2024. március 29. péntekAuguszta
EUR = 4.9388 RON
USD = 4.5768 RON
HUF = 1.2889 RON
GDP-növekedés = 5,6%
Átlagbér = 3545 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 13.026,12(-0,54%)
Infláció = 8,19%
Alapkamat = 2,5%
Veress Emőd blogja
  • Üzleti jog
  • Veress Emőd Ügyvédi Iroda,
    Sapientia EMTE
  • ügyvéd,
    intézetigazgató egyetemi docens
  • >>
ARCHÍVUM RSS

Tévedésekről

közzétéve: 2012-07-02 11:45

1. Kezemben járt egy könyv Bizánc történetéről (Maria Georgescu: Istoria Bizantului, Ed. Cetatea de Scaun). A kezességi szerződésről szóló kismonográfián dolgozom, s annak bevezető részéhez kellett ellenőriznem néhány bizánci történeti eseményt (a túszul ejtés és a kezesség között akarok párhuzamot vonni, két-három mondatban, amennyi erről magánjogi kérdéseket tárgyaló kötetben elfogadható, hogy érdekes legyen ez a fejezet).

A könyv borítóján egy fotó található. A belső oldalon lévő információk szerint az Aya Sophia templomot ábrázolja, ami teljesen ésszerű egy bizánci történelemről szóló munka fedőlapján, hiszen Bizánc egyik szimbólum értékű épületéről van szó. Csakhogy a kép valójában teljesen más épületet örökít meg. Sinan egyik mestermunkáját, az Aya Sophia szomszédságában található, a több mint egy évezreddel későbbi Sultanahmet mecsetet, amelynek a Bizánci birodalomhoz semmi köze. Ottomán épület. Stílusát, ahogy az egész iszlám vallási építészetét, befolyásolta a(z egykori) keresztény templom, az Aya Sophia, de a két épületet ennek ellenére nem egyszerű összetéveszteni.

A következmény: a kiadó mindenképpen hiteltelen, és a szerző szakmai tekintélyével kapcsolatban is kételyek merülnek fel. Ne látta volna készülő kötetének borítótervét? S ha látta, Bizáncról úgy ír könyvet, hogy nem tudja megkülönböztetni a két épületet? Ez a tévedés végett félretettem a kötetet, és más források után kell néznem.

2. De most egy másik tévedés foglalkoztat inkább. A büntetőjogi pereket tárgyaló bíró tévedése, aki első fokon elítélte a Székely Mikó kollégiumot visszaszolgáltató bizottság tagjait, Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Clim-et.

A bíró alapfokú polgári jogi kérdést nem tudott helyesen kezelni: azért állapítja meg a bűncselekmény létét, mert az egyház – a bíró értelmezése szerint – nem volt tulajdonos, így nem az eredeti tulajdonosnak adta volna vissza a bizottság az ingatlant.  Amiért az épület részben közadakozásból épült, attól nem lesz “népi” vagy “állami” tulajdon. Az adományozók az egyházat támogatták a célja, az iskola megépítése érdekében. Nem tulajdont akartak szerezni maguk vagy az állam számára a leendő épületben, hanem rögzítették adományuk felhasználásának rendeltetését: a református egyház iskola építésére köteles fordítani az adományt, ahogy az meg is történt. A Székely Mikó épülete az egyházé volt, és a visszaszolgáltatása teljesen jogszerűen történt, annak a tulajdonosnak, akitől a kommunista diktatúra államosította. Nincs bűncselekmény, nincs különleges kárt okozó hivatali visszaélés. Remélem, hogy a fellebbezés egyértelműen tisztázza ezt a kérdést.

3. Az első tévedés ártalmatlan. Félretettem a könyvet, mint hiteltelent. A második tévedés ártalmas: mert az igazságszolgáltatást nincs ahogy félretolni. A hiteles igazságszolgáltatás a jogállam és a nehéz reformok sorának célja.

Az elrontott kötetnek kereskedelmi forgalomba került példányait nem lehet újranyomtatni, a kiadó és talán a szerző is nevetség tárgyává váltak, komolytalanná tették azt a munkát. Az igazságszolgáltatás sem tévedhetetlen. De a korrekció lehetősége, a fellebbezés útja a téves ítélettel szemben még nyitott, van lehetőség arra, hogy az igazságszolgáltatás korrigálja a hibát.

Remélem, hogy a szent bölcsesség (“Aya Sophia”) fogja a bírókat vezetni. Vagy inkább csak alkalmazzák helyesen a büntetőperben a polgári jogot. Ehhez a bírói – világi, profán – bölcsesség is elegendő.

Tévedésekről bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szakáts Ottó hozzászólása:

    Sajnos ez a blogbejegyzés is – mint az összes ezen témát tárgyaló újságcikk – KÖ-DÖ-SÍT. És mint minden hasonló ügy esetében (pl: Cserehát) valahogy nem akarják a valós tényeket az emberek tudomására hozni. Össze-vissza írogatnak mindent, hogy ki, mit, mikor, és hogyan értelmez meg, hogy ezt a cirkuszt két sepsiszentgyörgyi magyar ember robbantotta ki, meg összeesküvés-elméletek, stb. stb. Egyszóval minden, csak a puszta valóságot nem akarják a tudomásunkra adni. Úgy menekülnek a valóságos tényektől, mint ördög a tömjénfüsttől. Miért?
    Még mindig nem sikerült megtudnom, hogy telekkönyvileg az egyháznak volt-e bejegyezve ez az iskola vagy nem. Tartok tőle, hogy nem volt telekkönyvileg tulajdonos az egyház. Tartok tőle, hogy annak idején elkönnyelműsködték a telekkönyvi bejegyeztetést gondolván, hogy úgy se veszi el senki. Tartok tőle, hogy most is az történt, mint számtalanszor, ’89 után, hogy egyeseknek bőkezűen „visszaadták” a másét. Ilyen ügyekkel vannak elhavazva a bíróságok, évtizedekre előre. Magyar emberek által elkövetett gazságok, magyar emberek kárára.
    Csak zárójelben bátorkodom megjegyezni, hogy persze az már a kutyákat se érdekli, hogy az a két magyar ember (család) egy élet alatt összegürcölt pénzéből, és törvényesen vásárolta meg azokat a lakásokat, és most csak úgy kihajítják őket az utcára. Se pénz, se posztó. Vagy ahogy a román mondja: şi cu banii luaţi, şi cu buza umflată. Ez már senkit se érdekel. Magyar űgy, s akkor nem létezik se Isten, se ember, mindenen és mindenkin át lehet gázolni, „a szent magyar ügy érdekébe”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.