közzétéve: 2013-05-10 12:53
Alkotmányos az újabb ingatlanrendezési törvény, mondja az Alkotmánybíróság, ki lehet hirdetni, megjelenhet a Hivatalos Közlönyben, hatályba léphet. Nem érdektelen megvizsgálni, honnan indultunk és miért is tartunk itt.
Az állami logika nagyon egyszerű: semmi más nincs mögötte, csak az a szándék, hogy hogyan járjon jól az állam és egyes haszonlesők.
Hogyan gondolkodik az állam? Történeti távlatokban áttekintve, egyszerűen összefoglalva így:
Első fázis, 1945-1989
Államosítsunk. Ingyen, kényszerrel vagy akár erőszakkal vegyük el a tulajdonosoktól az ingatlanjaikat (egyszerű házakat és palotákat, mezőgazdasági területeket és erdőket). Erre a proletár vagy szocialista törvényesség lehetőséget ad, hiszen ezt a proletariátus és a szebb jövő érdekében tesszük. De a szocialista törvényesség korlátait sem kell szigorúan venni. A törvényességet is az állam határozza meg. És az igazságszolgáltatás is ezé a diktatorikus államé, tehát az mindenképpen az állam javára döntene. Ki merne megtámadni egy kommunista bíróságon egy törvénytelen államosítást?
Az államosításnak szilárd és megkérdőjelezhetetlen ideológiai alapja van: a kizsákmányolás megszüntetése, a tőkés osztály letörése, a kommunista ideál fele való masírozás.
Rendszerváltás után, például 1995
A legjobb megoldás, hogy adjuk el az államosított házakat a jelenlegi bérlőknek, mert kell a pénz a költségvetési hiány finanszírozására (fenn kell tartani a veszteséges állami vállalatokat, és a gazdasági reformok elodázásának, a félreformoknak óriási költségei vannak).
Az, hogy a bérlőknek adjuk el ezeket az állami tulajdonban levő ingatlanokat, szilárd és megkérdőjelezhetetlen ideológiai alapokon nyugszik: ezekben az ingatlanokban idős emberek laknak, akiknek nem lenne hova menniük, nem kerülhetnek az utcára (pénzük megvenni ezeket az ingatlanokat mégis lesz, de ez másodlagos). Más esetekben ezekben az ingatlanokban fontos emberek laknak, akik valamilyen politikai okból szükségesek az éppen aktuális kormánypártnak vagy az aktuális kormánypárt hálával tartozik nekik. Tehát ez helyes eljárás.
De van restitúció is! Az állam természetben visszadja azokat az épületeket, ahol a régi tulajdonos egyben bérlő is, mert ez egy rendkívüli és szerencsés egybeesés. Ahol a restitúció és az állami ideológia találkozik. Csodálatos.
A rendszerváltás után elkezdődő folyamatban a mezőgazdasági területek és erdők esetében meglévő kezdeti korlátok és a részleges visszaszolgáltatások végett alig lehetett az eredeti helyeken tulajdonjogot visszaállítani.
Jogállamot építünk, 2001
És végül, fanyalogva, mert muszáj: adjuk vissza természetben, amit nem tudtunk eladni.
Az ideológiai alap szilárd és szintén megdönthetetlen: ezeket az ingatlanokat a gonosz kommunista diktatúra, a totalitárius állam vette el! Nem természetes, hogy vissza kell adni!?
Megoldás anno 2013
S mit csináljunk akkor, amikor már nem lehet természetben visszaadni az ingatlanokat (mert korábban eladtuk vagy privatizáltuk)?
Nem gond, fizettessük meg az adózó állampolgárokkal és vállalatokkal a kártérítés összegét. (Amúgy a problémát áttolva ügyesen a következő kormány nyakába, ugyanis 2017. január 1-től kezdődik a pénzbeli kárpótlás).
Ideológiai alap is van újra: hiszen a gonosz kommunista állam visszaéléseit kárpótoljuk. És nem a rendszerváltás utáni rosszindulató államét! Aki ilyent állít, az mind a kommunizmust sírja vissza és magántulajdon ellenes, európai állampolgár ilyent nem tesz. A rendszerváltás után az állam csak a probléma helyes megoldásán fáradozott, mindig szilárd elvi alapokon!
A félreértések elkerülése végett
Az új jogszabály nem nyit meg visszaigénylési határidőt. Aki a visszaigénylést nem kezdeményezte a 2001. évi 10. törvény és mezőgazdasági területek/erdők esetében más jogszabályok szerint, az most már nem teheti meg. A jogszabály csak a kárpótlás rendszerével foglalkozik.
Jogálom 2013
Az államszocialista diktatúra által elvett, államosított ingatlanok sorsát kívánja rendezni a jogalkotó. Most már véglegesen.
Az állam nyert a legnagyobbat ebben a restitúciós üzletben: amikor elvette, amikor eladta, s most, amikor kárpótlást fizet, azt is a más, az adófizetők pénzével teszi (amelyet egyébként reális állami célokra, például infrastruktúra fejlesztésre kellene elkölteni).
Több mint két évtizede tartó, elhibázott jogpolitikai döntésekkel, több százezer perrel, elégedetlenséggel, keserűséggel, csalásokkal és visszaélésekkel is tarkított folyamatot kellene a következő években lezárni. Nem lehet. A jó megoldások kora sajnos lejárt. A restitutio in integrum lett volna az egyetlen helyes elv. Elszabotálták. A kiharcolt szabadság első pillanatától kezdve. Részmegoldások nyilván vannak. De az összkép minden szempontból katasztrofális.
Tanár Úr, a cikk ideologiájával egyetértek, de konkluzióival nem! Valóban megkésett dolog,mert iliescuék elszabotálták, más keleti országokban kb 1995-ig végleg befejeződött!két ellenvetésem van: az állam is hatalmasakat bukott azon,hogy 2001-ig nem volt külföldi beruházás a földterületek,udvarok bizonytalan jogi státusza miatt!!!! és a restitutio in integrum elve tévedés, Nagyváradon azon röhögött az egész város, hogy bírósági ítélettel két igen idős hölgynek visszaadták a blokklakások alatti földterületet, ügyvédjük pedig derűsen kinyilatkozta, hogy ha nem fizetnek a lakók bérleti díjat, akkor bontsák le a blokkot!! és ráadásul megemlíteném, hogy bármelyik esetben milyen óriási károkat okoz a telekkönyvi rendezetlenség!!!!!