatt jöttek létre, mások több százmillió év alatt. Valójában ugyanaz, de az egyik azért mégiscsak természetes, a másik nem… Vagyis, fontos a sztori.

Külön érdekesség, hogy a mesterséges gyémántokat gyártók hogyan próbálják úgy elnevezni a szintetikus gyémántot, hogy kevésbé tűnjön annak. Kedvencem a Gemesis megoldása: Pure Grown Diamonds.

3. Felszínre került minden idők második legnagyobb gyémántja. 2009-ben a De Beers eladta egy kanadai vállalatnak, a Lucaranak a botswanai Karowe bányának a 70%-át 49 millió dollárért. Az 1111 karátos gyémánt és a további nem rég talált két kő nagyvonalúan felette van ennek árnak. 1905-ben találtak csak nagyobb, ékszerminőségű gyémántot, a híres 3106,75 karátos Cullimant. A novemberi bejelentés lázba hozta a hozzáértőket és gondolom a laikusokat is némiképp, mert hát csak egy 65x56x40 mm-es cuccról van szó… Nem fér bele egyetlen gyémánt szkennerbe sem, mert ahhoz túl nagy, de IIa típusú, ami magas tisztaságot jelez. A szenzációs bejelentés után néhány napra ugyanez a bánya produkált egy 813 karátos (6. legnagyobb) és egy 374 karátos követ is. Valami azt súgja, hogy náluk lesz karácsonyi prémium.

De mennyit ér ez a hatalmas kő valójában? Ez az a nagyságrend, amikor már nincsenek objektív árak. Fontos még, hogy milyen a kő színe, tisztasága, formája. Ha a vásárló úgy dönt, hogy feldarabolja, mit tud kihozni belőle a csiszoló (általában egy nagy, pár nagyobb és több apróbb követ szoktak kihozni ezekből a monstrumokból.) Összehasonlításképpen, 2010-ben 35,5 millió dollárért kelt el a Petra Diamonds 507 karátos köve, 2006-ban pedig 12,4 millióért a Gem Diamonds 603 karátosa. Az eladás körül valószínűleg nagy lesz a hipe és a természetes gyémántokat forgalmazók mindent elkövetnek majd, hogy az a 75% százalékos ártöbblet, amit a sztori ad, továbbra is magnetizáljon.