közzétéve: 2012-06-07 06:00
Múlt héten az Adatbank Cafe Konferencián jártam és előadást tartottam a külföldön élő nők munkaerőpiaci helyzetéről. Az előadáson magától értetődően használtam azt a szót, hogy karrier, de hazafele tartva elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon tényleg ilyen egyértelmű a szó jelentése?
A karrier tudományos értelmezése szerint “gyakorlati tapasztalatok sora” vagy “munkatapasztalatok sora”, vagyis egy alapvetően semleges kifejezés. Ezt a felhalmozott munkatapasztalatot pozitív vagy negatív jelentéstartalommal a társadalom vagy maga az egyén ruházza fel. A köznyelvben az fut be karriert, aki elért egy társadalmilag magasra értékelt pozíciót.
Mi van a többi emberrel? Mi van azokkal a nőkkel, akik hosszú időre kiesnek a hagyományos karrier útból gyereknevelés miatt? Mi van azokkal a férfiakkal, akik egész életükben alacsony beosztású alkalmazottként dolgoznak, de közben felnevelnek néhány gyereket?
Az alábbi ábrán a “hivatalos” karrierívet mutatom be, illetve egy ráillesztve azt a karrier utat, amit egy egygyermekes nő jár be, ha a harmincas éveiben szül.
University of Humberside (2000) MBA Course Material) Forrás: Ternovszky Ferenc Dr. Habil (2009)
A társadalmunk karriernek csak a társadalmilag szervezett, kereső munkát tekinti, a háztartási munkát, gyereknevelést nem. Ezt a társadalmilag elfogadott munkát jutalmazza címmel, előmenetellel, anyagi javakkal.
A karrier társadalmi és egyéni értékelése a fentiek miatt nagyon eltér a nőknél, míg a férfiaknál elvileg azonos: a családfenntartó, dolgozó szerepet a társadalom jutalmazza. Ugyanakkor ez sem teljesen egyértelmű. A társadalom leginkább a pozíciót honorálja, vagyis az sokkal kevésbé érdekes, hogy valaki a családfenntartás szempontjából mit tesz vagy nem tesz, mint az, hogy milyen magasra jut a ranglétrán.
Nemrégiben volt az érettségi találkozóm és izgalmas volt megfigyelni, hogy ki hogyan beszél a munkájáról. Az osztályunkban nagycsaládos, főállású anyától kezdve a vezetőkig mindenféle “munkakör” és pozíció előfordul. Érdekes volt megfigyelni, hogy ki milyen kritériumok alapján értékelte magát. A lányok természetesen inkább a gyerekeik száma, képességei stb. alapján, a fiúk pedig az állásuk, feladatkörül alapján.
Ha viszont “kimennek a nagyvilágba”, akkor ott már úgy nyilatkoznának a főállású anyáról, hogy “nem vitte semmire.”
Érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon számunkra mit jelent a karrier? Milyen élet- és karriercélt szeretnénk kitűzni? Mennyire befolyásol bennünket a társadalom megítélése és mennyire tudjuk függetleníteni saját magunkat ettől?
Saját önbecsülésünk szempontjából nagyon sokat segít, ha valamennyire függetleníteni tudjuk magunkat a társadalom megítélésétől, büszkék lennénk saját képességeinkre, erősségeinkre és ezt képviselnénk a világ felé. Ha sokan teszünk így, akkor előbb-utóbb szélesebb értelmezési keretben gondolkodhatunk a karrierről társadalmi szinten is.
Itt van két definíció:
[kislexikon.hu]
Gyors, sikeres előmenetel, érvényesülés, karriert csinál sokra viszi, gyorsan magas posztra jut, befut.
[netlexikon.hu]
sikeres, eredményes életpálya. Karrierjének ez volt az első fontos állomása. – Hivatali, kereskedelmi, művészi stb. pályán elért kiemelkedő siker. Ezzel a találmánnyal megcsinálta karrierjét.
