2024. március 29. péntekAuguszta
EUR = 4.9388 RON
USD = 4.5768 RON
HUF = 1.2889 RON
GDP-növekedés = 5,6%
Átlagbér = 3545 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 13.026,12(-0,54%)
Infláció = 8,19%
Alapkamat = 2,5%
Seer László blogja
  • digitális marketing, viselkedési közgazdaságtan, innováció
ARCHÍVUM RSS

Történet egy kislányról és egy alapítványról

, , ,

közzétéve: 2012-12-19 21:32

Miközben sokan közülünk azon mammognak, hogy vége lesz-e a Világnak december 21-én, addig vannak családok, ahol 2012 vagy az előző évek folyamán a világvége egész tapintható közelségbe került.

Olyan családokról van szó, ahol nem tudnak még egy pillanatra sem elvonatkoztatni attól a gondolattól, hogy gyerekük súlyos beteg. Valószínűleg ez a megtapasztalható emberi érzések egyik legnehezebbike.

Amikor kölök voltam, évi rendszerességgel egy szatmári kis faluban töltöttem a nyaraimat a nagyszüleimnél. Spontán gyereksereg verődött össze minden nap, de alapjában véve én voltam a legnagyobb, ezért én feleltem mindenkiért. A lelkes és minden hülyeségre kapható díszes társaság tagja volt többek közt az unokatesóm, a szomszédgyerekek, külföldről hazalátogató “unokák” és a nagyszüleimmel szemben lakó ortodox pópa kislánya is, aki egyébként pár nappal Csernobil után született. Úri, hercegkisasszonynak öltöztetett kislány volt, nagyon kedves, élettel teli, harsányan csengő hangú, érzékeny lelkű. Az arcára sajnos már alig emlékszem, de arra igen, hogy a felnőttek az unokatestvéremmel folyton összemérték, hogy lássák ki nőtt közülük magasabbra.

Aztán jött a hír, hogy a kislánynak agydaganata van. Már nem is láttuk viszont. Kórházból kórházba hordozták, de így is 2 hónap alatt eltávozott.

Emlékszem arra, hogy a szülei arca két nyár között mennyire megöregedett. Azóta, amikor daganatos beteg gyerekekről hallok, mindig eszembe jut Carina is.

Őszintén bevallom, nem jártam még onkológiai osztályok gyerekeknek fenntartott részlegein. Valószínűeg kevesen mennek ilyen helyre önként. Aki először megy, az mindenképp szenved és tehetetlen.

A Little People Alapítvány programja ezeket a gyerekeket segíti, amivel tudja. Az orvosok megtesznek mindent a testtel, de hát az csak a fele (ha egyáltalán a fele).

Az alapítvány önkéntesei Kolozsváron, Iaşi-ban, Bukarestben és Temesváron dolgoznak. Különböző tevékenységekkel segítik elő, hogy a gyerekek félelme, stressz-szintje csökkenjen és önbizalmuk, motivációjuk nőjön. Egy ilyen tevékenység az önkéntes bohócoké is.

A játékos közeg elősegíti a gyerekek alkalmazkodását a kórházi környezethez és elősegíti a coping-ot (stressz megküzdés).

A kulisszákból úgy hallottam, hogy a Little People tevékenysége nélkül a romániai onkológiai osztályok gyerekrészlegeit már elképzelni sem lehet.

Munkájuk nélkülözhetetlen.

Amint előző bejegyzéseimben megírtam, az OTP által felajánlott kis összegről Ti dönthettek az általam bemutatott két projekt között. A kezdeményezésről bővebben itt olvashatsz.
A Little People Alapítvány segítése mellett még az Igen, tessék! – Da, poftiţi! mozgalom hasznáról írtam.
Szavazni a blogom jobb sávjának felső részén lehet.

Comments