2020. november 29. vasárnapTaksony
EUR = 4.8735 RON
USD = 4.0875 RON
HUF = 1.3462 RON
GDP-növekedés = -10,3%
Átlagbér = 3372 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 9,286.11(0.36%)
Infláció = 2,45%
Alapkamat = 1,50%
Szabó András Tibor blogja
  • Pénzügy, menedzsment
  • Paprika Latino International
  • Operatív vezető
  • >>
ARCHÍVUM RSS

Litván, észt és lett karácsonyfa díszítési szokások

közzétéve: 2012-11-24 07:59

Az elmúlt egy hónapban a Balti országokban volt szerencsém befektetési célpontok után kutatni, helyi partnerségeket megkötni és egyáltalán ezeket az országokat megismerni  – Litvánia, Észtország, Lettország sorrendben.

Egy kis ujjgyakorlatot javaslok mindenkinek. Google használata nélkül sorolja fel azt a három dolgot, ami ezekről az országokról eszébe jut. Nekem három dolog jutott eszembe a látogatások előtt: 1. Balti országok, és ez valami egységes csoportosulást jelent. 2. Az orosz hatás nagyon érződik rajtuk. 3. EU-s országok, amelyek a válság kialakulása során meglehetősen drasztikusan kezelték a válságkezelés kérdéskört.  Azt is gondolom, hogy nem lennék egyedül ebben, és lehet ezt simán ignoranciának nevezni részemről. Amint a saját felsorolásomból kiderül, meglehetősen keveset tudtam ezekről az országokról, talán még annyit, hogy Tallinn és Riga szép városok, amúgy meg tényleg azok.

Továbbá, hogy még egyszerűbb legyen az összehasonlítás, mind a három országban a legnagyobb kereskedelmi tv-csatornák vezetőivel, illetve ugyanolyan típusú produkciós beszállítókkal tárgyaltunk. Televíziós produkciókról lévén szó, különböző országok szokásairól és ízlésvilágáról is egy többnyire átfogó képet kaptunk. Mindezek után egy elég éles benyomás alakult ki bennem ezekről az országokról.

Litvánia egy nagyon katolikus ország, ebben a tekintetben inkább Lengyelországra hasonlít. A legnépesebb ország a három közül, a vállalkozói hozzáállás inkább a kelet-európaihoz hasonló „simlis” jegyeket viseli. 10%-nyi orosz él az országban, akik zömében alkalmazkodtak a helyi szokásrendhez és nagymértékben integrálódtak.

Az észtek leginkább „nordic”-nak tartják magukat, a finnekkel párban szeretik emlegetni magukat. Ezt alátámasztja az is, hogy kulturálisan valójában közel állnak a „nordic” kultúrkörhöz, 2011-től eurójuk van, viszont népesség tekintetében a legkisebb ország, és ahogy az egyik beszélgetőpartnerünk állította, „az észtek a kőkemény fehér protestánsok”.

Lettország a három közül a legbefogadóbb, 40% orosz (Rigában 60%) „kisebbséggel”, a jelentős lett kivándorlást tehetősebb oroszokkal próbálják pótolni. Például úgy, hogy amennyiben valaki ingatlant vásárol magának Lettországban, lett, és ezen keresztül EU-s állampolgárság jár vele együtt. A lettek alapvetően az észtekhez hasonlóan protestánsak, de a 40%-nyi orosz ortodox vonás eléggé rányomja a jellegét Lettország össz-kultúrképére és ízlésvilágára. Az ortodox „hagymakupolás honfoglalás” itt is politikai téma, a kérdés megkerülhetetlenné vált az ország hétköznapjaiban.

Három ország, három különböző nyelv, nem értik meg egymást, egy Észtországban forgatott három országos koprodukció során például az angol volt a munkanyelv.

Az egyik beszélgetőpartnerünk az ízlésbeli különbségeket a karácsonyfadíszítéssel foglalta össze: Litvániában a karácsonyfa díszítése gazdag, színes, aranyozott, katolikus templomok rozettáira emlékeztető színvilágot ölt. Szerinte annyira gazdag a díszítés, hogy „alig lehet a fát látni alatta”. Az észt karácsonyfa ehhez képest letisztult, szerénynek tűnő,  ámbár stílusos díszítést jelent. Könnyen asszociálható, „IKEÁs karácsonyfadíszeket” érthetünk ezalatt. A lett karácsonyfa ehhez képest egy kicsit ilyen, kicsit olyan édes-vegyes, de valószínűsíthetően orosz grandomán hatásokra, ez a legnagyobb és legterebélyesebb karácsonyfa a három közül.

Nem szeretnék sokat rugózni ezeken a különbségeken, hisz ilyen rövid terjedelemben csak a „felületes leegyszerűsítést” tudnám tovább boncolgatni. De egy dolog biztos: hasonló körültekintő ismeretek nélkül a nemzetközivé való átváltozás meglehetősen kockázatossá válhat.

Ez az egy hónapos „balti gyorstalpaló” újra felhívta a figyelmem arra, hogy mennyire fontos egy kialakítandó szervezeti kultúrában a helyi jellegzetességek figyelembe vétele. Az, hogy milyen szervezeti kultúra lesz a domináns a „nagycég menni kicsiország” típusú vállalkozásokban, relatíve egyszerűen levezethető. Van egy központilag kialakított és hosszú időn keresztül formált angol, svéd, német vagy amerikai vállalati kultúra, amit, ha tetszik, ha nem, át kell venni, és gyorsan hozzászokni. Ugyanakkor ez másképp működik a „nagycég menni nagyország” típusú összefekvésekben, ahol a vállalati kultúrák összecsapásából vagy valamiféle kompromisszum jön létre, vagy puskaporosra sikerül a dolog, mint például a DaimlerChrysler összebútorozásból (kínos válás lett a vége).

Végül, de nem utolsó sorban teljesen másképp működik ez a „kiscég menni kicsiország” típusú vállalkozásokban. Ugyanis jellemzően kisebb, fejlődő fázisban levő cégeknek rendszerint nincs egy kikristályosodott szervezeti kultúrájuk, sokkal képlékenyebben működnek a dolgok, és sokkal inkább rá vannak utalva arra, hogy figyelembe vegyék a helyi jellegzetességeket egy cég felépítésében.

Jogosan tehető tehát  fel a kérdés, hogy mit értünk szervezeti kultúra alatt.  Ezalatt azt a vállalati szokásrendet, hierarchia mechanizmust, döntéshozatali procedúrákat, operatív munkaszervezést, motivációs rendszert értjük, ami meghatározza  a cég működésének mindennapjait. Ez a vállalati kultúra lehet egy teljesen organikus, természetes fejlődési folyamatnak az eredménye, vagy lehet egy teljesen indukált, vezérelt folyamat, mint ahogy ez a nagy cégeknél történni szokott. Hogy ezeket a saját vállalati jegyeket miként fogjuk meghonosítani a Balti országokban, azt még nem tudom. De egy dolog biztos, nagyon figyelni fogunk arra, hogy a céges karácsonyfára milyen díszítés kerüljön.

pixelstats trackingpixel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.