Valóban sokféle definíciója létezik a karriernek. Az általános vagy köznyelvi definíció többnyire a betöltött poszttal köti össze.
A fenti definíciókból kiemelném a “sikeres, eredményes életpálya” megfogalmazást. Itt visszajutunk ez eredeti kérdéshez: Mitől is sikeres és eredményes egy életpálya?
Ha az “életpálya” kifejezéssel dolgozunk , akkor egyetértek a cikkel: az tekinthető sikeres/erdeményes életnek, hogy van egy boldog családi háttered, gyerekeid, van mit egyél, egészséges vagy.
De ha a “karrier” kifejezéssel, akkor maradok az első hozzászólásom gondolatmeneténél: az tekinthető karriernek, ha sikeresen érvényesül a munkában, magas pozícióba jut, a társadalom is elismeri (a munkája szempontjából).
Ezek után az lenne az egészhez a hozzáfűznivalóm, hogy: Vajon kell-e, hogy a nők karriert fussanak be? Itt nem olyan szempontból kell érteni a dolgot, hogy alábecsülöm őket. Sőt! Hanem inkább egy kicsitt talán a konzervatívabb nézetet szeretném vázolni: a nő az a család összetartó ereje, a gyerekek anyja, a háztartás vezetője. A férfi az, aki ehhez minden lehetőséget biztosít. És ámbár egyelőség van, hogy telik el a mai nők élete: elkezdi a munkát (egy-két év), utána jön a gyerek (két év), és ezek után váltakozik e kettő: következő gyerek és munka. Ha mindemellett energiája van a munkában is jól teljesítenie a nőnek, az egy plussz pont számára, ámbár valószínűleg erre nem lesz sok ereje már.
Mire akarok kilyukadni? Nem igazán van ideje egy igazi családanyának karriert befutni (persze elismerendő, ha ennek ellenére sikerül is neki). És talán nem is az a szerepe a világon. Minthogy a férfinak sem az a szerepe, hogy “családanya” legyen, aki a háztartást vezeti. De persze ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne foglalkozzon velük. Egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy a nő inkább a családanya és családkörüli szerepkör, kevesebb mukával beteljesítője, míg a férfi az a több munka által anyagi háttér nagyobb részének előteremtője (kellene) legyen.
Kedves Placebo,
Szerintem nem érdemes a karrier hivatalos definícióján vitatkozni, mert annyiféle van. Ezek közül sok a munkával kapcsolatos, valamelyik az életpályával, valami pedig a gyakorlati tapasztalatok sorára utal.
Az angol career kifejezéssel szintén ez a helyzet.
https://en.wikipedia.org/wiki/Career
Valószínűleg ahányan vagyunk annyiféle “belső” karrier definícióval dolgozunk. Ezek egyik vagy másik hivatalos definícióhoz állnak közel. Az Öné (vagy Tied) a pozícióval kapcsolatoshoz. A célom ezzel az írással az volt, megmutassam más fajta karrier definíciók is létezhetnek. Ettől függetlenül mindenki használja azt, amit jónak gondol.
Abban teljesen egyetértek, hogy a köznapi életben valóban a pozícióval, munkával kapcsolatos sikerességgel kötik össze.
Ami a nőket illeti: Ahogy fent is írtam, a bejegyzésem célja az volt, hogy elgondolkodjunk azon, hogy miért csak a legszűkebb értelmében használjuk a karrier szót. Hiszen egy nő választhatja a családi karriert is. Ez utóbbi kifejezés szintén használatban van a szakirodalomban, bár a köznyelvben nem.
Petra
Kedves Placebo,
egy kedves baratnom szult 4 gyermeket, osszetartotta csaladot, sutott-fozott, gyereket nevelt, azutan vege lett a tundermesenek es elvaltak. 30 evesen 0 munkatapasztalattal ott allt lakas, es fizetes nelkul 4 gyerekkel, es egy ex ferjjel, aki zsarolta a penzzel. Hmmm?
