Nagy Zsolt esete rólunk is szól!

közzétéve: 2015-02-02 22:57

(varianta în limba română o găsiţi mai jos)

Egy hete annak, hogy Nagy Zsolt börtönbe került, és most is hihetetlennek tűnik számomra, hogy ez igaz, hogy ez tényleg megtörténhetett.

Nem hiszem el, hogy egy 25 éves demokráciában és jogállamban így el lehet ítélni egy ártatlan embert, figyelmen kívül hagyva az ártatlanságát bizonyító dokumentumokat, telefonbeszélgetéseket és tanúkat. Az ő esetéről eszembe jutnak azok a filmekben látott kommunista perek, ahol csak azt vették figyelembe a bírók, amit akartak, úgy értelmezték (félre) a nyilatkozatokat és bizonyítékokat, ahogy ők “jónak” látták.

Csak egy példát említenék. Zsoltot azzal vádolták, hogy ajándékba kapott egy telefont az egyik vádlottól. Erre a bizonyíték a vádiratban az, hogy két másik személy telefonbeszélgetésében elhangzik Zsoltra vonatkozóan az a mondat, hogy „Give him a call” (azaz: hívd fel őt). Ennek a kijelentésnek csak a román „fordítását” írták be a vádiratba, így: „I-am dat un telefon”. Magyarul, értelmezés függvényében két jelentése lehet: felhívtam vagy adtam neki egy telefont (készüléket). A fordítás mindenképpen helytelen, mert az eredeti angol jelen idejű felszólító mód helyett, múlt idejű kijelentő módot használnak. De ennél még súlyosabb az értelmezés, ami alapján a vádat megfogalmazták, hiszen a telefonhívás helyett, telefonkészülékként értelmezték a telefon szót. Ezenkívül pedig más bizonyíték nem szerepel az iratokban, ami bizonyítaná, hogy Zsolt kapott volna telefont vagy bármi mást.

Zsolt esete egyedülálló a román 1990 utáni igazságszolgáltatásban. Megfigyelhetjük, hogy egy korrupciós ügy (amelyből nap mint nap látunk példákat) legfőbb jellemvonása az, hogy kára származik az államnak, illetve hogy a vádlottak illetéktelenül jutnak hozzá különböző javakhoz. Zsolt ügye nem korrupciós ügy, az ő esetében az államnak sem származott semmi kára, és ő sem részesült javakban, pénzben. Ezt a korrupcióellenes ügyészség (DNA) is elismerte, mikor már 2012-ben végérvényesen, egyértelműen lezárta ezt a nyomozást, megállapítva, hogy nincsen semmilyen ilyen tett. Tehát a Zsolt által támogatott „bűnszövetkezet” úgy „ügyködött”, hogy kár nem keletkezett, és hasznot sem húzott belőle a vélt támogató. A szóban forgó privatizációk nem történtek meg, sőt még az illető tanácsadási szerződéseket sem hajtották végre.

Ebből az esetből világosan látszik, hogy (nem) működik a román igazságszolgáltatás. És akármikor velünk is előfordulhat ilyen eset, nem muszáj ahhoz politikusnak lennünk. Igazságtalan ítélet születhet akár egy közlekedési baleset során, vagyon visszaszolgáltatás, örökösödés vagy bármilyen más ügyben.

Bízom abban, hogy Zsolt nem adja fel a harcot. Az igazságért vívott harcot. Mert Zsolt ártatlanságára fény kell derüljön, ahogy a súlyos eljárási hibákra is. Fontos ez nem csak neki, hanem mindannyiunk számára, hogy többet ilyen eset ne fordulhasson elő. Sok erőt és kitartást kívánok az előtte álló harchoz, és remélem, hamarosan újra szabadon végezheti munkáját.

————————————

Deja de o săptămână Zsolt Nagy se află în închisoare și mi se pare incredibil și acum că este adevărat, că a fost posibil așa ceva.

Nu pot să cred că într-o democrație și un stat de drept cu o vechime de 25 de ani poate fi condamnat un om nevinovat, fără să se ia în considerare documentele, convorbirile telefonice și martorii care ar fi putut demonstra nevinovăția lui. Cazul lui îmi aduce aminte procesele comuniste văzute în filme când judecătorii au luat în considerare doar documentele pe care le voiau, iar declarațiile erau interpretate după dorința lor. Aș dori să prezint doar un singur exemplu din dosarul lui Zsolt. El era acuzat că ar fi primit un telefon mobil de la unul dintre membrii grupului „infracțional”. Dovada procurorilor era transcrierea în română a unei înregistrări telefonice în care doi dintre inculpați vorbeau în engleză. În această convorbire, la un moment dat, unul dintre ei spune celuilalt „Give him a call!”, referindu-se la Zsolt Nagy. Acest text s-a tradus și s-a consemnat în dosar în felul următor: „I-am dat un telefon”. În afară, că nu s-a folosit același timp al verbului ca în textul original, procurorii au dat o interpretare greșită acestui text, spunând că ministrul a primit un telefon (un dispozitiv). Iar altă dovadă că Zsolt ar fi primit ceva de la ceilalți inculpați, nu există în dosar.

Cazul lui Zsolt Nagy  este unic în justiția de după 1990. Știm că orice caz de corupție (și în aceste zile putem sa vedem multe astfel de exemple) are două caracteristici importante: crearea unui prejudiciu statului și obținerea unor avantaje financiare private sau de alte beneficii. Zsolt Nagy nu a fost condamnat pentru corupție, în cazul lui nu s-a creat nici un prejudiciu, și nici el nu a primit bani, obiecte sau alte avantaje. Acest fapt este stabilit şi de DNA când în 2012 a dispus scoaterea lui de sub urmărirea penală pentru fapte de corupție (vezi poza de mai sus). Deci grupul „infracțional” pe care Zsolt l-ar fi sprijinit a activat fără să creeze nici un prejudiciu, și nici el n-a obținut nici un avantaj. Privatizările despre care se discută în dosar (Poșta Română, Radiocomunicații și vânzarea a 46% din acțiunile Romtelecom) nu s-au realizat nici de atunci, nici măcar acele contracte de consultanță nu au fost derulate. De altfel doar unul dintre cele 3 contracte de consultanță a fost câștigat de „grupurile de interes” ale lui Stanchev.

Se pare că justiția română nu funcționează cum ar trebui. Astfel, oricând și noi putem fi victima acestui sistem, nu trebuie să fim neapărat politicieni. Putem avea parte de o sentința nedreaptă din cauza greșelilor procedurale și în cazul unor procese mai mici legate de accidente de circulație, retrocedări sau în cazul proceselor de moștenire.

Am convingerea că Zsolt nu va renunța la lupta pentru dreptate. Nevinovăția lui trebuie să iasă la iveală, la fel și gravele greșeli de procedură. Este important atât pentru el, dar și pentru noi ca asemenea cazuri să nu se mai repete.  Îi doresc multă putere, răbdare și perseverență în această luptă, și sper că în curând își va putea desfășura activitatea din nou în libertate.