Címke: UKKSZ
(Nem) most kezdődik
közzétéve: 2019-01-16 10:01
Tavaly nyáron kétkedésekkel, félelmekkel, aggályokkal telve, de hatalmas elánnal vetettem bele magam az úgynevezett vállalkozói létbe és azzal együtt ennek a blognak az írásába is. Pedig akkor még valamennyire biztos talajon álltam, hiszen egy konkrét, már folyó ügy apropóján és mentén kezdtem mindkettőt. A Nő.Élet.Erő projekt első fázisa, a székelyföldi vállalkozónői kutatás azonban nem várt fennforgásokat hozott, az elmúlt négy-öt hónapot szinte végig tűzoltással töltöttem, olyan feladatokba kellett beleállnom, amik teljesen váratlanok és ismeretlenek voltak, de meg kellett őket oldani mindenképp, ha tovább akartam tolni az ügyet. Emiatt viszont csorbult és hátrányt szenvedett a lényeg, ami miatt az egészet elkezdtem: hogy a nők gazdasági-társadalmi szerepvállalásáról itt, Székelyföldön, Erdélyben is elindítsak egy diskurzus, immár adatokkal is megalapozva, valamint az én példámon, ezen a felületen keresztül real time-ban is mutatva egy utat. Ezért is hallgatott ez a blog hónapokig, mert gyakorlatilag beragadtam és nem volt miről írni.
A kutatási szakasz tegnap lezárult. Innentől kezdődik igazából az, hogy valóban a bizniszem építésével és azzal párhuzamosan a női téma mediatizálásával, közbeszédben tartásával és különböző események, projektek futtatásával foglalkozzak. Egyébként pont jókor jött ez az év vége, eleje, mert így volt 1-2 belassult hetem, hogy a vízióimat gyakorlati cselekvési tervekké formáljam magamban, mindkét területen. Természetesen rengeteg változó van még, és hogy konkrétan milyen partnereket, erőforrásokat sikerül bevonnom a végrehajtásukhoz, azok az elkövetkező pár hét, hónap történéseitől és persze a rátermettségemtől, ügyességemtől függnek. Így a pontos tervekről nem most, hanem majd akkor, a megvalósításukkor írok, előre nem szeretnék semmit felfesteni a falra.
Egyszer volt…
Ugyan nálam jövőorientáltabb ember szerintem nem létezik a Földön, azért most mégis visszanézek erre az elmúlt egy éves periódusra, hiszen az életem egyik legfontosabb ügyébe kezdtem bele. És bár én indítottam el, a Nő.Élet.Erő nagyon nem egy one woman show. Ha csak ennek az első szakasznak, a vállalkozónői kutatásnak az érintettjeit nézem, szerintem bőven 1500 fő fölött járunk, akik így vagy úgy, valamilyen szinten bevonódtak a projektbe. Kezdve az UKKSZ-től, amely a gazdaszervezete ennek az egész programnak (annak elnökségével és tagságával együtt), az adatfelvételt lebonyolító cégen, kutatásszervezőkön, kérdezőbiztosokon át a majdnem 1200 vállalkozóig, akik offline és a több száz anyavállalkozóig, akik online válaszoltak a kérdéseinkre. De ott vannak a fókuszok résztvevői is, azok a csodálatos vállalkozó nők és férfiak, akik őszintén meséltek magukról, eredményeikről, de nehézségeikről is. Sokan vettek részt a témához kapcsolódó rendezvényeinken, sajtótájékoztatóinkon is és hát ott van még az a több tucat médiamunkás is, akik már eddig is temérdek sokat segítettek az ügyön, például az anyavállalkozós kérdőívünk promózásával.
És ők bizony nem csak nők, rengeteg sok férfi is benne volt és lesz a projektben. Ahogy az a négy kulcsszereplő sem csak nő, és akiket mindenképpen ki kell emelnem a sokaságból, hiszen nélkülük ez a kutatás nem jöhetett volna létre. Geambașu Réka és Gergely Orsolya szociológus kutatók, akik az egész éves folyamatban teljes szívvel, lélekkel, és aggyal vettek részt, a csomó-csomó nehézség, Murphy minden törvénye és trükkje ellenére, totális padlógázzal és maximális szakmai hozzáállással hozták létre a székelyföldi női vállalkozókról szóló tanulmányunkat.
