Erdélyi Pitch
2017. október 20. péntekVendel
EUR = 4.5975 RON
USD = 3.8945 RON
HUF = 1.4922 RON
GDP-növekedés = 6,1%
Átlagbér = 2376 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,1%
BET = 7,984.89(-0.26%)
Infláció = 1,42%
Alapkamat = 1,75%
Farkas András blogja
  • Menedzsment
  • PONT
  • Fejlesztési szakértő
  • >>
ARCHÍVUM RSS

Európa Ifjúsági Fővárosáról, múlt (?) időben

közzétéve: 2015-12-29 14:43

Mi volt, mi nem volt, nagyon sokat beszélhetünk róla (határozottan úgy gondolom, hogy beszélni kell róla, mert ezáltal vonhatók le következtetések).

Anélkül, hogy mélyreható elemzést végeznénk, néhány alapgondolatot húznék alá.

A program elérte a 2012-ben megfogalmazott célokat. Néhol akár ennek dupláját is, tripláját is. A címet nyújtó Európai Ifjúsági Fórum a legjobbak között említi Kolozsvárt (egyes körökben pedig A legjobbnak titulálják a fővárosok történetében).

Úgy tűnik, a turisztikai forgalmi növekedés Kolozsváron idén 20% fölötti lesz. Mondhatni, ez nemcsak az ifjúsági főváros érdeme. Ez teljesen természetes, sosem lehet kiragadni ez programot sem, eseményt sem egy átfogóbb kontextusból. Azt is mondhatjuk, elég nagyot ugrottunk előre.

Sokan féltek, hogy az ifjúsági főváros kiveszi a kulturális főváros pályázat élét, és Kolozsvárt hátráltatja (az a logika mentén, hogy már egyszer főváros volt, minek neki még egy). Téves megközelítésnek bizonyult. Ha valamit tett az ifjúsági főváros, akkor éppen tartalmat és referenciát szolgáltatott a Kolozsvár 2021 pályázathoz, a Kolozsvár 2015 eredője, Ugron Hanna pedig abban a tíz fős stábban volt, amely Kolozsvárt a nemzetközi zsűri előtt bemutatta. A ShareED vagy a COM’ON Kolozsvár egyaránt helyet kaptak egy olyan pályázatban, ahol a zsűri a fiatalok bevonását kulcskérdésnek tekinti a kulturális fogyasztás bővítésében.

2015-től kicsivel jobban

2015-től kicsivel jobban

 

Nagyon szerettem a Day 15-t, és bár vitatható (én magam nagyon szkeptikus voltam az ötlet megjelenésekor), az Untold egyértelműen hozzáadott értéket hozott a városnak. Tőkét, nemzetközi elismerést és imázst (az európai elismerés jó része még tulajdonképpen csövön van). Ugyanakkor időnként most is meg kell csípnem magam, hogy a COM’ON Kolozsvárt a maga szintén fejlesztendő elemeivel de tényleg meg lehetett valósítani.

 

Day 15 - No Hate

Day 15 - No Hate

 

Úgy érzem, az önkormányzat sokkal nyitottabb lett az ifjúságot foglalkoztató kérdések iránt, és az önkormányzat maga sokat tanult egy olyan helyzetből, amelynek ki volt téve, de amelyet felvállalt.

Hiányoltam is dolgokat. Úgy érzem, az ifjúsági főváros nem teremtette meg eléggé az együttműködés kultúráját, amire pedig a kulturális főváros szemszögéből igencsak szükség lett volna.

Több szereplős kérdés az is, hogy Kolozsvár társadalma nem törekedett arra, hogy megértse, mi az ifjúsági főváros szerepe Európában, a kiíró szerint (itt tehát ismét még egyszer: egy városon belüli társadalmi részvétel erősítése a fiatal generáció körében).

Hiányoltam azt, hogy magyar vonalon nem jelent meg legalább egy markáns, új, innovatív echte magyar koncepció, ami egymás mellé gyűjt egy igen változatos partneri kört, és amikor nem csak „business-as-usual” találkozunk, beszélünk együttműködésről, hanem egyszer és mindenkorra feltesszük a város mentális térképére. A létező kezdeményezések erősödtek, nemzetközi szintű magyar események a főváros cím miatt (is) itt történtek. De nem érzem azt, hogy valami igazán újat alkottunk volna.

Hiányoltam azt, hogy a román Facebook oldal 67.000+ like-ja mellett a magyarnak csak alig 3.100+ volt (ami alig 5%-ot tesz ki). Hiányoltam, hogy a magyar Facebook oldalon mi magyarok nem kommunikáltunk románul is, hogy a román ajkú ismerőseink is megértsék, MI miről beszélünk, minket mi foglalkoztat. Úgy érzem, ez egy mélyebb kérdést is felszínre hoz: nem jött létre egy általánosult interkulturális párbeszéd a fiatalok szintjén. Attól félek, 2016-tül ismét megleszünk a magunk dolgaival, ők meg a magukéval. Ez meg kinek jó? Hiszen minden ágazatban mindig a határzónákon jön létre a legnagyobb mértékű interakció, változás, fejlődés, ez a legdinamikusabb, leginnovatívabb terület: legyen ez természeti határ a szárazföld és tenger találkozásánál, kulturális határ, gazdasági határzóna.

