közzétéve: 2012-04-18 15:33
Szinte nincs már olyan ember, aki ne használná valamilyen szinten a webkettes világ nyújtotta szolgáltatásokat: közösségi oldalakat, blogokat, fórumokat stb. Ebben a közösségi média nyújtotta világban könnyebb hallatni a hangunkat, eljutni sok emberhez. Ahogy a technogracia blog írja: „A közösségi média lényegében demokratizálja a kommunikációt…..Ez azt is jelenti, hogy azok, akik eddig csupán passzív befogadók, tartalomfogyasztók voltak, könnyedén átléphetnek a tartalom-előállítói oldalra is.”
Fontos jellemzője ennek a világnak, hogy szinte kontrollálatlanul írhatunk, oszthatunk meg bármit, mindez legtöbbször valós időben történik: leütjük az entert és azonnal meglátják az emberek a gondolatainkat, érzéseinket. Mindehhez legtöbbször nem kell még a nevünket, arcunkat se adni, de személyesen a másik szemébe nézni végképp nem. Az okostelefonos alkalmazások, RSS olvasók elterjedésével szinte folyamatosan online vagyunk és értesülünk mások bejegyzéseiről és lehetőségünk van az azonnali reakcióra is.
Miért jutott eszembe ez a téma? Mi adja aktualitását?
Pszichológusként azt látom, hogy egyre több szempont mentén hasad a társadalom, egyre nagyobb a megosztottság, ami mindennapjainkat szinte teljes mértékben áthatja. Mindezt fokozódó indulatok kísérik. Biztosan mindenki látott már, vagy akár részese is volt késhegyig menő vitáknak blogok kommentjeiben, Facebookon stb.
Régebben hogyan zajlottak a viták? Leültünk barátainkkal egy sör/bor mellé, előhoztuk valamelyik vesszőparipánkat, ezután addig vitatkoztunk, amíg nyitva volt a kocsma, étterem, kinek mi. 
Ma mindez hogy zajlik? Hallunk vagy olvasunk valami hírt. Ezt első indulatból megosztjuk például Facebookon, majd jönnek a többiek, akik szintén többnyire első indulatból kommentelnek. Ha valakinek a véleménye egy kicsit is különbözik a másikétól, azonnal kész az összeugrás. Mivel a felhasználóra van bízva az információ szűrése, ezért óriási méretű, indulatoktól fűtött információhalmaz jut el hozzánk nap mint nap.
Magamon is azt vettem észre, hogy egyre nehezebb eljutni egy alap nyugalmi állapotba, hiszen olyan sok érzelmeket kiváltó inger ér szinte folyamatosan. Ezek az ingerek sokkal gyorsabban terjednek, mint a „kocsmás” időkben, egyszerűen lehetetlen ilyen tempóban feldolgozni. Mi történik? Az összegyűlt indulatokat kivisszük a való életbe is, kiélesednek a konfliktusok a munkahelyeken, családi találkozókon és egyéb összejöveteleken. Egyre több az ideges, feszült ember, egyre több a konfliktus és parttalan vita. Ez előbb vagy utóbb nemcsak a társadalmat, hanem az egyes embereket is megbetegíti.
Nem gondolom, hogy el kell vetni a modern technológia, a webkettes világ nyújtotta lehetőségeket, hiszen számtalan előnye van. Kapcsolatban lehetünk távol élő barátainkkal, rokonainkkal, értesülhetünk érdekes hírekről, eseményekről, hallhatjuk mások véleményét. Az üzleti életben marketing eszközünk lehet, munkatársakat, üzleti partnereket kereshetünk általa. A felsorolt előnyök csak nagyon kis részét képezik a lehetőségek óriási tárházának, amit a közösségi média nyújthat számunkra.
Érdemes azonban elgondolkozni, hogy mi mennyire vagyunk érintettek ebben az “indulat-lavinában”, mennyire tudjuk kezelni és mit tudnánk tenni annak érdekében, hogy ne öntsön el minket.
