közzétéve: 2011-04-19 13:55
Időnként komoly, akár törvénytervezet formáját is öltő javaslatként felmerül az, hogy a hozzáadott értékadó (a továbbiakban: HÉA, románul: taxa pe valoarea adăugată, TVA) alanyok ezt az adót csak az inkasszó után fizessék be. Vagyis akkor, amikor az általuk kiállított számla HÉA-t is tartalmazó ellenértékét megkapták.
Mert a számla kiállításának következményeként akkor is be kell fizetniük az államnak a HÉA-t, ha a számla ellenértékét üzleti partnerüktől (még) nem kapták meg (és akár az is kérdéses lehet, hogy egyáltalán megkapják-e).
Ezeknek a javaslatoknak a sorsa az állam részéről az egyértelmű elutasítás. Mi ennek az oka? Nagyon egyszerű. Az állam saját költségvetési bevételeit meg szeretné kapni, mégpedig a lehető legnagyobb biztonsággal. Ezért nem hajlandó az üzleti partnerek nemfizetési kockázatát átvállalni. Ez a nemfizetési kockázat teljes egészében az adóalanyokat, vagyis a “magánszférát” terheli. Ha számlát állított ki egy adóalany, akkor a HÉA-t fizesse be az államank az Adótörvénykönyvben megállapított határidők szerint. Ha a számla címzettje késve fizet vagy egyáltalán nem fizet, attól a HÉA esedékes és befizetendő! A kockázat teljes egészében az adóalanyé. Arról, hogy ez megoldásként mennyire tisztességes vagy sem, nyilván lehet vitatkozni. Az államot nem a magánszféráva való partneri viszony, hanem a költségvetési bevételek maximizálása vezérli, különösen most, gazdasági válság idején.
A jog szempontjából azonban még egy probléma felmerül. A gazdasági szereplők kialakították a maguk gyakorlatát, hogy kiküszöböljék ezt a nem kívánt kockázatot. Ilyen a “proforma” számlázás vagy a számla kiállításának teljes elmaradása, és mindkét esetben a csak a kifizetés pillanatában törtenő számlázás. De ezzel sajnos nem mentesítették magukat a kockázat alól. Hamis a kockázat kikerülésének az illúziója. A számlázásnak törvényes rendje van. Ha a számla kiállítását a gazdasági szereplők elmulasztják, adóellenőrzés során az adóhatóság megállapítja, mikor kellett volna a számlát kiállítani, mikor volt esedékes a HÉA, és akkor nem csak a HÉA, hanem a késedelmi szankciók megfizetésére is kötelezik az adóalanyt.
Az állam így jogi eszközökkel próbálja megvédeni költségvetési bevételeit, és továbbra is el fogja utasítani a bevezetőben jelzett radikális szemléletváltást. A mikrogazdasági kockázat, legyen az kereskedelmi vagy adózási, mindenképpen a “magánszektorban” marad.
nem hiszem, hogy a végső felhasználók jellemzően rossz fizetők lennének (már csak azért sem, mert többnyire nincs utólagos fizetési lehetőségük). a kockázatos ügyletek többnyire vállalkozások között jönnek létre. cégek közötti számlázáskor amikor az egyik üzletfél befizette, akkor a másik le is vonta az áfá-t.
az állam érdeke, hogy a termék vagy szolgáltatás mielőbb a végső fogyasztóhoz eljusson, mert akkor kerül végérvényesen befizetésre a hozzáadottérték adója (addig elméletileg a teljes értékhozzáadási lánc áfája a vállakozóknál van: egyikük befizet, másikuk visszaigényli). a cégeknek is érdeke, hogy idejében bevételezzék a termék vagy szolgáltatás ellenértékét, és a vállalkozók kockázatát az állam nem vállalja át. őket kényszeríti, hogy a fizetésre biztosítékokat állítsanak be, és ne kössenek annyira kockázatos ügyleteket.
nem látom, hogy ez miért tűnik igazságtalannak, nem beszélve arról, hogy mekkora csalási lehetőségek adódnának, ha csak kifizetéskor tartoznának az áfá-t befizetni. (persze, én is el tudnék képzelni egy haladékot vagy ilyesmit, de ezt akkor, véleményem szerint,a levonásokra is érvényesíteni kéne.)
a bejegyzésben említett egyik ilyen (elutasított) törvényjavaslat letölthető innen, az indoklása pedig innen, ezek áttekintése mutatja, hogy azért ezek az elképzelések kidolgozottak, megalapozottak…
amúgy nem érveltem az mellett, hogy ez a rendszer igazságos vagy igazságtalan: elsősorban a javaslat esélytelenségét szerettem volna bemutatni, illetve azt, hogy az alternatív megoldás, amelyet számos cég alkalmaz, sajnos nem jogszerű… az állam részéről teljesen logikus a jelenlegi rendszer védelme és fenntartása… a bejegyzésben amúgy HÉA alanyok közötti viszonyokról van szó… visszatérek még a HÉA témára, mert van az Európai Bíróságnak néhány ítélete, amellyel a román joggyakorlat (például a számlázás kapcsán) szöges ellentétben van, és a vállalkozóknak hasznos lenne ezt az Európai Bírósági gyakorlatot ismerniük…
Emod, nem tenned kozze azt a bizonyos dontest, vagy a linket ahol az indoklas is megtalalhato?
https://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/common/infringements/case_law/list_of_cases_6th_vat_directive_a2_fr.pdf