Azt mondhatnánk, 2015 lejárt, és ezzel az ifjúsági főváros kérdéskörét le is lezárhatjuk. Azonban az év utolsó két hónapjában kezdődött igazán érződni az, hogy hol fog az ifjúsági főváros még befolyással lenni a város életére. A hatás most kezd érződni, ezt pedig még további 3-5 évig mérni kell (az eredeti pályázat is ezt irányozta elő). Referenciák, konklúziók, cikkek, ajánlások jelentek meg. Tényleg erősebben jelen vagyunk azon a bizonyos mentális térképen.

Így jutok a mondandóm lényegi kérdéséhez: az ifjúsági főváros témája nem múlt időben kezelendő.

Érdemes abból kiindulni, hány helyen jelent meg Kolozsvár és Erdély mint 2016 feltörekvő turisztikai desztináció-ajánlata. A CNN, a Lonely Planet csak két olyan referencianév, amivel még csak vitatkozni sem érdemes.

Én úgy látom a kérdést, hogy az a folyamatos változás, fejlődés, amit ezekben az években Kolozsvár tapasztal, és amelyben az ifjúsági főváros éppen jókor jött, mintegy átmeneti intervencióként, ennek a városnak a több évtizedes jövőjét határozhatja meg. Nem lesz mindig ilyen dinamikus fejlődés, nem állandó az az állapot, amikor minden héten-hónapban új kezdeményezések, vendéglők, vállalkozások jelennek meg, és nem állandó az, hogy csak úgy ömlik be a városba az új turista, új érdeklődő, új tőke.

A K Plusz program, amit a PONT és MIK jelentett be novemberben, szintén az ifjúsági főváros folyamodványa. Ha nem lett volna főváros, nem gondolkodott volna a magyarországi támogató (az EMMI) egy ilyen, kreatív területet és tehetséggondozást kombináló forrás előteremtésében.

A fejlődés egyik záloga az, hogy miként építünk egy-egy kezdeményezést előző(k) eredményeire, és miként tesszük elérhetővé kezdeményezéseink eredményeit továbbiak számára. Ebben a kérdésben pedig azt hiszem csak a kooperáció szellemében lehet eljárni. Ezáltal válik a fejlődés folyamattá. Ebben pedig az ifjúsági főváros, a maga eredményeivel is hiányaival egy fontos állomás volt. Hogy miként használjuk ki eredményeit, az még mindig egy aktuális kihívás.

Mi a véleményed?

Mi a véleményed?

Zárásként bevágom ide azt a 2011. szeptember 1.-i jegyzetemet (Lehet-e Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015-ben?), amelyben először említettem az ifjúsági főváros gondolatát:

„Hogy ebben a magyar kisebbség hogyan tud megjelenni? Szerintem főként ezen a kisebbségen múlik. Csak javasolni tudom a konstruktív hozzáállást, az intelligens és kreatív gondolkodást, a projektkezdeményezést, és ahol csak lehet, a román szervezetekkel való közös gondolkodást. Még akkor is, ha most a tábla, a szombati piac és egyebek zavaró tényezők lehetnek a legkörben.”

Ha valami fontos egyéni és társadalmi haladásunkban, akkor az éppen az ilyen régi szövegek által nyújtott tükör.

Európa Ifjúsági Fővárosáról, múlt (?) időben bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Borzási Sarolta hozzászólása:

    Egy magyar csapat megálmodott egy ifjúsági fővárost, és lett belőle egy Európai Ifjúsági Főváros címe Kolozsvárnak. :)

    Egy zsúfolt év után, igazán jó látni, hogy jelennek meg írások, gondolatok mérleg képpen az idei átfogó közös munkánkról. De úgy érzem Andris, egy kicsit távolról készítettél fotót erről a témáról.

    A magyar közösség mit adott hozzá ehhez a projekthez? A címet magát, első sorban, aztán egy jó pár innovatív projektet, Ifjúsági Részvételi Költségvetés, K+, Magyar Ifjúsági Központ, BalconyTV, PocketGuide, Önkéntesek Tábora, a magyar fiatalok fővárosa, 900+ esemény, 80+ partner, források, egy alpolgármestert aki szívét-lelkét beleadta a projektbe és biztosította az önkormányzat folyamatos nyitottságát. Többnyelvűség. Bár ha román fiatal szemével nézzük, akkor egy csomó „új” – vagyis számára újjonnan felfedezett projekt volt, hisz az idén hallott róla először.