Amihez az adatok begyűjtése, feldolgozása, eredményesítése természetesen jelentős anyagi forrásokat is igényelt. És itt jön képbe az a két férfi, akik nélkül még mindig csak álmodoznék a dologról. Diósi László, az OTP Bank Románia CEO-ja volt az, aki megbízott bennem annyira, hogy végig tudom vinni ezt a projektet és a végső döntést meghozta a támogatásról. És hát nem utolsó sorban Kelemen Attila, az OTP marketing vezetője, aki a sok vad ötletem közül kiválasztotta a nekem is legkedvesebbet, és ezekben a gender ínséges időkben hajlandó volt bevállalni egy ilyen ügyet, nem csak anyagilag, de szakmailag, emberileg is támogatva azt.
… és lesz
Nekem az új év tehát igazából most indul, ennek az első szakasznak a lezárásával. Nem maradhatok viszont semeddig sem a fenekemen ülve, hiszen három mély lélegzetvétel után nagyon bele kell ugranom a következő részbe. A kutatási eredményeket stílszerűen nőnapkor szeretnénk napvilágra hozni, március 8. meg mindjárt itt van. És mivel nemcsak egy nagy női eseményt tervezek megfelelő sajtóvisszhanggal, hanem egy egészen komplex, éves női vállalkozós programot is, így a fundraising-eléssel, a partnerek bevonásával nem várhatok sokáig. Lesz tehát feladat bőven, csak bírjam és ti is győzzétek majd itt lekövetni.
Hát így.
GySzM
Fogalmad sincs, hogy ezt te most itt miért olvasod, hogy én ki vagyok és mi a fenéről írogatok? Az eredettörténethez fusd át ezt az első bejegyzést és ha még mindig érdekellek, vagy egyszerűen csak közel érzed magadhoz a vállalkozói közeget, kövesd be a Nő.Élet.Erő Facebook oldalt is, mert ott fog ez a sztori számodra is még jobban kibontakozni és érthetővé válni!
Amikor a hóhért…
közzétéve: 2018-07-25 08:35
A pesti közgázon végeztem, szakkolis is voltam, a társadalomtudományiak mellett üzleti tárgyakat is hallgattam bőven. Udvarhelyen leprojektmenedzseltem egy másfél éves, kőkemény és nagyon sikeres vállalkozásfejlesztési képzést, amit én magam, résztvevőként is végigtoltam. Tanultam üzleti tervezést, képeztek vezetőnek, számtalan szakmai workshopon, konferencián voltam már, milliónyi könyvet, cikket, blogot olvasok biznisz témában a legnagyobb nemzetközi arcoktól, a Coursera lelkes hallgatója vagyok, így hol a Stanfordra, hol a Szingapúri Egyetemre járok éppen egy-egy kurzusra. És nem mellesleg két és fél évig az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetségének (UKKSZ) is az ügyvezetője voltam, ahol számos gazdasági témájú, társadalmilag is kiemelkedően hasznos projektet pörgettem ki.
A nyugati, a kínai, az azték, a kabbalista, az ubuntu és az összes létező hülye horoszkóp azt mondja, hogy hatalmas és pozitív változások előtt állok, ha merek lépni. Minden személyiségtesztemen az jön ki, hogy vezetőnek születtem. Szeretem és eredményes is vagyok a lobbizásban, fundraisingben. Mostanában elmondhatatlan sóvárgást érzek azután, hogy elmélyedjek a vállalati pénzügyekben, az NPV és r-ek sűrűjében, holott az egyetemen kifejezetten utáltam ezt a témát. Egy kedves barátom szerint már régóta vállalkozó vagyok, csak nem tudok róla. Az elmúlt három évben, mióta Székelyföldön lakom, széles és diverzifikált kapcsolati hálót sikerült kialakítanom a futóktól kezdve a vállalkozókon át a közéleti szereplőkig, sajtóig, több civil szervezetnek is aktív tagja vagyok, így az itteni ismerőseim mindig le is döbbennek, hogy mennyi mindenkit ismerek.
