2024. március 29. péntekAuguszta
EUR = 4.9388 RON
USD = 4.5768 RON
HUF = 1.2889 RON
GDP-növekedés = 5,6%
Átlagbér = 3545 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 13.026,12(-0,54%)
Infláció = 8,19%
Alapkamat = 2,5%
Potozky László blogja
  • Környezetvédelem & civil szféra
  • Polgár-Társ Alapítvány
  • Igazgató
  • >>
ARCHÍVUM RSS

A brüsszeli lobby árnyékos oldaláról

közzétéve: 2011-10-13 16:28

A Corporate Europe Observatory (CEO) a szeptember végén tette közzé legfrissebb, Lobby Planet című kiadványát, mely a brüsszeli lobbycsoportok átfogó röntgenképét tartalmazza. A CEO, kutatással és kampányolással foglalkozó, Hollandiában bejegyzett alapítvány, melynek fő célkitűzése a cégek, illetve az ezek érdekeit szolgáló lobbycsoportok kiváltságos befolyásának feltérképezése és bemutatása az uniós törvénykezést illetően. Aki ráveszi magát, hogy átolvassa a kiadványt, tiszta képet kaphat a legerősebb lobbycsoportok tevékenységéről, beleértve az álcázott és rejtett ténykedéseiket is. Ennek függvényében nyilvánvaló, hogy a tanulmány célcsoportja soha nem fogadja repeső örömmel a kiadványt. Már az első, 2004-es kiadás is kiverte a biztosítékot a céges lobbisták körében, akiknek mindaddig soha nem kellett szembesülniük ilyen jellegű kritikával, valamint a transzparenciát jócskán mellőző tevékenységük  bemutatásával.
Ebből a kiadványból emelnék ki és ismertetnék néhány érdekes tényt mai bejegyzésemben.
Brüsszel mágnesként hat a lobbistákra. A legfrissebb becslések 15-30.000-re teszik a belga fővárosban az iparágak, cégek, farmerek, szakszervezetek, valamint civil szervezetek érdekeiért ténykedő lobbisták számát. Több mint kétharmada céges vagy iparági érdekeket szolgál, míg a szakszervezetek, illetve a civil szerezetek jóval gyengébben képviseltek.

A lobbisták többsége elsősorban az Európai Bizottságot célozza meg. Ennek ellenére egyre több EU- képviselő panaszkodik az erőteljes lobbista offenzívára, mely számos esetben fontos környezetvédelmi és szociális jellegű törvénytervezeteket, közpolitikákat lehetetlenít el. Olyan képviselőről is beszámol a kiadvány, melynek hat hónap leforgása alatt 219 találkozója, megbeszélése volt lobbistákkal. Ugyancsak ilyen jellegű példa az is, hogy egy pénzügyi spekulációval kapcsolatos uniós irányelv esetében benyújtott 1600 módosító javaslatnak több mint felét ipari lobbisták fogalmazták meg és érvényesítették EU-képviselőkön keresztül.
Persze, mint mindannyian tudjuk, voltak és vannak olyan EU-képviselők is, akik nem panaszkodtak erre az offenzívára, hanem boldogan vállalták volna némi euró ellenében bizonyos módosító javaslatok beiktatását uniós törvényjavaslatokba (lásd az Adrian Severin, Ernst Strasser, Zoran Tahler esetét az újságírókból összeverbuvált ál-lobbistákkal).

Sokat elmond az is, hogy a céges lobby összesített éves forgalma már rég meghaladta az egymilliárd eurót, miáltal Brüsszel Washington után a legnagyobb lobbyközponttá lépett elő.

A többéves transzparenciahiány miatt az Európai Bizottság 2008-ban létrehozott egy lobbynyilvántartót az Európai Transzparencia-kezdeményezés keretében. Sajnos mivel nem volt kötelező, azaz önkéntes regisztráción alapult, nem igazán érte el célját. Ezt követően az Európai Parlament kérte egy kötelező nyilvántartó létrehozását. Így született meg az újabb nyilvántartó ez év júniusában (https://europa.eu/transparency-register), mely sajnos még mindig nem kötelező érvényű, de részletesebb információkat igényel a lobbycégek tevékenységét, költségvetését illetően. Ami biztató, hogy fokozódik a nyomás a nyilvántartó kötelező mivoltát illetően.

Visszás helyzetek, érdek-összeférhetetlenségek

A Lobby Planet több ilyen esetről is beszámol , jómagam környezetvédőként hármat emelnék ki.

Az egyik ilyen kirívó érdek-összeférhetetlenségi esetet az Európai Bizottság fogyasztóvédelmi ágazatán belül jelezték pár évvel ezelőtt. Meglena Kuneva korábbi európai uniós fogyasztóvédelmi biztos, ezen funkció betöltése idején többek között fontos szerepet játszott a fogyasztói hitel irányelvének kidolgozásában és elfogadásában. Ezt követően érdekes módon munkahelyet váltott, átigazolva a francia BNP Paribas Bankhoz, vezető funkcióba. Elég érdekes.

Ugyanazon bolgár biztoshölgy nevéhez fűződik az Európai Parlament egykori elnökének, az ír Pat Coxnak biztosi tanácsadóként való alkalmazása. Arról a Pat Cox-ról van szó, aki számos olyan cégnek (Microsoft, Michelin, Pfizer) a vezetőtanácsi tagja volt, amelyek számára egyáltalán nem mindegy, hogy az Unió fogyasztóvédelmi politikái milyen irányba alakulnak. Ezen eset felkavart némi port az uniós berkekben, de végül a Bizottság úgy döntött, nem tesz semmit ez ügyben.

A másik példa a szénlobbyról szól. Az ipari lobbycsoportok nagyon fontos szerepet játszottak az Unió potenciális hatékonyságának csökkentésében a klímapolitikákat illetően. Az eredmény egy félmegoldásokon alapuló uniós klímapolitika, mely csak kismértékben vagy éppenséggel egyáltalán nem jelent előrelépést az éghajlatváltozást előidéző kibocsátások csökkentésének terén. A kiadvány konkrét példákkal mutatja be, hogy olyan óriás cégek, mint a Shell, Vattenfall, Daimler és a BP miként érvényesítették érdekeiket, valamint azt, hogy ez hogyan befolyásolta a klímaváltozáshoz kötődő európai törvénykezést.

De nem kevésbé hatékony az élelem és a biotechnológiai lobby sem. Mindenképpen meg szeretnének szabadulni az Unió eddigi nulla-toleranciás hozzáállásától, ami a nem engedélyezett „génpiszkák” (GMO) jelenlétét illeti az importált élelmiszerekben.

Összegezve, tanulságos olvasmány a Lobby Planet, már csak azért is, mert olyan információkat tár az olvasó elé, melyekről csak sejtelmeink vannak. Felszínre hozva ezeket, a Corporate Europe Observatory hatékonyan él a civil kontroll eszközeivel, és ezáltal némi reményt ad az Unió adófizetőinek, hogy a sok obskúrus érdek nem minden esetben érvényesülhet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.