Hat azota nincs lelkiismerefurdalasom, ha kevesbe vagyok jo haziasszony, es a ferjemnek is be kell segitenie a gyereknevelesbe es a haztartasba, mert en is dolgozom.
Az a kep, amit felvazoltal lehet szep, de nagyon kemenyem vissza tud utni a nore es a gyerekekre, es rendkivul kiszolgaltatotta teszi oket abban az esetben, ha a ferj agresszivve valik, talal egy fiatalabbat, vagy egyszeruen lebetegszik, infarktust kap, stb.
Kedves b ! Az ön férje legkevésbé se hibás kedves barátnője férjének viselkedéséért. Az az érzésem , hogy önnek másban se lenne lelkiismeret furdalása , ha durvulni kellene . “Egyszerűen lebetegszik, infarktust kap” — ez nagyon kegyetlen és érzéktelen megfogalmazás. Az neki egyáltalán nem “egyszerű” ténykedés , amit bosszantás céljából csinál , hanem az (egyetlen) élete.
Kedves Hozzászólók,
Nagyon örülök, hogy megosztjuk egymással a véleményünket, de nagyon kérek mindenkit, hogy lehetőleg ne bántsuk meg a másikat.
A hozzászólásokban remekül meg lehet ismerni a női és férfi nézőpontot, értékeljük az őszinteséget.
Három féle karrier képzelhető el a nők (és akár a férfiak számára is):
1. családi karrier: amikor a háztartásra, gyereknevelésre koncentrál valaki
2. munkaerő-piaci karrier: amikor a megszerzett pozícióra koncentrál valaki
3. kettős kötődésű karrier: a fenti kettő ötvözése.
Jelenleg ez utóbbi a leggyakoribb, ami valóban sok szervezést és kompromisszumot igényel, azonban remek példák vannak arra, hogy ez sikerülhet.
A Skandináv országokban, ahol a legtöbb családban a férfi és nő is kiveszi a részét a gyereknevelésből, házimunkából ugyanúgy, mint a munkából is, a legmagasabb a teljes termékenységi arányszám egész Európában, vagyis arányaiban a legtöbb gyermek születik. Ez azt mutatja, hogy az egzisztenciális biztonság mennyire lényeges valamennyiünk számára.
Valóban baleset, betegség bármikor bekövetkezhet, így az egyedül maradt fél nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, ha nincs valamiféle külső támasza és nincs önálló egzisztenciája. Ez ugyanúgy vonatkozhat nőkre és férfiakra, hisz lehet olyan szcenárió is, hogy a nő keresi a több pénzt.
Petra
Kedves Petra,
Véleményem szerint az egyensúly a lényeg, két szempontból is:
1. Sok kisgyermekes anyukával találkozom, aki álmodozik a “karrierről” és nagyon sok “karrierista” nővel találkozom, aki csak álmodik a gyerekmosolyról. De a gyereke átvirrasztott mandulagyulladásos éjszakáiról (szuszog-e, köhög-e) nem mesél az anyuka, úgyanúgy ahogy az este 21:30kor hazafele baktató hölgy sem ecseteli sírásos rohamait. Mert egyikben sincs egyensúly.
2. Az sem egészséges, ha az általod bemutatott karrier modell ábrán a felfele ívelő egyenes túl meredek, vagy túl alacsony. Nem egészséges, ha egy fiatal embernek (lehet az nő v férfi is) túl hamar fut fel a “karrierje”, mert elég gyakran személyiségdeformáló és személyiségromboló hatása is van. Vagy az sem egészséges, ha a karrierútján valaki túl sok időt tölt egy helyben. Mert a lényeg az egyensúly.
És utolsó gondolatként: egészséges gyereknek egészséges anyára van szüksége, másképp fogalmazva: ha az anya (és a légkör körülötte)egyensúlyban van, akkor a gyerek si ebben nő fel. Ezt ma minden könyvben és fórumon leírják, a szüleink idejében pedig egyszerűen ez volt a természetes.