És hát itt van ez a szerelem projekt is, a Nő.Élet.Erő., amit az UKKSZ-szen belül, és az OTP Bank Románia támogatásával valósítunk meg. Ami egyrészt egy nagyon komoly szociológiai kutatás a székelyföldi vállalkozónőkről, másrészt egy olyan misszió amely felrázza és ráébreszti az embereket a (nem csak a székely) nőkben rejlő hatalmas gazdasági potenciálra, ami az igen patriarchális társadalmi berendezkedés miatt egyelőre nagyon nincs kihasználva. A Nő.Élet.Erő.-vel azt szeretnénk, hogy a nők merjenek vállalkozni, vezetni, ügyek mellé állni, sokkal hangsúlyosabb közéleti, politikai szerepet vállalni.
És mégis…
…hiába van az, hogy a fentiek alapján üzleti elméletből jeles vagyok, sőt, akár egy végtelenül magabiztos, önelégült, nagyképű nőszemélynek tűnhetek (mert hogy ugye egy nő tartsa magában és ne nagyon kommunikálja az eredményeit, képességeit, azt ugyanis nem illik) és hiába mutat minden jelzőfényem egy irányba, hogy vállalkozzak, csináljam meg a saját PR-os, projekt menedzsmentes bizniszem – ami ráadásul egy jócskán kiaknázatlan piaci rés itt és még szakmai tapasztalatom is van benne bőven – őrült nagy PARA, hogy most pont ezelőtt állok.
A félelem, a kétség, a szorongás, az aggodalom és a frász hullámai nyaldossák az érzelmi reakcióimért felelős amigdalámat, hogy miből fogok megélni, honnan lesznek az ügyfelek, azoknak tudok-e olyan szolgáltatást nyújtani majd, amivel ők és én is elégedettek leszünk, hogy nem válok-e túl keménnyé és rideggé az üzleti nyomástól, marad-e bennem női vonzerő és nem alakulok-e át férfivé szépen lassan, vagy akár lehetek-e anya majd egyszer a vállalkozás mellett, ha akarok?
Rohadt nagy kérdések az életemből, amikre egyáltalán nem tudom a választ. A hatalmas, világhódító és jobbító üzleti vízióim, stratégiáim, terveim már megvannak, de hogy azok hogyan és milyen formán jönnek be, arról fogalmam sincs és lehet, hogy egy bazi nagy pofára esés lesz a kaland vége.
És mégis…
…egyszerűen muszáj most ebbe beleugranom, annyira zúg bennem az a „true calling”, ami a vállalkozás irányába agitál, minden erejével. Hiába van az, hogy a román szókincsem csak a legfontosabbakra – TVA, factura, chitanta, contract – korlátozódik, hiába van messze, Magyarországon a család, hiába van a magánéletem ezer fényévnyi távolságra a kiegyensúlyozottól, hiába van az, hogy az agyamon és a laptopomon kívül az anyagi jellegű tőkém zéró, bele kell állnom ebbe most. És hát amúgy is, hogyan tudnék hiteles lenni a női vállalkozós témában, hogyan lehetnék egyszerre motivátor és provokátor, ha én magam nem merem bevállalni azt, amiről osztom az észt?!
Ez a blog erről fog szólni: a kezdeti lépésekről, nehézségekről, küszködésekről és sikerekről a vállalkozói utamon, tisztán és semmit nem titkolva arról, hogy nőként, „bevándorlóként” egy másik országban bejöhet-e az az álom, amit annyira kristálytisztán látok. Hogy megvan-e bennem az a Nő.Élet.Erő., ami miatt valójában ezt az egész projektet elindítottam. Meglátjuk.
Györgyei Szabó Magdolna