Szüleimtől sokszor hallottam gyerekkoromban, hogy ha mérges vagyok számoljak el tízig, mielőtt válaszolok vagy nekiugrom valakinek. Ez a kis szünet, befele fordulás manapság is sok felesleges konfliktustól, idegeskedéstől óv meg (valószínűleg nemcsak engem, hanem másokat is :-). Használom a különböző hozzászólásoknál, hírek, cikkek, gondolataim megosztásánál is. Megpróbálok nem első indulatból reagálni másokra. Még hiszek abban, hogy a véleménycsere hasznos és termékeny dolog, ha nem érzelmektől túlfűtötten, viszont másokra odafigyelve történik.
Nektek milyen eszközeitek, ötleteitek vannak a „webkettes” feszültségek kezelésére?
Olvastam egyszer a Facebook-és-társairól, hogy polarizálja a társadalmat, ugyanis jellemzően azoknak segít egymásra találni és haverkedni, akik ugyanazt a véleményt vallják egy bizonyos kérdésben. Márpedig a személyes tapasztalom, de az intuícióm és a jó érzés is azt sugallja, hogy eltérő vélemények ütközéséből pattannak ki az új, érdekes és főleg kreatív ötletek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne bölcs dolog reflektálnunk és tízig számolnunk. Én most megtettem, sőt még hosszabban, mert felhívtak közben és elvonták a figyelmem
Kedves Tamás,
Teljesen egyetértek azzal, hogy eltérő vélemények ütköztetéséből érdekes, új és kreatív ötletek pattanhatnak ki. Ehhez azonban kell egy alapvető nyitottság mindkét részről, hiszen meg kell hallgatni a másik véleményét, sőt mérlegelni kell, hogy jobb-e, használhatóbb-e esetleg, mint az enyém. Ez azért mostanában elég nehezen megy, ahogy látom.
A másik gond, ha ideológiai szinten történik az ütközés, mert hit-ről, ideológiákról borzasztó nehéz vitatkozni.
A közösségi média valóban segítheti a véleménycserét, ugyanakkor a kontroll, struktúra hiánya miatt könnyen kialakulHAT (sokszor ideológiák mentén) valamiféle polarizáció.
Egy érdekes rendezvényen voltam hétvégén, ahonnan nagyon hasonló élménnyel tértem haza.
Ezt egy következő bejegyzésben megírom majd, mert tanulságos.
Az önreflexió rendkívül hasznos, a technika ebben is segítségünkre lehet (hirtelen telefon, skype…)
Petra
Mikor aktuális volt az ACTA-hiszti, olvastam mindenféle véleményt fb-on és egy kezemen meg tudom számolni, hány post mentén, illetve effektíve hány comment “merészelt” ellentmondani az illető postnak. A nagy része haveri hátbaveregetés, aminek őszintén nem értem, mi a fene értelme van? Hát azért kezdek írni a neten, hogy agyba-főbe dícsérjenek? Mivel járulnak hozzá a saját mondanivalómhoz? A legjobb ilyen helyzet, ami abszolút szimptomatikus, a criticatac.ro-n volt, ahol valaki 2 sor erejéig merészelt kételkedni, s azzal torkollták le, hogy “ez egy baloldali blog, te ha jobboldali vagy, ne olvass minket” :)))) Kész röhej! Ha jól emlékszem, pont az illető cikk szerzője volt képes ezt írni.
Petra, a te válaszod értelmében ez egy ideológiai vita, s mint ilyen nehéz közös nevezőre jutni, erről lenne szó?
Igen, ez valóban ideológiai vita. Az ilyen jellegű vitákban azért is nehéz konszenzust találni, mert ahány ember, annyiféle elképzelés a fejekben arról, hogy mi a jobb és baloldal.
Nemcsak ideológiák, hanem hiedelmek, értékek, szokások stb. mentén is remekül lehet polarizálódni.