És lehet h ez a legfontosabb, legalábbis én így emlékszem a gyerekkoromra és ezt próbálom átadni az én gyerkőceimnek is.
Kedves Orsi,
Tökéletesen egyetértek Veled. A munka-magánélet egyensúlya valóban nagyon fontos téma, tervezek egy bejegyzést ezzel kapcsolatban is.
A karrier ábra nem az ideális, hanem a jelenleg használatos modellt mutatja be, ami például nők esetében nem használható ilyen módon.
A család nagyon összetett rendszer, ami akkor működik jól, ha valamennyi része rendben van, vagyis valóban egyensúlyban lévő anya tud egészséges gyereket nevelni, de ugyanolyan fontos az apa vagy férj egyensúlya is.
Az egyensúlyhoz az is kell – és erről szólt ez a bejegyzés – hogy bármi is a döntésük, csupán a társadalom megítélése miatt ne érezzék magukat kisebbnek, “fogyatékosnak” stb,
Mi van akkor, ha egy család úgy dönt, hogy 1 évig az apa marad otthon a gyerekkel, az anya pedig dolgozik? Ez sem ördögtől való, ugyanakkor ez a felállás sokszor megütközést kelt.
Örülök a sok hozzászólásnak, mert ez is mutatja, hogy mennyire élő és fontos kérdés a karrier témaköre.
Petra
Kolozsváron egy magánóvoda elismert óvónője voltam. Jelenleg egy vidéki óvoda óvónője. Közben szültem két gyereket, útban a harmadik és a kiegyensúlyozottabb életmód miatt döntöttünk a falusi élet mellett. Szakmailag itt sokkal inkább kiteljesedtem, az eredményeket is jobban látni kis közösségen belül. Kérdés, hogy hol voltam a karrierem csúcsán (remélem még csak ezután jutok oda)? Nagyon relatív.
Én elviekben nagyon egyet értek a klasszikus család-modellel. De amikor éltem, akkor gyakran frusztrált. Nagyon nehéz úgy élni, hogy nem használod ki azt amit tudsz. Négy évig voltam gyereknevelésin és nem bánom. De a negyedik évben nagyon frusztrálóvá vált az, amit idillien így szoktak megfogalmazni, hogy “összetartja a családot, biztos hátteret biztosít”. Ez kétségkívül a nő legfontosabb szerepe, a kérdés az, hogy miért nem bizonyul elégnek a legtöbb nő számára? Miért nem elég az, ami eddig elég volt. Lehet, hogy eddig sem volt elég, de nem volt lehetőség másra?
Én nem hiszem, hogy a családot az egyik fél kiszolgáltatottsága kellene összetartsa. Mert akkor nincs meg az egyensúly. És az senkinek nem jó. Gyereket szülni egy férfinak a legnagyobb bizalom megelőlegezése. De gondolni kell arra a lehetőségre is, hogy ezzel a bizalommal visszaélnek, vagy egy esetleges balesetre is. Egy nő ne legyen kiszolgáltatott, karriertől függetlenül….
Talán azért nem tekinti a társadalom munkának a gyereknevelést, mert nem kereső tevékenység és egy olyan országban ahol 1 fizetésből nem lehet megélni, enyhén szólva is kockázatos erre feltenni az életünket. Plusz aki már hallotta a “mikor mész el dolgozni / mit csináltál egész nap / milyen szakmai sikereket értél el ma (döglöttél) ? mondatokat az soha többet nem akarja hallani. Semmit nem adnak ingyen és a legtöbben nem szeretik az anyagi kiszolgáltatottságot. A skandináv modellről pedig annyit, hogy vannak barátaink akik több éve Dániában laknak, és mint mondták, rengeteg a lelki sérült ember és rossz házasság bár tényleg sok gyerek van.