közzétéve: 2014-12-04 19:51
Mint magas Déva vára vagy az Argeși-i kolostor, úgy omlik össze a banktitok intézménye, amennyiben elfogadják a Pénzügyminisztérium által közzétett új jogszabálytervezetet.
A banktitok általános szabályozása
A 2006. évi 99. évi, a hitelintézetekről és a tőkemegfelelésről szóló sürgősségi kormányrendelet kiemelt helyen szabályozza a banktitkot.
A 111. cikk szerint a hitelintézet meg kell őrizze minden olyan tény, adat vagy információ bizalmas jellegét, amely az ügyfelük személyét, tulajdonát, tevékenységét, üzleti működését, személyes vagy üzleti kapcsolatait érintik, illetve az ügyfelek számlájának egyenlegére, forgalmára, az elvégzett műveletekre, a nyújtott szolgáltatásokra vagy az ügyfelekkel megkötött szerződésekre vonatkoznak.
Banktitok harmadik személynek csak kivételes esetben adható ki. A kivételeket a hivatkozott törvényerejű kormányrendelet írja elő:
— a banktitok nem érvényesíthető a felügyeleti jogkörében eljáró közhatósággal (esetünkben a Román Nemzeti Bankkal) szemben;
— a banktitok kiadható a hitelintézet ügyfelének vagy örököseinek a kérésére;
— ha a hitelintézet jogos érdeket igazol;
— más hatóságok vagy intézmények kérésére, vagy hivatalból, ha speciális törvény felhatalmaz más hatóságokat vagy intézményeket, hogy ilyen információkhoz hozzáférjenek;
— az ügyfél házastársának vagy a bíróság kérésére, amennyiben vagyonmegosztási eljárás van folyamatban;
— a bíróság kérésére, amikor a banktitok szükséges az ügy megoldásához;
— a bírósági végrehajtók kérésére, a végrehajtás megvalósítása érdekében;
— a közjegyző kérésére a közjegyzői hagyatéki eljárás keretében;
— bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban nyomozó ügyésznek.
A hitelintézet felé írott kérést kell megfogalmazni, amelyben meg kell jelölni többek között a kérelem jogalapját és célját. A banktitokhoz való hozzáférésre jogosult személy a banktitkot kizárólag a kérelemben megjelölt célra használhatja és köteles annak bizalmas jellegét megőrizni. Nem számít a banktitok megsértésének a banki kockázati központoknak, a fizetési incidenseket nyilvántartó központoknak történő hitelintézeti bejelentés.
És ami most változhat
A Pénzügyminisztérium december 3-án közzétette az Adóeljárási törvénykönyv (Codul de procedură fiscală) módosítását célzó sürgőségi kormányrendelet tervezetét. A tervezet szerint a hitelintézetek havonta automatikusan közölniük kell az adóhatóságoknak az összes vezetett bankszámla forgalmának és egyenlegének az adatait, illetve kérésre közölni kell a bankszámla vonatkozásában aláírási joggal rendelkező személyek adatait és azt a tényt, hogy az adós rendelkezik-e bérelt széffel. A részletes eljárást a pénzügyminiszter rendelete fogja meghatározni.
Az így megszerzett információkat kizárólag az adóhatóság hatáskörének gyakorlására lehet felhasználni.
És ami a változásban kifezetten rossz
A cél egyértelmű: az adóvégrehajtások hatékonyságát hivatott a tervezett jogszabály megnövelni és a be nem jelentett (azaz meg nem adózott) jövedelmeket az adóhatóság számára láthatóvá tenni. Ez alapvetően elfogadható állami cél és bele is illik az általános európai trendekbe.
De két nagyon fontos kifogásom is van a tervezett módosításokkal kapcsolatban.
Egyfelől — ismerve az adóhatóságokat — nem vagyok biztos, hogy ez a rendkívül szenzitív információtömeg nem kerül ki az adott vállalatok versenytársaihoz. A tervezett jogszabálymódosítás nem teremti meg a szükséges, rendkívül erőteljes titokvédelmet. Egy általános kijelentéssel elintézi a problémát: csak az adóhatóság hatáskörének gyakorlására lehet felhasználni az így megszerzett információkat. Szerintem szabályozni kellett volna, hogy ki és mikor férhet hozzá az adatokhoz (akinek nincs adótartozása, annak az adatai az adóhatóság számára is titkosak kellene maradjanak, mert így egy adóit hűségesen befizető vállalatról is információkat lehet szivárogtatni a versenytársaknak). Szabályozni kellett volna az adatokhoz való hozzáférés nyilvántartását (ki, mikor, milyen célból kért hozzáférést a banktitokhoz). Talán érdemes lett volna sajátos szankciókat bevezetni, ha az adóhatóság valamely alkalmazottja visszaél ezekkel az adatokkal. Rendkívül aggályosnak tartom, hogy ezen adatok védelmének garanciális rendszerét a tervezett jogszabály nem teremti meg. Ez a törvény, és nem a pénzügyminiszteri rendelet feladata, és nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy a még el nem készült rendelet majd rendezni fogja ezt a kérdéskört.
Másfelől — ismerve a vállalkozói gondolkodást is — az is nyilvánvaló, hogy akinek rejtegetni valója van, az jó időben el fogja menekíteni a pénzét az országból és eleve külföldi bankokat fog ezentúl a banki műveletezésre felhasználni. Vagyis a gazdasági hatásai nem biztos, hogy pozitívak lesznek ennek a rendelkezésnek, ugyanakkor a hatékonysága nem lesz túl magas.
Ha az adóhatósági munkát szeretnénk hatékonyabbá tenni, jobb lenne előbb a jogszabályok stabilitását, kiszámíthatóságát biztosítani és az egész rendszert egyszerűsíteni. Egy ilyen megközelítés gazdasági hatásai sokkal pozitívabbak lennének, mint a folyamatos szigorításoknak, amelyeket úgyis kijátszanak a rosszfiúk. A mellékhatások felül fogják múlni az elvárt pozitív költségvetési eredményeket.