    Könnyebb lenne egy-két projektet kiemelni és lekommunikálni, Day15, Kolozsvár Sosem Alszik, Untold, de itt sokkal többről volt szó. Arról, hogy részt vegyünk, közösen, teljes jogú közösségként egy mentalitást váltó projektben. Számunkra egyik legfontosabb kérdésben léptünk előre: többnyelvűség. Lett egy többnyelvű arculat, nem román, nem magyar, nem angol – többnyelvű. Nem kellett folyton váltogatni, mindenikben megvolt többnyelven. Egy olyan arculat amit a partnerek mind végig többnyelvűen használtak, több száz civil mellett még a polgármesteri hivatal is egy kis csinnadratta után. Vagy a reptér. Kültéri nagy bannerek is többnyelvűen jelentek meg. A 67.000 like-os Facebook oldalunk sem román, hanem többnyelvű, ahol a román kollégák is olvashattak a magyar projektekről és fordítva, (mellette kaptunk örökségbe egy alapvetően magyart oldalt is, hát használtuk, mellette.) A román fiatalokkal közösen szervezett Kolozsvár Sosem Alszik projekten, már nem is kellett erőltetni, a román kollégák is természetesnek vették, hogy többnyelvű programfüzet és anyagok kellenek. A Day15 végig közös projekt volt, egész a buszos idézetektől a karácsonyi vásárig. Az önkormányzati alkalmazottak körében ennyiszer a többnyelvűség kifejezést, vagy kérdését nem hallottam mint az elmúlt egy évben.

    Na és ki állt már ki többségében román fiatallal teli többszázas közönség előtt felszólalni magyarul? Ebből is egyfajta hagyományt teremtettünk, hisz a Share közös ifjúsági találkozóin, a Youthmeetingeken mindig volt magyar felszólaló is.

    De beszélhetünk több partnerségről is, ahol román-magyar fiatalok dolgoztak, mert ez volt az együttműködési kultúra. (ShareFaith, SharED, Day15, Kolozsvár Sosem Alszik, Untold, Youthmeeting, Éld át! stb). Interkultúrális párbeszéd ezek között a fiatalok között volt, hisz gyakorlatban megélték és foglalkoztak azzal, hogy a közösségek kulturális igényeire választ adjanak. Az echte magyar programoknál is jobban odafigyeltek a szervezők a román fiatalokra, had említsem csak a Kontraszt kiállítását az IKE szervezésében, a KIFOR 5 nyelvű kiállítását a magyar feltalálókról vagy a cserkészek jubileumi táborát, ahol román cserkészcsapatot is fogadtak – ráadásul Szent István kori történet volt a tematika.

    És még ennél is többet jelentett az Európai Ifjúsági Főváros. Egy új lendületet, lehetőségeket, egy új közösség formáló erőt, ami minket magyar közösséget is megerősített és a románokkal való kapcsolatunkat is. És akkor ebben a posztban még nem jutottam el odáig, hogy beszéljünk a nemzetközi jelenlétéről ennek témának. Folyt.köv.

    • admin hozzászólása:

      Saci, köszönöm a hozzászólásod. Szilárd meggyőződésem, hogy mindannyian nagyon nagy mértékben tanulhattunk. Senki nem szervezett eddig éves programot, ilyent, Kolozsváron.

      És úgy gondolom, nektek, akik vállaltátok a magyar koordinációt, és irtó sok energiát fordítottatok erre, köszönet jár ezért.

      Emellett pedig a főváros-történet nem áll le január elsején. Utólag is sokmindent tartogat.

  2. admin hozzászólása:

    Én sosem hittem abban, hogy ha valaki valahogy viselkedik velem szemben, akkor fordítva nekem is pontosan úgy kellene viselkednem. Én száz évig is kommunikálnék két nyelven még akkor is, ha ez sosem ér el változást. Mert azt szeretném, hogy amit én mondok, azt minél több ember megértse.

    Ott a színház esete a feliratozással. A színház erőfeszítése azt eredményezi, hogy román emberek magyar darabokat néznek, magyar kultúrát fogyasztanak. Annak nyoma marad azokban az emberekben, és kétlem, hogy negatív. A mi magyar rendezvényeinket többnyire magyar emberek “fogyasztják”. Ott, ahol sikerül többnyelvűsíteni, a reakció pozitív. Magyar Napok, a román közösség értékeli, mert érti, mi történik ott. És mind így. Ha magunknak kommunikálunk, azzal is maradunk sajnos.

    • Zsolt hozzászólása:

      Anélkül hogy vitatnám az, hogy ki miképpen viszonyul/viszonyuljon a románokhoz, azt fontosnak tartom, hogy mondandónk alátámasztására lehetõleg tényeket használjunk. S ennek jegyében kérdezem meg, hogy mondjuk a 14-15-ös évadban hány magyar darab volt a színház repertoárjában?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.