közzétéve: 2016-04-26 10:21
Kulturális üzleti modelleket bemutató előadásokkal folyatódott április második felében a Kreatív Kolozsvár estjeinek sorozata, amelyen Kulcsár Viktória és Orlai Tibor tartott egy-egy rövid, esettanulmányszerű bemutatót az általuk vezetett viszonylag sikeres intézményekről, illetve kultúrát szervező egységekről, valamint azok indulásáról. Ezeknek a tanulságait próbáltuk összesíteni:
Kulcsár Viktória az együttműködésről, mint túlélési és fennmaradási stratégiáról beszélt,
ami a Füge Produkció és a Jurányi háznak is az alapja. Kulcsár is lelkes független színházi fogyasztóként kezdte, majd önkéntes alapon kezdett el különböző társulatoknál dolgozni a produkciók menedzsereként, 4 társulatnak végezte a mindenféle nem művészi feladatait. 2009-ben innen jött az ötlete, hogy racionalizálják a független színházi területeket, hangolják össze a hasonló színházi feladatok elvégzését egy ernyőszervezet létrehozásával. Általa szervezettebben tudtak fellépni, és még költséghatékonyabbak is voltak.
Kulcsár Viktória
Az együtt dolgozás első lépése volt a Füge Produkció, amit öt hasonló színházi menedzser hozott létre, és 15 független színházi társulat adminisztratív terheit enyhítette, például olyan szinten is, hogy ezeknek a szóróanyagait nem külön kellett mindenki mindenhová elvigye, hanem felosztották egymás között. Állítása szerint közös szponzorokat is könnyebb volt keresni, mert így megszólíthattak egy nagyobb céget úgy, mint a független színházi szereplőket összefogó szervezet. És nem utolsó sorban szóba is álltak velük. Tehát egyszerűen hatékonyabbak lettek.
Emellett produkciós irodaként is működtek, előadások létrehozásában segítettek, pályázatírói szolgáltatásokat vállaltak, előadásokat forgalmaztak, illetve saját projekteket működtettek. Például létrehozták a Titánium Tehetségkutató Platformot olyan színházi alkotóknak, akik a felsőoktatásból kilépve még nem rendelkeznek saját komoly referenciával. Ennek az erdélyi vonatkozásairól korábban már beszámoltunk.
A következő lépés 2012-ben a Füge szó szerinti tető alá hozása volt, amiből lett a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház. (A Füge túl is mutat a Jurányin, mert nem csak ott vannak előadásaik.) Itt már próbatermekkel, raktárral, játszóhellyel is szolgáltak, és nemcsak a saját társulataik tudtak létrehozni előadást. Ezt is partnerségekben valósították meg, tehát nem csak a Fügéhez kapcsolódó színházasok kaptak helyet, hanem más alkotók is egyszerűen kedvezményesen bérelhettek helyet. A színházi- és tánccsoportokon kívül így dolgozhatnak ott jelmez- és díszlettervezők, dizájnerek, illetve társadalmi problémákkal foglalkozó civil szervezetek is. Jelenleg 27 iroda, 16 próbaterem, 15 műterem, 6 raktár, 3 játszóhely, 1 kávézó, 1 látványtár – a színházaktól örökölt jelmezeket lehet kölcsönözni – működik a 6700 négyzetméteres, 4 szintes egykori iskolaépületben. Több mint 60 szervezet ügyes-bajos dolgait ellátják, biztosítják a komfortot, hogy a saját művészetükre koncentráljanak.
A Jurányi közösségi tér jellegének – kortárs olvasatú művelődési házként funkcionál – erősítésére indították el a Jurányi-klubot, aminek az a lényege, hogy a tagok kedvezményeket kapnak, illetve havi szinten kínálnak csak nekik szóló programot. Például egy zárt körű felolvasóestet, vagy előbemutatót.
Orlai Tibor pedig a független színházépítésnek inkább a gazdasági szempontjait vázolta,
lehetőséget mutatott meg, hogy milyen stratégiával lehet mindenféle állami támogatás nélkül színházat csinálni. Saját elmondása szerint ezen a függetlenségen nem is akar változtatni, mert bár vannak hátrányai, az előnyei sokkal nagyobbak, mert csak az ilyen függetlenül színház nyújthatja azt a progresszivitást, ami a jövőbe mutat, és ami a jövő színháza lehet. A mai fiatalok, akik a jövőt fogják alakítani, a progresszív és független produkciókat szeretik.
A közgazdász végzettségű Orlai szinte véletlenül lett színházi alkotó. Úgy történt, hogy egyszer elvállalta, hogy Eszenyi Enikő lemezének a producere lesz, végül pedig ott maradt mellette, és megtanulta a színházmenedzselést: 4 színházi előadás, több külföldi rendezés és az említett lemez megvalósulásában is részt vett. Elmondása szerint tőle tanult meg mindent a színházról, amit tud. A 2000-es évek közepén érezte elérkezettnek az időt, hogy a tanultakat önállóan is felhasználja. 2006-ban jött létre az Orlai produkció első előadása, az igen sikeres Hat, hét, hat tánc, amely 280 előadást ért meg, és megteremtette a produkció számára az anyagi biztonságot. És egyben belépőt is jelentett a színházi szcénába.
Orlai Tibor
Ezek az előadások még együttműködésben valósultak meg különböző kőszínházakkal, kezdve a Nemzeti Színháztól, a Thália Színházon és a Pesti Színházon keresztül egészen a Trafóig. A filozófiájuk pedig elég egyszerű volt, az igen alacsony színvonalú kulturális közegben elég jelentős hiányt éreztek a magas színvonalú, nagy formátumú művészek által létrehozott szórakoztató színházi előadások iránt, aminek tartalma és gondolatisága is van. Gyakorlatilag ez az Orlai produkció alapja, amit azóta is fenntartanak. Ezeket a darabokat pedig rendre körbevitték az országban, nem csak a bemutató helyén játszották.
Következő lépésként 2008-ban létrehozták az első rétegszínházi előadásukat, a Fédra Fitnesst. Onnantól kezdett figyelni rájuk a kritika, mert már nem csak szórakoztató, kereskedelmi színházi vállalkozásaik voltak. 2010-ben pedig bérbe vették a Belvárosi Színházat, amivel már lett egy állandó játszóhelyük, ahová a koprodukcióban készült előadásokat is bevihették már. 2006 óta több mint 50 produkciót hoztak létre, többségük szórakoztató előadás, de most már hangsúlyt fektetnek arra is, hogy legyenek kísérletibb előadásaik, amik már nem feltétlen kell megérjék azt az előadásszámokat, amit egy szórakoztató előadás.
Elmondása szerint borzasztóan fontos, hogy a létrejövő előadásoknak olyan üzleti modellt állítsanak fel, amibe azt is belekalkulálják, mennyit kell játszani ahhoz, hogy a befektetett pénzt megtermeljék. Jelenleg a modelljük annyira sikeresen működik, hogy már nagyszínpadi kísérleti előadásokat is létre tudnak hozni.
Sőt, a színházasiasodásnak már az a szintje is megkezdődött, amikor már saját társulatban gondolkodnak. Az utóbbi 2 évben elkezdtek kialakítani egy saját színészi garnitúrát, akik a saját húzóembereikké kezdenek válni. A brandhez már az is kezd hozzátartozni, hogy saját arcaik vannak. Jelenleg évente nagyjából 420-430 előadást játszanak, felét a Belvárosi Színházban, felét pedig más játszóhelyeken.
